𝐌𝐎𝐍𝐄𝐘 𝐨𝐫 𝐋𝐎𝐕𝐄? |jikook|

10. Rész

Úgy döntöttem, hogy nem megyek be a céghez. A nap folyamán szerettem volna pihenni, hogy teljes erőbedobással jelenhessek meg a rendezvényen. Egy cégek közötti összejövetel lesz, ahol lesz alkalma a tulajdonosoknak együttműködéseket és társakat szerezni az üzletekhez, illetve jó barátságokat alakíthatnak ki. Rengeteg ilyet leszerveztem már, elég fiatalon, csupán húsz évesen volt az első ilyen rendezvényem, ami szerencsére nagy sikernek örvendezett, de még mindig stresszelek, ha egy ilyen eseményen kell megjelennem. Nagyszabású rendezvény, ahova csak a meghívottak és azok házastársai és gyerekeik léphetnek be.

- Ne menj, Jiminie... Pihenj velem ma. Este közösen menjünk, mit szólsz? - öleltem át Jimint, aki ki akart szállni az ágyból azzal a céllal, hogy hazamegy.

- Át kell öltöznöm, Koo. Elfogytak itt a ruháim. Kényelmetlen a mostani ruhám. - szólt hozzám lágy hangon.

- Hozatok neked. Csak mondd el, melyiket szeretnéd felvenni. Pihenjünk ma együtt és tanítsuk Bamot. Te is az apukája vagy.

- Bam a te kutyusod, Kook. Hogy lehetnék az apukája? - kuncogott visszafeküdve mellém.

- Ha Bam az enyém, akkor a tiéd is, szóval te is az apukája vagy. Ami az enyém, az a tiéd is, Picim. - néztem rá álmos szemekkel, s közelebb is araszoltam hozzá, hogy jól ölelésébe bújhassak.

- Hogy lehetsz kora reggel ilyen aranyos? - kérdezte, s át is karolt engem, így pihentünk tovább a reggeli elkészültéig.

Szinte az egész nap a lehető legnyugodtabban telt. A szüleimmel is tudtam nyugodtan telefonálni, hogy megbeszélhessünk mindent az estével kapcsolatban és végre Jiminnel is minőségi időt tölthettem el. Ennél felemelőbb nem is lehetett volna számomra semmi sem. Annyira szerettem volna Jiminnel kettesben időt tölteni, hogy még az alkalmazottakat is hazaküldtem, mindenkit egytől-egyig, így a ház tényleg csak a miénk volt. Egyedül a testőrök álltak kint a kertben és a ház előtt vigyázva az épületre.

- Többször kéne így kettesben lennünk. Nem is tudtam, hogy ilyen felemelő lehet alkalmazottak nélkül lenni. Végre olyan átlagos minden. - sóhajtottam megkönnyebbülve, a földön terpeszkedve, hogy Bammal is tudjak játszani. Jimin is mellettem foglalt helyet, s próbálta magához csalogatni a kiskutyát és tanítani őt, hova tud pottyantani, ha nem vagyunk kint az udvaron.

- Szerintem is lehetnénk így többször. Nagyon kellemes így, határozottan tetszik. Mit szólnál, ha Bam ágyát a szobádba tennénk? Nem lenne akkor olyan magányos esténként. Azért itt hűvösebb lehet neki, nehogy megfázzon. Veszek neki egy kis takarót szerintem.

- Jó ötlet, ott úgyis padlószőnyeg van, az sokkal puhább és melegebb neki. Vigyük fel. - a szobám egyik kis szegletében készítettünk neki egy kuckót, egy műanyag házat is vettem neki korábban, amikor készültem az örökbefogadásra, amibe előszeretettel bújt be, s foglalta el a területét. Bam izgatottan csóválta farkincáját és mérte fel az új terepet, ahol aludni fog. - Szerintem tetszik neki.

- Persze, hogy tetszik neki. Mindenhol a te illatod van, így olyan lesz neki, mintha mindig vele lennél. - simogatta meg Bamot, majd hozzám igyekezve bújt ölelésembe.

A rendezvény helyszínén nagy volt a nyüzsgés. A meghívott felek szép lassan gyűltek össze bent is és az udvaron is, beszélgetésbe elegyedve egymással. Jiminnel az oldalamon, bólintva mindenkinek igyekeztünk be az épületbe, hogy elfoglalhassuk a helyünket s, hogy én felkészülhessek a nyitóbeszédemre, amit szinte nem is gyakoroltam. Boldogan konstatáltam, hogy az épületben minden úgy volt, ahogy azt megterveztem, s minden asztalon kint voltak az ajándéktáskák.

