Lia Dixon újoncévei véget értek a rendőrségnél. Mint mindig, zajlik az élet: bűnözések, gyilkosságok, drogkereskedelem. Amikor úgy érzi, hogy végre minden a helyén áll, egy érdekes találkozás során az élete teljesen megváltozik.
Lucian Navarro híre...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Halkan kopogtam az ajtón. Csend. Amikor összepakoltam és eljöttem Zach-től, pontosan tudtam, hogy kihez menjek. Az ajtóban lassan elfordult a zár és pár másodperc múlva Zoe állt az ajtóban. Hófehée törölközőbe csavarta magát, és az arcán épp olyan meglepettség ült, mint az enyémen.
- Lia?- nevemet déli akcentussal ejtette, kék szemei hatalmasra nyíltak.
- Minden rendben?- kérdezte, miközben szélesebbre nyitotta az ajtót, hogy beengedjen.
Belépve lehúztam a cipőm, viszont észrevettem valamit. Egy másik cipő is volt Zoe-jé mellett.
- Minden okés?- ismerős férfi hang csendült fel a hálószobából, aztán az ajtóban megjelent a gazdája. Martinez állt a hálószoba ajtajában. Meglepetten pislogott rám. Nem volt rajta felső, csak egy szürke nadrág.
- Szia.- köszöntem neki. Remélem nem találta kínosnak a helyzetet, én személy szerint örültem, hogy jól sikerült a Zoe-val töltött ebédjük.
- Ülj le nyugodtan, mindjárt jövök.- simított végig a vállamon Zoe. A kanapéra bökött, én pedig a bőröndöm lerakva leültem.
Kissé kényelmetlenül éreztem magam, hogy az éjszaka közepén így rájuk rontottam, de senki más nem jutott eszembe, akihez mehettem volna. Zach szavai még mindig a fejemben kavarogtak, a tekintete, amikor becsuktam magam mögött az ajtót. Tönkre tettem. Én tettem tönkre, nem ő.
- Gyere ide!- szaladt felém Zoe kitárt karokkal. Egy fehér toppot viselt, fekete rövidnadrággal. Lehuppant mellém a kanapéra és öt hosszú percig csak ölelt.
- Beszéljek vele?- suttogta.
- Nem!- vágtam rá kétségbeesetten, de hamar megnyugodtam.
- Zoe..ez az én hibámból történt.- mondtam, mielőtt még bátyját hibáztathatta volna.
- Nem tudom mit csináltál, de én melletted állok.- motyogta a hajamba.
- Nem, nem állnál mellettem.- tiltakoztam. Féltem neki elmondani. Zach így is tudja, hogy Navarro és köztem történt valami, és ez épp elég, hogy véget vethessen a karrieremnek. Nem hiányzott, hogy még egy rendőr és egy nyomozó is tudjon róla.
Martinez sétált be a szobába egy zabkásás tállal a kezében. A kanapé végére ült le.
- Én itt sem vagyok. Ne is törődjetek velem.- legyintett felénk a szajához emelve egy adag zabkását.
- Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz. Mindent.- Zoe félkézzel megfogta az arcom és maga felé fordította. Kék szemei teljesen ugyanolyanok voltak, mint Zach-é.
- Tudom..de ez..Ezt még magamnak is nehéz felfogni..én nem akartam.- suttogtam, és behunytam a szemem, hogy ne folyjon ki mégtöbb könny.
- Minden rendben lesz. Csak mondd el, had segítsek.- suttogta lágyan, majd kisimított egy kósza tincset a hajamból.
