Lia Dixon újoncévei véget értek a rendőrségnél. Mint mindig, zajlik az élet: bűnözések, gyilkosságok, drogkereskedelem. Amikor úgy érzi, hogy végre minden a helyén áll, egy érdekes találkozás során az élete teljesen megváltozik.
Lucian Navarro híre...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A West House ugyan úgy nézett ki, mint amikor legutoljára láttam. Bőrkabátos motorosok, kecske szakállal és két korsó sörrel. Talán tizenöt évesen járhattam itt utoljára. Kívülről hagyományos kocsmának tűnhet, de a szórakozó hely élete belül kezdődik. Pontosabban rögtön a bejárati ajtó után, ahol ingyen sört adnak.
De nem inni jöttem. A West House egy eldugott részét csak azok ismerték, akik a megnyílta óta jártak ide. És az én nevem az említettek között díszelgett.
- Szevasz, Lucifer.- a pult mögül Greg borostás képe jelent meg, majd egy laza mozdulattal az egyik bár székre vágta magát.
- Hallom kiengedtek. Rég nem láttam itt ilyen ismerős arcot.- szólt. Greg szintén egyike volt a törzsvendégeknek, és miután végzett az iskolával, ide jött dolgozni. Az apja a közeli bányában volt mérnök, de a fia nem örökölte az eszes génjeit.
- Nem láttad Rafael-t?- kérdeztem a lényegre térve. Greg végig simított borostás arcán, ajkával csettintett egyet. Elgondolkodva meredt a bárasztalok irányába.
- Biztos, hogy jó ötlet ez?- kérdezte. Hangja már nem volt vidám, halkan suttogott.
- Az én bőrömön áll, nem a tieden.- mondtam, majd leültem a mellette levő bárszékre.
- Ejj..Luce. Most engedtek ki, hagyhatnád ezt az egészet inkább.- legyintett. De én nem hallgattam rá. Volt egy elintézetlen ügyem, amin nem maradhatott rajta az 'Elintézetlen' címke.
- Greg, ugyanolyan jól működik a lakat a szádon, mint régen?- halványan elmosolyodtam. Greg volt az az ember, aki végig tudta az igazságot. Amíg én ültem, ő látott el információkkal. Nem veszekedtünk semmin, viszont ez pár hete megváltozott. Egyszer küldött egy levelet, amiben azt írta, hogy a Son Crueles helyi banda -apám bandájának riválisai- kegyre játszva megtámadnak egy rendőrt. Mint kiderült ez a rendőr Dixon volt..És habár én a sitten ültem, a történtek után nem hunytam volna szemet a felett, ha megölik, vagy megsérül, vagy...nem tudom.
- Én vagyok a te személyes információ tárad, haver.- tárta szét a kezeit. Greg nagy darab fickó volt, szerencsére éppen ezért nem kezdett ki vele senki. Negyedikben kezdődött a 'barátságnak' nevezhető emberi kötődésünk, miután megmentett az apám emberei elől. Olyan ragaszkodó volt, mint egy kutya.
- Rafael-el véget akarok vetni a dolognak.- mondtam. Tehetségem volt a hasbeszédhez, tehát senki nem fogott gyanút.
- Rafael ide jön?- Greg szeme magasba szökkent, arcára pír ült ki. Ő és Rafael nem jöttek ki elég jól, miután engem lecsuktak. Mindig tudtam, hogy Rafael is apám talpnyalója volt, de különösebben nem érdekelt. Ő dolgozott két oldalon, nem én.
- Igen. Ha lehet, kettesben lennék vele a raktárban.- mondtam.
- Bármit, Luce.- mondta, és kezét a halántékához emelve szalutált- de vess véget ennek minél előbb.
