Lia Dixon újoncévei véget értek a rendőrségnél. Mint mindig, zajlik az élet: bűnözések, gyilkosságok, drogkereskedelem. Amikor úgy érzi, hogy végre minden a helyén áll, egy érdekes találkozás során az élete teljesen megváltozik.
Lucian Navarro híre...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Az őrs büféjében ültünk. Chloe és én. Már műszak végén jártunk, így az újra élesztő kávénkat kortyoltuk.
- Húzós napom volt..-sóhajtott- Neked?
- Ha van valami izgalmas abban, hogy egésznap egy állásban figyelek egy rabot, akkor szép napom volt.- kortyoltam bele a kávéba.
- De legalább egy igen szexi rabot kell megfigyelned.- kacsintott rám. Lehunytam a szemem, és éreztem, ahogy a már kihűlt kávé lecsorog a torkomon. Újra járőrözni akartam, kint járni az utcákat, védeni az embereket. Az én szervezetem az adrenalinhoz volt szokva, nem az irodai munkához.
- Csak Gabe miatt csinálom. Eszem ágában sem lenne egésznap azt a.....Navarro-t figyelni.- elhúztam a szám. Majdnem olyat mondtam, amit nem akartam. Hazug, mocskos, lelketlen, önző, arrogáns... Nem is tudom, hogy mit gondoltam, amikor elhittem, hogy valóban képes lenne változni. Egyáltalán miért is érdekelt egy olyan rab sorsa, aki ártatlan embereket vert meg a saját gyermekük szeme láttára?
- Lassan menni kéne, nem?- Chloe hangja mindig megnyugtatott. Mint egy pillangó, ami elkergette a rossz gondolatokat.
- Persze, holnap végre Dylan veszi át a helyem. Sajna csak egy napra.- sóhajtottam.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Zach még nem volt otthon, amikor hazaérve ledobtam magam a kanapéra. Úgy éreztem magam, mint egy aszalt múmia. Egész nap ha épp nem Navarro-t figyeltem, az őröknek segítettem, hallgattam az újoncok siránkozását, papírmunkát csináltam és a büfé sütis kosarait töltöttem fel. Úgy éreztem magam, mint akit fegyelmi eljárás gyanánt lefokoztak. Pedig alig léptem ki az újonc életből, máris én sepertem mindenki alatt a port.
Úgy döntöttem hasznossá teszem magam, így a neten kerestem egy sütemény receptet, és bemelegítettem a sütőt. Bekapcsoltam a TV-t, hogy legyen egy kis háttérzaj, meghát azért az sem gond, ha tisztában vagyok a hírekkel. Épp egy baleset helyszínét mutatták, amikor zajt hallottam a hálószoba felől. Ha Zach hazaért volna, azt láttam volna. A bejárati ajtó egyenesen a nappaliba nyílt, ami együtt volt a konyhaszigettel.
