Lia Dixon újoncévei véget értek a rendőrségnél. Mint mindig, zajlik az élet: bűnözések, gyilkosságok, drogkereskedelem. Amikor úgy érzi, hogy végre minden a helyén áll, egy érdekes találkozás során az élete teljesen megváltozik.
Lucian Navarro híre...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A tükör előtt álltam és ruhákat próbálgattam. Szerencsére a lakáskiadó férfi hamarabb visszaért a munkából, így öt óra körül elfoglalhattam a lakást. Nos, bútorzat híján egy gumi matracon aludtam, és instant leveses zacskók tornyosultak a bőröndjeim mellett.
A falon talált tükörben próbáltam fel ruhákat. Lector szavaival élve: Csini ruhákat. Fél órámba telt, mire megtaláltam egy felvállalható 'csini' ruhát. Fekete egyberészes, oldal vonalainál kivágva és fűzőkkel összefűzve.
Éppen a parkolóban kerestem az autóm, amikor csörgött a telefonom. A név címkén Martinez neve állt.
- Máris indulok.- szóltam bele a telefonba köszönés híján. Az autóban a kis tükröt magamra irányítottam és egy utolsót végig húztam a szempilláimon a szempilla spirállal.
- Oké, csak..Azt akarom, hogy tudd, nézni fogunk téged. Nem azért mert csini ruhában leszel, meg ilyesmi..hanem a munka miatt. Hogyha baj van, azonnal bemegyünk érted.- mondta. Halványan elmosolyodtam, Martinez tényleg rendes ember volt. Chloe szerencsés volt, hogy maga mellett tudhatta.
- Köszi.- mondtam, majd leraktam, mert megérkeztem a biztonsági és megfigyelő autóhoz. Mintha egy lepukkant lakókocsi lett volna, rozsdás volt minden része, a kerekei kipukkantak vagy leeresztettek. Los Angeles tele volt ehhez hasonló autókkal, tehát nem igen lehetett gyanút fogni.
Belépve megcsapott a fény. Lector, Martinez és még pár kolléga bent ült a falra helyezett monitorok előtt. Az autó végében egy kényelmes mini kanapé is volt.
- Dixon, remélem készen van.- mondta Lector. Az egyik monitoron pötyögött valamit, majd felém fordult. Martinez egy másodperc erejéig végigmért, aztán alig láthatóan rám mosolygott.
- Igen, uram.- válaszoltam Lector-nak.
- Rendben, akkor maga bemegy. Besétál, mintha random szórakozni akarna, és követi a tervet. Ha valamit nem ért, vagy elfelejt, ott a poloska.- mondta, majd végszóra megpöcögtette a fülébe dugott műszert. Nekem is volt egy olyanom, vállamra omló hajam eltakarta, így nem keltett feltűnést, hogy valaki poloskával a fülében mászkál egy szórakozóhelyen.
- Hat óra harminckettő, Dixon indul.- mondta egy mini mikrofonba Lector, majd felém intett.
A Night Dash bejárata előtt álltam. Mély levegőt vettem.
- Vegyülj el.- szólt a poloskába Martinez. Körbe néztem, rengeteg ember gomolygott a bejárat előtt.
- Amint meglátjuk a bandavezért, értesítünk. Addig olvadj be és ne kelts feltűnést.- Lector hangja csendült fel a fülembe dugott poloskában.
Lassan sétáltam be az ajtón, próbáltom olyan csinosan rázni a csípőm, mint a többi nő. Ez az egész annyira nem én voltam. A klubba belépve pár pillanatra elvakított a neon rudak és mindenféle LED fény. Rengeteg ember volt odabenn. A bejárat mellett két hosszú sorban húzódtak asztalok, egészen a terem közepén levő lépcsőig. Az asztaloknál férfiak és nők ültek, beszélgettek, ittak. A terem közepén pedig táncoltak. Igazi péntek esti hangulat. Viszont az a sok fiatal nem tudhatta, hogy egy rendőr is van közöttük, egy drogkereskedő fegyvercsempész bandával egyetemben.
