Lia Dixon újoncévei véget értek a rendőrségnél. Mint mindig, zajlik az élet: bűnözések, gyilkosságok, drogkereskedelem. Amikor úgy érzi, hogy végre minden a helyén áll, egy érdekes találkozás során az élete teljesen megváltozik.
Lucian Navarro híre...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A parkoló felé tartottam. Próbáltam nem arra gondolni, hogy eldöntsem: Utálom e Lucian Navarro-t, vagy sem? Nehezen vettem a levegőt, a torkom összeszorult.
- Lia?- a nevemen szólító hang felé fordultam. Martinez az őrs ajtaja mellett állt, az aktatáskáját a hóna alatt fogva.
- Te még itt vagy?- kérdeztem tőle, miközben ő felém sétált.
- Gondoltam, megvárlak.- vonta meg a vállát elmosolyodva.
- Kedves tőled.- mosolyodtam el, egy kis vigyort is keverve az arckifejezésembe.
- Minden rendben ment?- érdeklődött, viszont volt egy olyan érzésem, hogy ez csak egy álca volt az igazi kíváncsiságra.
- Persze, jól ment. Én is jól vagyok.- mondtam, majd a lábamra néztem, ami egy fehér kötszerbe volt bugyolálva.
- Örülök.- mosolyodott el. Túl sokáig nézett a szemembe.
- Arra gondoltam, hogy..holnap műszak után lenne e kedved velem ebédelni?- kérdezte. A kérdésére először csak pislogtam. Nem igazán tudtam mit reagálni.
- Martinez..én..nekem már van egy kapcsolatom.- mondtam, próbáltam nem udvariatlan lenni. Idegesen mosolyogtam, kényelmetlen helyzetbe hozott.
- Persze, tudom. Csak egy baráti ebéd lenne.- szabadkozott, zavartan túrt bele a hajába.
- Még meglátom.- mondtam. Martinez barátságosan bólintott, majd jó éjt intve az autójához sétált.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Amikor hazaértem, Zach már otthon volt. Ahogy kinyitottam az ajtót, rögtön megcsapott a friss Lasagne illata.
- Hmm, mi készül itt?- kérdeztem, miután ledobtam a táskám a cipő tartóra.
- Szia.- intett nekem Zach a konyhapult mögül. Már megfürdött és felső nélkül, melegítőben volt.
- Oh, végre itt vagy!- Chloe pattant fel a kanapéról, és sietve felém rohant. A karjaimba ugrott, és addig ölelt, amíg levegőért nem könyörögtem.
