𝐌𝐎𝐍𝐄𝐘 𝐨𝐫 𝐋𝐎𝐕𝐄? |jikook|

6. Rész

Jimin szemszöge

Jungkook egyik pillanatról a másikra került letargikus hangulatba. Pityergett és nagyon szomorúnak tűnt, szinte nyugtathatatlan volt, egészen addig, mígnem újra eluralkodott rajta a pánik és a halálfélelem, ami miatt keserves zokogásba is kezdett. Hiába próbáltuk nyugtatni, csak sírt és azt hajtogatta, hogy hagyjuk békén, mert ígyis megfullad, nem kap levegőt és szeretne egyedül lenni. Teljesen hisztérikus állapotban volt, ebből pedig tudtam, hogy elmaradt a gyógyszere. A helyzetre rátett egy lapáttal az, hogy a sírás mellé még pánikolt is, kapkodta a levegőt, emiatt pedig többször is megszédült.

- Jungkook, figyelj rám. Szépen egyenletesen lélegezz, itt ez a zacskó. - tettem a szájához a papírt, amiért gyorsan kifutottam a konyhába, ő pedig engem figyelve, lassacskán átvette azt a légzési tempót, amit diktáltam. Hamar megnyugodott, de nagyon kifáradt, így azonnal le is fektettem a kanapéra, s igyekeztem kényelmes helyet teremteni neki.

- Köszönöm... Egyedül nem ment volna. - hálálkodott, ám mintha áramütés érte volna, úgy pattant fel. - Nem vettem be a gyógyszereim, Jimin!

- Maradj itt, ide hozom, mindkettőt, ugye? - bólintott, s ismét kényelembe helyezte magát, anyukája pedig el is indult egy pohár vízért.

Fél óra elteltével Jungkook jobban lett, újra visszanyerte a kedvét a gyógyszernek köszönhetően, s végre mindannyian nyugovóra tudtunk térni. A pszichiáterének ezúttal nem szólt, úgy volt vele, hogy ilyen későn már nem zavarja és nem gondolta ezt az esetet olyan súlyosnak, mint amilyennek mi láttuk.

Reggel korán felkeltem, a konyhából jövő illatok bejárták az egész házat, s volt egy sejtésem, milyen étel készülhetett. Jungkookra pillantva egyből az jutott eszembe, hogy miközben alszik, teljesen olyan mint egy kisfiú. Kisimult arca, néha álmai miatt összeránduló szemöldöke, s kócos haja miatt tényleg kisfiús külseje volt. Jelenleg hason fekszik, s úgy szuszog hangosan. Igazi áldás, hogy nem horkol, már lerúgtam volna szegényt az ágyról. A bátyja és apja horkolását a szomszédos szobákból egész este hallottam, kész kínzás. Anyuka biztosan füldugóval alszik, vagy fejhallgatóval a fején, kemény rockot hallgatva egész éjjel.

Nem keltem ki az ágyból, nem volt még hozzá kedvem, így telefonomat levéve a töltőről néztem meg az üzeneteimet és a közösségi oldalakat. Kim Yuna bekövetett, s likeolta az egyik képemet is, amin nagyon meglepődtem, valamint engedélykérésekben is ott volt az üzenete, amiben megkért, hogy a jelenlegi ruhaüzlet címét küldjem el, hiszen szeretne egy ruhát vásárolni tőlünk, mert nagyon meggyőző volt számára az apám munkája. A fürdőbe vonulva felhívtam apukámat, hogy felvázoljam neki a történteket, ő pedig azt tanácsolta, hogy várjam meg míg Jungkook felébred, s vele is beszéljem meg ezt.

- Jiminie... Ilyen korán telefonáltál? Ki az aki keresni mer ilyen korán? Nem keltett fel, ugye? - motyogott álmosan a férfi, s közelebb is araszolt hozzám, majd nyakhajlatomba bújva szuszogott tovább.

- Neked is jó reggelt édes, nem, nem keltett fel senki. Én hívtam fel aput. Kim Yuna írt nekem, hogy adjam meg apa üzletének a címét, mert szeretne ruhát vásárolni nálunk. Apa engedélyét kértem, aki azt mondta, beszéljek veled, hogy neked rendben van-e ez.

- Persze... Amíg nem tőlem akar vásárolni, addig nyugodtan. Küldd át neki a bolt weboldalát. Rendeljen inkább, sose vásárolt személyesen, ő maga nem menne el, mást küldene el a ruháért, ami teljesen etikátlan.

- Oké, fontos infó megjegyezve. Hogy aludtál? Álmodtál valamit? Sokszor összevontad a szemöldököd. - kezdtem hüvelykujjammal gyengéden masszírozni homlokát.

- Valamit álmodtam, igen. De nem emlékszem rá teljesen. Te benne voltál, meg egy kutya, akit nem ismertem, de barátságos volt velünk. Mondjuk szeretnék örökbe fogadni egy kutyát, lehet ezért álmodtam ezt. És te hogy aludtál?