Kamillatea 18+

13.VALLOMÁSOS ÉLMÉNYEK +18

Rögtön elapadtak a kibaszott könnyeim, amikor Aurélat megölelgetett magának. Mert alukálni készültem, de aztán tökre kiakadtam, hiszen egyszerűen úgy éreztem, nyúlják a pasimat. És kurvára nem élném túl, amit otthon kellett látnom. Vagyis még egyszer biztosan nem.

Viszont a csávó szerencsére átjött hozzám, majd idebújt. Élveztem azt a forró testecskéjét. A finoman körém fonódó karját, a mellkasával együtt, ami faszán a hátamhoz simult. Rohadtul tetszett mind. Az én izombogyóm átjött megvigasztalni egy olyan szerencsétlent, mint én, el sem hiszem! Közben mégis itt voltunk ebben a puha ágyban. Egymással.

Ráadásul még felajánlotta a szex lehetőségét, én pedig természetesen kérdés nélkül beleegyeztem. Vagyis megkérdeztem, komolyan gondolja-e. Az nem számít kérdésnek, ugye? Szerintem baromira nem.

Viszont egy dolog állatira megmaradt bennem: nem hiszem. Ugyanis a csávó rohadtul ezt mondta! De hát mi a fenéért nem hiszi?! Ez a kurva Cassid rá van kattanva, és észre sem veszi? Lehet, azt sem látja, én mi a francot érzek. Ami pedig egyáltalán nem előnyös.

– Biztosan vágysz rá? – érdeklődtem a szellőnél is halkabban, hátha csak megsajnált.

– Persze! Miért ne vágynék?

– Nem akarom, hogy puszta szánalomból dugjál meg, kecskebaszó.

– Ha úgy tenném, nem állna fel rád a farkam – súgta a fülembe tök szexin, míg a lehelete a fülemet melengette.

Ezután akárcsak valami kutya, végigszaglászta a nyakam. Kis furi! Mondjuk egészen cuki, imádom a sántikálását. Meg azt a fura szokását, amit napokba tellett észrevennem, miszerint nem hord cipőt.

Ekkor következett még a dolgok királyabb része. Ugyanis még közelebb préselt magához, a merev fasza a fenekemhez nyomódott, míg az a puha, smároláshoz értő szája a nyakamon lévő bőrt puszilgatta. Finoman, tökre gyengéden. Ettől pedig a kurva szívemnek ugrálni támadt kedve. Lényegében hullámokban kapott el a megkönnyebbülés és a boldogság, pedig még azt sem tudtam, egyáltalán szeret-e a csávó úgy, ahogy én szeretem őt.

Végülis kábé mindegy. A testem attól még elég lelkesen csókolgatta, míg én próbáltam elfojtani a nyögéseimet. Az ujjaimmal hátranyúltam, Aurika barna hajába túrtam velük, aztán végigsimítottam lefelé az arcán. A szakálla döfte a kezem, mint állat – jó, nem –, azonban elviseltem ezt a fájdalmat.

– Nem csukjuk be az ajtót? – nyöszörögtem oda neki kurvára csendesen.

– Minek?

– Hogy a szépfiú meg ne hallja?

– Szépfiú?

– Igen, az. Miért, te nem találod kibaszott szépnek? – érdeklődtem komolytalan hangnemben. Valójában baromira foglalkoztatott, mit gondol róla. Reméltem, ebből rájön, finoman utalgatok az érdeklődésemre az irányába.

– De, ő gyönyörű.

Nem tudom, mire számítottam. Hülye vagyok. Egy idióta, aki a legnagyobb hidegben ment ki pucéron, majdnem akkora. Konkrétan megmerevedtem a karjában, mikor ezt idáig a farkam produkálta, nem pedig a testem többi része. Baszta a szívem ez a dolog.

A csávó szintén lefagyott.

– Mi az, málnácska? – kérdezte finoman, míg a tenyerével kicsit közelebb húzta magához a fejem. Ha így folytatja, megbocsájtok neki, basszus!

– Semmi...

– Mondjam azt, hogy Cassid ronda?

– Mondhatnád.