𝐌𝐎𝐍𝐄𝐘 𝐨𝐫 𝐋𝐎𝐕𝐄? |jikook|

5. Rész

Az ügyvédem mindent tisztának látott, hamisításra utaló jeleket sem látott, így elfogadta a papírt, amit én már a kezdetek kezdetén aláírtam. A papír az elmúlt hat év alatt már kicsit besárgult, de a pecsét és az aláírás a lényeg, nem a papír széle.

- Annyit fűznék még hozzá... A szüleimet fokozd le, nem érdemlik meg azt a nagy pozíciót amiben állnak. Illetve a pénz amit a házasság alatt költöttél rám, holnap a számládon lesz...a boltomnak pedig szeretnék felmondani a cégednél, egy ismerősömnek jól jönne az üzlethelyiség. - nézett komolyan a nő, én pedig nem hittem a füleimnek. Le akarja fokoztatni a szüleit? Ez a nő meg van húzatva?

- Biztos jó ötlet lefokozni a családodat? A felmondás még megoldható, de csak jövőre. Építkezünk az egyik üzlethelyiségben, te is tudod. Hosszas folyamat, biztosan csak jövőre tudnánk bármit is kezdeni.

- Persze, fokozd le őket, vagy rúgd ki őket. Hátbaszúrtak, nem akarok velük dolgozni. Különben is, a papíron rajta van, hogy a válást követően a te döntésed, hogy a Kim családdal mit csinálsz a cégen belül, el is bocsájthatod őket.

- Figyelj... Nem tudom mi a célod ezzel, de csináljuk tisztán, oké? Egyenesen közöld a szándékaidat, azok után is, hogy én jelenleg ezzel nem fogok tudni foglalkozni, mert kényszerpihenőn vagyok, a bátyámnak pedig nincs szerződésbontásra felhatalmazása...

- Egyenes vagyok, Jungkook. Nem akarok a szüleimmel dolgozni és én is fel akarok mondani. Nem probléma, ha csak jövőre lehetséges majd, csak váljanak el ténylegesen az útjaink, oké? Aláírom, hogy nem voltam jó hozzád az elmúlt hat évben, annak ellenére sem, hogy te próbáltál kedves lenni. Nem tudom mivel magyarázni, te is tudod, hogy mekkora hárpia vagyok. Nem akarok tűz közé kerülni, amikor felvállaljátok egymást. Váljunk el hivatalosan, a média nélkül.

- Megleptél, hogy őszinte legyek... Holnapra elintézem a lefokozást, jobb, ha egy ideig nem mész majd dolgozni. Anyád biztos neked vágná a milliós papucsát.

- Ebben biztos vagyok. - nevetett fel hangosan a nő, majd beleegyezően bólintott, s pár perc után el is távozott, jobbulást kívánva.

Nehezen ocsúdtam fel a pár perccel ezelőtt történtek után. Kicsit felfoghatatlan volt számomra, hogy ennyi idő után Yuna végre őszinte volt velem csupán csak azért, mert tekintettel volt a mentális egészségemre. Fogalmam sincs, hogy ki mondhatta el neki azt, hogy ismét küzdök a mentális problémáimmal, de most köszönetet kell mondanom neki, ugyanis megszabadított a legmakacsabb embertől az életemben. Habár a házasságunk alatt is Yuna teljes mértékben megértette azt, amikor feltört bennem minden, amikor depressziós voltam és hetekig alig ettem, nem jártam dolgozni, nem beszéltem senkivel, ez most mégis másképp hatott, mert nem mellette kellett ezeket átélnem. Megérteni megértett, de soha sem segített, ha szükségem lett volna rá.

- Gguk, készítettem karamellás sajttortát. Megkóstolod? - nyitott be a szobámba Jimin, s a legédesebb dolgokkal igyekezett felébreszteni. Az egyik maga volt a karamellás sajttorta, amit imádtam, a másik pedig ő volt, az apró érintéseivel.

- Persze, úgyis régen ettem olyat. - mondtam továbbra is csukott szemekkel, ő pedig arcomra nyomott egy cuppanós puszit. - Várj, miért te sütöttél, amikor van szakácsom? Nem akart dolgozni? Szólj, ha csicskáztatni akar! - pattantak ki a szemeim, ahogy ezek a gondolatok eszembe jutottak, de Jimin csak jóízűen kezdett nevetni.

- Nem csicskáztat senki, ne aggódj. Amíg ő a vacsorát csinálta, én sütöttem, mert akartam adni neked valami különlegeset. És elmeselte nekem, hogy öt éves korod óta ismer téged és mennyire büszke rád, hogy idáig eljutottál. Azt mondta cuki voltál kicsiként, kíváncsivá tett. - mászott be hozzám az ágyba, s innét tudtam, hogy mi bizony nem fogunk egykönnyen kijönni az ágyból.