𝐌𝐎𝐍𝐄𝐘 𝐨𝐫 𝐋𝐎𝐕𝐄? |jikook|

9. Rész

Jimin szemszöge

Hatalmas eső volt, aggódtam Jungkookért, hogy épségben beér-e dolgozni. Az irodájában vártam őt egy bögre tea felett ücsörögve. Késik, emiatt pedig csak egyre jobban kezdett úrrá lenni rajtam a félelem. Megelégelve a várakozást indultam ki a plázából, amikor is Jungkook jött szembe velem a liftnél. Egy egész hegység zuhant le a vállaimról, de mégis aggódtam, hiszen csurom víz volt.

- Olyan sápadt vagy Mimi. Történt valami? - sietett ide hozzám egyből. - Hova akartál indulni ilyen időben?

- Csak aggódtam érted, mert késtél. De most már minden rendben. - mosolyodtam el megkönnyebbülve, s fittyet hányva az irodai alkalmazottakra, megcsókoltam Jungkookot. Egy pillanatra mintha elvesztette volna a fejét, derekamra fogva húzott közelebb magához és a hátamra is rásimított.

- Csak óvatosan, a végén még mi leszünk a hátterképük, nem a férjük. - figurázta ki azokat az alkalmazottakat, akiknek szinte görcsbe rándult minden létező izmuk. Jungkook csak feléjük fordult, s enyhén meghajolt, ami végett az alkalmazottaknak is szinte kitört a hátuk, olyan sebességgel kezdtek hajbókolni főnöküknek. Én is bólintottam nekik, majd az irodába betérve leültünk a kanapéra, s Nari is rá pár percre megérkezett, friss kávéval kínálva minket.

- Egy japán, feltörekvő ruhamárka terjeszkedni szeretne, e-mailt küldtek, hogy megvásárolnák az egyik üzlethelyiségedet és együttműködnének veled.

- Nem működök együtt jelenleg külföldiekkel. Ez egy nagyobb projekt, jövőre terveztem, de ez még elég semleges. Elutasítom a felkérést. Jelenleg csak Koreában vannak üzleteim, külföldre egyelőre nem terjeszkedem. Van még száraz ruha a szekrényben, igaz? - kérdezte, s oda is lépett a bútorhoz. Tele volt az egész ingekkel, nadrágokkal, zakókkal és alkalmi cipőkkel. Jungkooknak remek stílusa van...amellett, hogy elegánsan öltözik, a ruhái nagyon kényelmesek.
Nari időközben el is hagyta az irodát, így Jungkook nyugodtan tudott levetkőzni, hogy átöltözhessen és megszárítkozzon.

- Szépek ezek a tervek. Nagyon tetszik. Olyan ügyes vagy. - simogattam meg Jungkook arcát, majd vállára hajtva fejemet néztem tovább az építkezés terveit. - Ez nagyon tetszik! - mutattam az eladópult mögötti festmény szerűségre. Még csak tervek, de teljesen belezúgtam a leendő boltomba.

- Örülök, Kicsim. Ne felejtsd el, keddtől az enyém vagy. - csókolt ajkaimra olyan szenvedéllyel, amivel még soha ezelőtt.
Teljesen megbabonázott ajkainak tánca, tarkóját simogattam, miközben ő combomat cirógatta, s feljebb húzott az ölében.

Az ajtó hirtelen nyílt ki, s Jungkook bátyja libbent be az ajtón egy csomó papírral a kezében. Egy ideig most még itt fog dolgozni az irodáknál, hivatalosabb ügyeket intézve. Őszintén, nagyon bírom Kook tesóját, nagyon vicces és kedves. Mindig tudja, mikor mit kell mondani.

- Bocs srácok, Jungkook... Holnapra rakta a főszervező a rendezvényt. Már kiküldte a meghívókat a nevedben. Minden úgy van ahogyan szeretted volna, a helyszín, ételek-italok és a meghívó dizájnja is, viszont az időpont lett más. Folyton telefonálnak az irodára, hogy veled akarnak beszélni. Attól tartok, hogy lemondják egyesek.

- Az lehetetlen. Megbeszéltük, hogy vasárnap lesz! Holnap Jiminnel lettem volna. A franc egye meg ezt a szervezőt, többet nem kérem fel semmire. Ez volt az utolsó összejövetel, aminek ő volt a főszervezője. Vasárnap felbontjuk a szerződését. - idegeskedett Jungkook, s az e-mailekbe belépve, körüzenetben kért mély elnézést a résztvevőktől a kavarodásért és kárpótlásul felajánlott valamit. - Hányan is lesznek?

- Ötszázan. Különböző nagyvállalatok elnökei és társaik. Nők lesznek többségben... - vakarta tarkóját az idősebb, Jungkook pedig bólintott.