Lia Dixon újoncévei véget értek a rendőrségnél. Mint mindig, zajlik az élet: bűnözések, gyilkosságok, drogkereskedelem. Amikor úgy érzi, hogy végre minden a helyén áll, egy érdekes találkozás során az élete teljesen megváltozik.
Lucian Navarro híre...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
A parkoló felé tartottam. Próbáltam nem arra gondolni, hogy eldöntsem: Utálom e Lucian Navarro-t, vagy sem? Nehezen vettem a levegőt, a torkom összeszorult.
- Lia?- a nevemen szólító hang felé fordultam. Martinez az őrs ajtaja mellett állt, az aktatáskáját a hóna alatt fogva.
- Te még itt vagy?- kérdeztem tőle, miközben ő felém sétált.
- Gondoltam, megvárlak.- vonta meg a vállát elmosolyodva.
- Kedves tőled.- mosolyodtam el, egy kis vigyort is keverve az arckifejezésembe.
- Minden rendben ment?- érdeklődött, viszont volt egy olyan érzésem, hogy ez csak egy álca volt az igazi kíváncsiságra.
- Persze, jól ment. Én is jól vagyok.- mondtam, majd a lábamra néztem, ami egy fehér kötszerbe volt bugyolálva.
- Örülök.- mosolyodott el. Túl sokáig nézett a szemembe.
- Arra gondoltam, hogy..holnap műszak után lenne e kedved velem ebédelni?- kérdezte. A kérdésére először csak pislogtam. Nem igazán tudtam mit reagálni.
- Martinez..én..nekem már van egy kapcsolatom.- mondtam, próbáltam nem udvariatlan lenni. Idegesen mosolyogtam, kényelmetlen helyzetbe hozott.
- Persze, tudom. Csak egy baráti ebéd lenne.- szabadkozott, zavartan túrt bele a hajába.
- Még meglátom.- mondtam. Martinez barátságosan bólintott, majd jó éjt intve az autójához sétált.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Amikor hazaértem, Zach már otthon volt. Ahogy kinyitottam az ajtót, rögtön megcsapott a friss Lasagne illata.
- Hmm, mi készül itt?- kérdeztem, miután ledobtam a táskám a cipő tartóra.
- Szia.- intett nekem Zach a konyhapult mögül. Már megfürdött és felső nélkül, melegítőben volt.
- Oh, végre itt vagy!- Chloe pattant fel a kanapéról, és sietve felém rohant. A karjaimba ugrott, és addig ölelt, amíg levegőért nem könyörögtem.
