𝐌𝐎𝐍𝐄𝐘 𝐨𝐫 𝐋𝐎𝐕𝐄? |jikook|

3. Rész

Az elmúlt négy napban nem csináltam mást, mint reggeli után bevettem a gyógyszereimet, és az étkezések között otthonról dolgoztam. Nem tudom, hogy kell lazítani és ez egy hatalmas hátrány. Főleg most, amikor kényszerpihenőn kellene, hogy legyek. Nari is leszidott már, hogy jó lenne, ha nem ellenőrizném folyton a bátyám munkáját, amit helyettem végez, hanem bízzak meg benne és pihenjek, ha azt akarom, hogy jobban legyek és randizhassak Jiminnel. A szemét, mindig is tudta hogyan zsarolhat érzelmileg.

A teraszon ültem és a zöld teámat ittam, miközben néhány rendelést adtam le. Kellenek új kanapék a pláza előterébe, illetve néhány téli dísz, ugyanis lassan átcsúszunk a téli időszakba. Őszhöz képest elég jó idő van még, de néhány díszt nem árt most beszerezni.

- Jó reggelt. - szólalt meg a számomra legkedvesebb férfi a terasz ajtajából. Arcomon egyből őszinte és lágy mosoly jelent meg, főleg akkor, amikor egymás ajkaira pusziltunk és megöleltük egymást. Olyan természetes volt, mintha évek óta együtt lettünk volna, mintha nem csak hat hónapja találkoztunk volna először a rendezvényen, mintha...mintha régóta már egymáséi lennénk. - Ki ez a kis kócos hajasbaba? Nem rég keltél? - borzolta össze valóban kócos hajamat.

- Igen, úgy húsz perce. Hogy hogy ilyen korán jöttél? Azt hittem délután jössz majd. - néztem rá bambán, amin ő jót kacagott.

- Nari kisasszony panaszkodott, hogy rossz vagy. Végig dolgoztad ezt a négy napot, és most is a gép előtt ülsz. Nem csoda, hogy egy kész Valentino táskaszett van a szemed alatt. Jöttem, hogy ne a munkával foglalkozz. Egy kicsit zárd ki a plázát az életedből. Tanulj meg lazítani és persze gyógyulni. - mondta, s óvatosan megfogta a laptopot, teámba beleivott és elindult befelé.

- Jiminie, hova mész? - siettem utána, egészen a szobámig, ahol gondosan letette az asztalra a gépemet, majd felém fordult.

- Ideje pihenni... Te csak ülj le az ágyra, készítek neked egy fürdőt. Megmutatom hogyan kell lazítani. - mosolygott bájosan, majd a fürdőszobába ment, hogy előkészítse nekem a vizet.

Nem mondom, hogy nem lepődtem meg azon, amit Jimin tett értem. Teljesen más hangulata volt jelenleg a fürdőszobámnak. Halvány fény volt benne, a függöny be volt húzva, és a kád szélén gyertyák égtek, valamint a kis hangfalamból relaxációs zene szólt.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá a fiúra, miután végeztem a fürdéssel, majd automatikusan nyúltam el az ágyon, közel húzva magamhoz őt is. - Jól esett egy kicsit ellazulni. Teljesen elálmosodtam.

Úgy tűnik, hogy mindketten bedobtuk a szunyát, ugyanis arra riadtunk fel, hogy Nari ront be a szobába. Oké, túlzol Jeon, kicsit sem rontott be. A lehető legudvariasabban kopogott be, csak a rossz tolóajtónak köszönhetően, az ajtó koppant egy nagyot a tokban.

- Szóval azt mondod, hogy a pszichiáterem jönne ellenőrizni? Mikor? - néztem bágyadtan a nőre, aki felkuncogott értetlenségemen.

- Még mindig délután négykor, mint két perccel ezelőtt is mondtam. Hozzak esetleg kávét, vagy teát? Lassan elkészül az ebéd. Illetve a szüleiddel is konzultáltam, mindenáron át akartak jönni unokástul, de mondtam nekik, hogy ezt máskor kellene megejteni, mert nem vagy túl jól.

- Köszönöm Nari. Jól tetted...a kávét pedig elfogadnám, dobj kérlek majd egy üzenetet, ha mehetünk ebédelni. Nem hiszem, hogy addig én kikelek az ágyból.

- Úgy tűnik a fiatalember megtanított téged nyugodtan lenni. - nevetett szórakozottan, jóízű nevetésén pedig mi is jót kacagtunk, s elismerően bólogattunk. - Rendben, akkor megyek és készítem a kávékat. Magának cappuchino, igaz?-nézett Jiminre, aki lágyan mosolyogva bólintott egyet.

- Nagyon figyelmes Nari kisasszony. Nem csoda, hogy évek óta veletek dolgozhat. A mi titkárnőnk annyira zsémbes, egyáltalán nem figyel a részletekre. - bújt hozzám Jimin, majd jobban magunkra húzta a takarót, ugyanis az ablak nyitva volt, s kellemesen hűvös szellő járta be a szobát.

