𝐌𝐎𝐍𝐄𝐘 𝐨𝐫 𝐋𝐎𝐕𝐄? |jikook|

4. Rész

Egy ideje már újra dolgozom a plázában. Körülbelül két hete jöhettem vissza, de szinte olyan, mintha itt sem lennék. Két naponta a kötelező megbeszéléseket megtartom, de azon kívül csak a Park's Fashion üzletével foglalkozom különösebben, viszont Park úrral még nem találkoztam. Ma el fognak jönni a plázába, épp ezért is szépen kitakaríttattam a helyiségeket és próbáltam a mai napot jól megszervezni egy belevaló vezető módjára.

A pláza előterében sétáltam, a könyvelőmmel, Narival és a testőreimmel, amikor valaki szépen rámborította a kávéját... Mondanom sem kell, hogy mennyire elfogott az idegesség, de tartanom kellett magam a vásárlók előtt. Még csak egy egyszerű bocsánatot sem kaptam, s amikor realizáltam, hogy a Crystal Snow vezetője az, legszívesebben a két kezemmel folytottam volna meg.

- Gondoltam, hogy a felmondásért kapni fogok valamit. De nem gondoltam volna, hogy az egyik legdrágább ruhámat teszed tönkre... - tegeztem le szemtelenül, ezzel felrúgva az amúgy sem létező tiszteletet kettőnk között. - Nincs mit keresned itt, Beomgyu... Tudod mit, megkönnyítem a dolgodat. Vigyék ki, nem jöhet be többet a plázába és rendeléseket sem fogadhatnak tőle. Vegyék el a klubkártyáját... Nari, hozass egy inget, tudod hol találsz. - mentem egyenesen a Park's Fashion üzlethelyiségébe, ahol hátul foglatam helyet a személyzeti öltözőnek kialakított helyiségben. Borzalmasan felidegesítettem magam, ez a megszégyenítés több volt, mint sok az amúgy is rossz lelkiállapotomnak. Azóta sem jöttem rendbe száz százalékosan, s mondhatni rosszabb is lett az állapotom. A sok egyedüllét és stressz miatt nem tudtam gyógyulni, csak akkor voltam jól, ha Jimin is velem volt. Akkor tudtam egy kicsit magammal is törődni.

- Ez pedig itt a pult digitális tervrajza, amit Jimin talált ki. Takarékos lesz, de a fény így is nagy lesz benne. - adtam át a tabletet Park úrnak, aki remegő kezeim miatt furcsán nézett rám. - Bocsánat, egy kicsit fáradt vagyok. - mosolyogtam, ám az inkább tűnt vicsorgásnak. Ma tényleg kiakadt a mérőm és úgy érzem, hogy bármelyik pillanatban robbanhatok.

- Mr. Jeon... Az építészek nem tudnak jönni holnap és azután sem... Körülbelül három napról van szó. - közölte velem a lehető legrosszabb tényeket az építkezésért felelős alkalmazottam.

- Mégis mi az, hogy nem? Másik munkát vállaltak, amikor a szerződésben leírtuk, hogy csak ezzel foglalkozhatnak? Baekhyun, ne idegesíts fel kérlek... Hívd fel őket, hogy a megbeszélt időpontra várom őket holnap, különben felbontom a szerződést és nem fizetem ki őket. Minden nap számít! Kezd elegem lenni abból, hogy itt mindenki fittyet hány a szerződésekre! Ki a főnök itt, ők vagy én? - emeltem fel a hangomat, ugyanis forrtam belülről, a remegésem pedig csak rosszabbodott. Ha ez így megy, ismét pánikrohamot kapok és a mai nap teljesen ugrott s mint említettem az előbb is, minden nap számít.

- Jeongguk, jól vagy? Hozzak vizet, vagy kávét? - kérdezte Nari, aki végig figyelmesen nézett engem és követte az utasításaimat.

- Hívd fel a pszichiáterem...kérlek, nem vagyok jól. Fél óra szünetet tartunk, elnézést kérek Park úr... Kiengesztelésképp kérem fogadják el a ház ajándékát a cukrászdában, vagy az éttermünkben.

- Ne stresszelj, Jungkook... Mi rendben vagyunk, nyugodtan pihenj. Megvárunk, emiatt ne aggódj. Fontos, hogy megnyugodj. - bíztatott Hyunwoo, s hagyta is, hogy testőreim körbevegyenek, és elvigyenek az irodámba. Tényleg ennyire elcseszettnek kell lennem? Nem bírok egy találkozót végig csinálni? Jungkook, mikor lettél ennyire nyápic?

A pszichiáterem végül vénásan adott egy kevés nyugtatót egy másik orvos jelenlétében, aki azt javasolta, hogy továbbra is otthon kéne pihennem és amint a konzultációt befejeztem Parkékkal, induljak is haza. Nagyot sóhajtottam, sosem jövök rendbe? Minden Kim Yuna miatt van, ha aznap nem jön oda, nem készültem volna ki ennyire.