- Izgulsz, KooKoo? - igazgatta meg ruhámat Jimin, én pedig bólintottam. - Minden rendben lesz, ne aggódj. Olyan szép és rendezett minden. Nagyon jó szervező vagy. - csókolt ajkaimra, amivel elérte, hogy feltöltődjek energiával és bátrabban állhassak ki a meghívottak elé.

- Jó estét kívánok, minden kedves vendégemnek! Jeon Jeongguk vagyok, a Kings Pláza igazgatója, nagy örömmel fogtam neki az idei év utolsó összejövetelének, szerettem volna ezt emlékezetesebbé tenni az Önök számára, éppen ezért láthatják az ajándéktáskákat az asztalon. - mondtam mosollyal az arcomon, elhessegetve a múlt napi felfordulást. - Ez a Golden nevezetű márkámból egy igazán kellemes illatú uniszex parfüm. A hölgyeken kiválóan elegáns, a férfiakon pedig fűszeres és titokzatos hatást kölcsönöz. Kérem fogadják sok szeretettel. - amint befejeztem a beszédem elejét, ők nagy tapssal fogadtak engem, és az ajándékomat. - Most pedig szeretnék bemutatni Önöknek egy számomra fontos személyt és annak családját, akik sikeresen a Kings Plázához fognak tartozni. Jimin, kérlek gyertek fel.

Minden szem Jiminre és a szüleire szegeződött. Annyira szépek voltak együtt, csak úgy sugárzott körülöttük minden. A vendégek elcsodálkozva néztek, amikor Jimint magam mellé hívtam.

- Ő itt Park Jimin, a párom. Hamarosan ő is a Kings Plázánál fog dolgozni, ahogy a kedves szülei is, Park Hyunwoo és Han Jieun is. Kérem, fogadják őket sok szeretettel. Az este hátralévő részében pedig zenészek fognak nekünk további jó hangulatot biztosítani. Kérem élvezzék a zenét, az italokat, az ételeket és a társaságot. További szép estét kívánok. - hajoltam meg a vendégek előtt, akik tapssal jelezték elégedettségüket, én pedig a Park családdal együtt le is mentem a színpadról.

Sok ügyféllel beszélgettem, mindenki nagyon rendesnek bizonyult, egészen addig, míg az egyik haverom, Taehyung nem szólt, hogy úgy tűnik, valaki megkörnyékezte Jimint s igen közvetlenül viszonyul hozzá. Kérdés sem volt, hogy odamenjek, s megszüntessem ezt a valóban furcsa szituációt, ami kettejük között alakult ki. Láttam Jiminen, hogy kellemetlenül érzi magát és már szabadulna a beszélgetésből. Jobbnak láttam, ha ezt én befejezem.

- Jiminie, kicsim. Tudnál jönni egy percre? A szüleid kerestek. Azt mondták, hogy be akarnak mutatni valakinek. - léptem oda Jimin mellé, s derekára fogva bíztattam arra, hogy lelépjünk egy kicsit. Figyelembe sem vettem először a férfit, aki az én kedvesemmel szemben állt, s szikrákat, már-már lángokat szórt rám szemeivel egészen addig, míg el nem kezdett végig mérni engem. - Figyelj... Fogalmam sincs, hogy ki vagy, de tisztában vagyok a szándékaiddal. Felejtsd el Jimint, mert ő az enyém. Semmi esélyed nála. Ha nem veszed le róla a szemeidet, garantálom, hogy négyen fognak kivinni innen. - mondtam olyan hangerővel, hogy csak mi ketten halljuk azt, majd se szó, se beszéd, el is vittem onnan Jimint ki az udvarra, miután a raktárban felvettük a kabátunkat.

- Köszönöm, hogy segítettél, azt hittem sosem szabadulok meg tőle. Már négyszer elköszöntem, de nem hagyott békén..

- Sajnálom Pici, hogy nem figyeltem eléggé. Rajta tartom a szemem, ha újra a közeledbe megy, kivitetem. - pusziltam arcára, majd úgy döntöttem, ha már kint vagyok, akkor rágyújtok. Igaz, Jimin húzta rá a száját, de nem mondott semmit. Tudom, hogy nem szereti, ha rágyújtok, a négy fal között jól le is szid miatta, amit teljesen megértek. Nem csak magamat, de a környezetemet is károsítom vele, s nem utolsó sorban Jimin nagyon nem szereti a füst szagát, ezért sem tetszik neki, ha füstölög mellettem a cigaretta.

Gyorsan vissza is mentünk az épületbe, szerettem volna még jó sok ismerősömnek bemutatni Jimint és talán dicsekedni is azzal, hogy milyen tökéletes párom van. Aki persze nem utolsó sorban rettentően okos, és akármit rábízok, ahhoz teljes mértékben ért. Egy csoda ez a fiú és én vagyok a legszerencsésebb, hogy magam mellett tudhatom őt.