Lia Dixon újoncévei véget értek a rendőrségnél. Mint mindig, zajlik az élet: bűnözések, gyilkosságok, drogkereskedelem. Amikor úgy érzi, hogy végre minden a helyén áll, egy érdekes találkozás során az élete teljesen megváltozik.
Lucian Navarro híre...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az őrs csendes volt, csak a kávéfőző fortyogott, és a billentyűzetek csattogása hallatszott. A pihenő szobában leraktam a táskám, és az első ismerős arc felé sétáltam.
- Szia.- köszöntöttem Gabe-t.
- Hali. Az első napunk Navarro megfigyelésére.- tette csípőre a kezét.
- Úgy érted, őrzésére.- javítottam ki.
- Persze, persze. Gyere, menjünk.- indult meg a cellák felé.
A cellák nem voltak messze az őrs várótermétől. Navarro cellája valahol a folyosó közepén helyezkedett el, legalábbis az eligazításon ezt mondták. Nem sokat jártam a celláknál, csak akkor, amikor behoztam pár szabálysértő embert.
Lector őrmester jött velünk szemben, arca, mint mindig, kifürkészhetetlen volt.
- Ugye tudják, hogy ez nem sétagalopp?- nézett felváltva rám és Gabe-re.
- Igen, uram.- válaszoltam kettőnk helyett is. Lector őrmester arcán halvány mosoly jelent meg, aztán tovább sétált.
- Ez nagyon megnyugtató.- grimaszolt Gabe.
- Te akartál felcsapni Lucifer örzőnek.- nevettem, majd tovább indultunk.
A cella folyosó végén volt az állás, ahol a számítógépen minden cella kameráját láthattuk. Gabe leült a helyiségben levő padra, és sóhajtva lehunyta a szemét.
- Azt ne mondd, hogy aludni fogsz.- álltam meg előtte.
- Nincs kedvem a cellák közt járkálni.- nyafogott.
- Nekünk csak Navarro-ra kell figyelnünk. A börtönőrök feladata a cellák közt járkálás.- mondtam, és kiléptem az ajtón. Navarro cellája nem volt messze, egy cellával arrébb volt. A sarkokban korom sötét volt ablak híján, és a világítás is gyér volt. Navarro-t sehol nem láttam. A rádiót a kezembe véve, lassan a cella elé sétáltam. A bal sarka mellett álltam meg, és az üvegfalon keresztül belestem. Nem volt ott.
- Vigyázz!- valami koccant az üvegen. Navarro állt ott, az ijedt reakciómon röhögött. Dühösen raktam el a rádióm.
- Jaj, látnod kellett volna a képed!- röhögött. Arcvonalai tökéletesek voltak, viszont a börtönben töltött idők megviselték. Velem egy idős lehetett, a húszas évei legelején járhatott. Egy seb húzódott a bal szeme alatt, vágásnyomnak látszott és friss volt. Fehéres szőke haja piszkos volt, és kék szemeivel ugyanolyan érdeklődve fürkészett engem, mint én őt. Karjai izmosak voltak, megedzettek. Tudtam, hogy a szexi külsőn belül egy igazi szörnyeteg lakozott, ami csak arra várt, hogy bosszút álljon. Őszintén, nem akarnék az ellensége lenni.
- Ezzel szórakoztatod magad nap, mint nap? Elbújsz az őrök elől és rájuk ijesztel?- vontam fel a szemüvegem, az utóbbi incidensre utalva.
- Oh, nem. Van oka, amiért külön cellába raktak.- vigyorodott el. Volt egy tippem, miért nevezték Lucifer-nek, a vigyora valóban ördögi volt. Arra még nem is gondoltam, hogy miért rakták külön cellába. Talán össze verte a cella társait? Vagy annyira veszélyes lenne?
