A LEGJOBB TÖRTÉNETEK MINDIG RÖVIDEK-2OKOS✔️

00:00 - anekdota

𝓝𝓮𝓭𝓿𝓮𝓼 𝓬𝓲𝓰𝓪𝓻𝓮𝓽𝓽𝓪

- Tudod, hogy nem szívok ilyeneket – mondtam.

- Na, Ice, csak most az egyszer. Szülinapom van. – Kds-re néztem, majd vissza Petrára. Kds nem mutatta, de tudtam, legszívesebben hevesen rázná a fejét, csakhogy nem akarja elrontani ő sem Petra nagy napját.

- Jól van, rendben, de csak egyet és csak most az egyszer – vettem el végül egy szálat. Kds-re néztem, aki a földre meredve csalódottan rázta a fejét. Csalódva bennem. A kezemben tartott dohányra meredtem, s egy pillanatra elgondolkodtam, hogy visszaadom. De aztán elvetettem ötletemet.

- Üvegezzünk? – kérdezte Petra. Nyilvánvalóan csak a buli hangulatát igyekszik feldobni, de talán nem az amerikai filmekből kellene ihletet merítenie. Meglepő módon sokan támogatták ötletét, s talán legmeglepőbb Kds támogatása volt számomra.

- Miért is ne? Az enyém kiürült már – hajtotta le az utolsó kortyot is üvegéből Kds, majd középre helyezte azt. – Itt van

A társaság körbeülte a sörösüveget, szinte mindenki csatlakozott a játékhoz. Körülnéztem, csak kíváncsi, izgatott arcokat láttam, még Kds is... Az ő arcáról is a gyermekies izgatottság tükröződött, s bármennyire is nem akartam ott hagyni sem őt – legfőképpen őt nem -, sem pedig Lizát, mégis fel kellett állnom az asztaltól. Sétálás közben ellenőriztem a zsebembe csúsztatott cigarettát, hogy megvan-e még. Nekem nem mondhatja meg Kds, hogy mit csináljak... Miért ne szórakozhatnék, ha ezt ő is megteheti. Már csak egy öngyújtó kellene valahonnan.

A tűz hűlt helyéhez sétáltam, a grillrács alatt egy kevéske parázs sem volt, sőt nedves volt már az egész, s hogy visszaemlékeztem, valakit mintha láttam volna vizet önteni rá. Zseniális, néhányaknak óvatosabban kellene bánniuk az alkohollal...

Végül is egy padra ültem le, nemsokára éjfél, úgyis megyünk lassan haza, kibírom már ezt a fél órát. Számba téve a cigarettaszálat dőltem hátra a padon, mintha ez az egész bármit is érne így gyújtó nélkül. Mintha újra kisgyerek lennék, aki a használt csikkekkel játszik, amiből csak az undorító dohány ízt tudja kiszívni. Anyám használt csikkei voltak... Becsuktam a szememet, újra beleszívtam, most más jutott eszembe. Valami meleget éreztem arcom előtt, ijedtemben hátrébb csúsztam a padon, majdnem le is esve róla. Baloldalamra néztem, Petra ült mellém, kezében tartatva öngyújtóját igyekezett egyre közelebb húzódni hozzám, hogy végre rávehessen a dohányzásra.

- Na, Ice csak ezt az egyet. Légyszi – az i betűt elhúzta, mintha az idegesítő lányos szokások rávehetnének a cigizésre. Habár ez nélkül is, ugyan lassan, de már kezdtem kívánni a füst ízét. – Szülinapom van. – Jó, ezért a kijelentésedért most csak azért sem...

- Tudod – ültem fel rendesen és lesöpörtem kezét combomról -, nem szép dolog ám ezzel rávenni mindenkit olyan dolgokra, amit alapból nem csinálnak. Oké, hogy szülinapod van, de ez nem jogosít fel ilyesmire.

- Oh, sajnálom Ice, tényleg. Nem akartalak kényszeríteni semmire. – Rádőlve vállamra átöleli karomat és vad mentegetőzésbe kezd. Azt hittem sétagalopp lesz kibírni a fennmaradó időt, de ő képes mindezt még kellemetlenebbé és unalmasabbá tenni. Bár nem volt ő mindig ilyen...

- Figyelj, nem akarsz inkább valamit csinálni? Üvegezni mondjuk? Végtére is te találtad ki. – kérdeztem, hátha sikerül még egy pár perc magányt nyernem magamnak. A cigarettaszálat a zsebembe csúsztatva ültem fel teljesen, majd az üvegező csapat felé mutattam.