Lia Dixon újoncévei véget értek a rendőrségnél. Mint mindig, zajlik az élet: bűnözések, gyilkosságok, drogkereskedelem. Amikor úgy érzi, hogy végre minden a helyén áll, egy érdekes találkozás során az élete teljesen megváltozik.
Lucian Navarro híre...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az ébresztő megállás nélkül sípolt. A telefonomat felkapva az ágy melletti éjjeliszekrényről megnéztem az időt. Hét óra öt perc.
- Hét óra öt perc.- ismételtem magamban, hátha eszembe jut valami. A mellettem levő párnát tapogattam, de nem éreztem ott senkit. Hát persze. Hétfő volt.
Amilyen gyorsan csak tudtam, kimásztam az ágyból, és a fürdőszoba felé siettem. Megmosakodtam és szigorú kontyba fogtam a hajam, aztán a rendőr egyenruhát is magamra kaptam. A hátizsákom a vállamra kapva zsebredugtam a kocsi kulcsot, és a panel magánparkolójába indultam.
Az őrs szokásosan nyüzsgött. Mentők és rendőr autók mindenhol.
- Jó reggelt.- intett a pihenőszobából Chloe, amint beértem az épületbe. Együtt jártunk akadémiára, és amióta újoncok lettünk, próbál életben tartani egy-egy túlórázás után.
- Bárcsak az lenne.- mosolyodtam el kellemetlenül. A táskám az egyik székre raktam, és a kocsikulcsom az oldalzsebébe dugtam.
- Amikor Zach nélküled jött be, tudtam, hogy gáz van.- szólt, miközben beindította a kávéfőzőt. Kávéport szórt a tartóba, majd matatva még valamit beindította a gépet. Az őrs "büféje" három kávéfőzőből és négy kis kosárból állt. A kosarakban Freddie Mercury óta érintetlenül ültek teáskekszek. Nos, ezért szoktunk inkább rendelni, habár a műszakok miatt a reggelit is este esszük meg...
- Egy pillanat és jövök.- intettem neki. Zach épp a garázs felé tartott, én pedig úgydöntöttem, hogy pont a műszakja kezdete előtt húzom fel az agyát.
Végig szlalomoztam a nyomozók és infosok dolgozó asztalai között, és még épp elértem Zachet, mielőtt még bezárhatta volna az ajtót.
- Szia.- böktem meg a vállát, mire kíváncsian megfordult. Amint meglátott, elvigyorodott.
- Jó reggelt, Csipkerózsika.- mondta kissé röhögve.
- Miért nem keltettél fel?- szegeztem neki a kérdést.
- Mert a mai nap fontos nekem, és már ötkor itt voltam. Azt hittem időben felkelsz, még reggelit is csináltam neked.- mondta, és csalódottság csengett a hangjában.
- Oh, köszönöm. Ezért a mai vacsinkat én állom.- mondtam, de valami még motoszkált a fejemben.
- Mi lesz ma?- kérdeztem. Zach végzett a kocsi csomagtartójának feltöltésével, és beletúrva éjfekete hajába lecsapta a kocsi csomagtartójának ajtaját.
- Egy veszélyes bűnözőt ma áthoznak az itteni börtönbe. A kiképzőmmel részt veszünk az akcióban. Azt akarom, hogy minden pöpecül menjen, és végre sittre juttassuk azt a seggfejet.- mondta. Nem tudtam, hogy Zach vajon kiről beszélhetett, hiszen LA-ben elég sok bűnöző volt, de ha 'seggfejnek' hívta, akkor valóban nagy kapás lehetett.