- Tudok ajánlani valakit... Kwon Mirae, fiatal, de rendes ember. A lehető legfigyelmesebb és szavak nélkül megérti, hogy mire van szüksége az embernek. A plázában lévő titkárnőm, aki felel a kávézóért is, illetve van könyvelői végzettsége is. Említsd meg apukádnak, Mirae biztosan örülne, ha lenne egy másodállása. A férje vezeti azt a japán éttermet nem messze innen, de nem hagyja, hogy Mirae többet vállaljon.

- Megjegyzem, köszönöm. És... jobban vagy már? - nézett rám érdeklődve.

- Sokkal jobban. Jót tett ez a pihenés, minden nap be kéne iktatnom egy sziesztát. Kár, hogy ez magamtól nem menne. Még álmomban is dolgoztam. - nevettem fel hitetlenül.

Ebédnél kellemes volt a hangulat, kettesben hagytak minket a személyzet tagjai, s Nari is külön étkezett tőlünk. Mondhatni szerveztek egy randit anélkül, hogy ez egy kimondott randi lett volna.
Tényleg jó hatással van rám Jimin, s nem is bánom, hogy érzéseket táplálok iránta. Ez a fiú maga az angyal, tele van jósággal és tisztasággal. Mellette őszintén boldog vagyok.

Jimin szemszöge

Izgultam és féltem, hogy Jungkook pszichiátere mit fog megállapítani ezen a kontroll vizsgálaton. Tudom, hogy Jungkook nincs jól. Az elmúlt hat hónapban rengeteget változott a hozzáállása dolgokhoz, s a kedve sem olyan, mint volt, már az elején aggódással töltött el, amikor megláttam, hogy sorjában szívja a cigarettákat, a teraszon is elnyomott csikkek vannak és nem mosolygott annyit, mint szokott.

- Doktor úr... megkérdezhetem, hogy Jungkook hogy van? Javult az állapota? - kérdeztem meg az orvost, aki éppen most jött ki a szobájából.

- Nos... Jungkooknak még pihenésre van szüksége, felírtam neki egy antidepresszánst, amit szedie kell a pánikroham melletti gyógyszeréhez is. Utoljára akkor láttam ilyen szélsőségesnek, amikor nős volt. Tudja, az a házasság kényszerházasság volt, Jungkook sosem akart hozzámenni egy nőhöz. Amikor elváltak, az állapota is javult, de most...fogalmam sincs mi történhetett, ami miatt visszazuhant. Nincs mély depresszióban, viszont szélsőséges hangulatai és gondolatai vannak. Ezek viszont a depresszió jelei.

- Istenem... Tudtam, hogy valami nincs rendben... Tudok tenni érte valamit? Valahogy segíteni neki esetleg? Tényleg szeretnék segíteni, nem akarom magára hagyni. - tettem fel újabb kérdéseimet. Valóban eltökélt voltam Jungkook segítésével kapcsolatban. Nem most szeretném magára hagyni, amikor tök jól elvagyunk egymással.

- Említette, hogy szeret maga mellett lenni... Azt mondta, hogy melegség járja át a testét amikor maga ott van vele és törődik vele. Szerintem csak legyen mellette, viselkedjen úgy, ahogyan eddig. Biztos vagyok benne, hogy maga is tartja benne a lelket. Viszont most megyek, még vannak pácienseim. További szép napot Park úr! - hajolt meg a doktor, majd miután ezt én is megtettem, lassan kifújtam minden levegőmet. Olyan volt, mintha nem is lélegeztem volna, csak minden elhasznált levegő a tüdőmben összegyűlt volna. Fájt Jungkookért a szívem, rettenetesen fájt...

- Jiminie... Ne vágj ilyen szomorú arcot. Nem a halálos ítéletemet írták meg. Csak nem vagyok túl jól, de ezen is túllendülök, mint ezelőtt. - mosolygott rám, s tárta ki karjait két szipogás között. Ebből tudtam, hogy a beszélgetés alatt bizony sírt is.

- Szeretnék segíteni neked. Még nem tudom hogyan, de egyelőre az a biztos, hogy melletted leszek. - bújtam karjaiba, s jó szorosan tartottam őt magamhoz. - Lassan indulnom kell haza, de addig még így akarok lenni.

- Köszönöm... Már ezzel is nagyon sokat segítesz. Az ölelésednél és a mosolyodnál gyógyítóbb dolog nincsen. - puszilt hajamba, majd állam alá nyúlt, hogy felemeljem a fejemet. Arcomat cirógatta, s olyan reményteli pillantásokkal illetett, ami teljesen megmelengette a szívemet.
Ugyanolyan gyengédséggel és féltéssel csókolt meg, mint az elmúlt pár alkalommal. Minden percben erősödik bennem a gondolat, hogy én többet akarok ettől a sráctól, nem akarom, hogy az ismerkedésnél megálljunk. Vele akarok lenni, és vele is leszek, kerüljön bármibe.