Mámor(Pogány Induló ff)

Amnézia

-Helloo!Kövesi Kevin!-vigyorgott rám az egyik srác.

-Ho hoo!Tesó!-nézett rá Andris

-Ohh.Oké,vágom.Barátod van?-nézett rám Kevin

-Ühüümm-bólintottam

-Ki a szerencsés?

-Tetü.Szóval hands off!-szólt közbe Andris,mire Kevin csak felrakta a kezét.A másik srác felé fordultam.Ő valahonnan ismerős volt.

-Pető Bruno!-nyújtotta felém a kezét

-Kelemen Laura!Láttalak már valahol?-kérdeztem,miközben megráztam a kezét

-Lehetséges!-mosolygott

A fiúk beültek studiózni,addig én kint benyomtam egy sorit netflixen és azt néztem.Őszintét megmondom,szerintem az első tíz percben bealudtam.Arra keltem,hogy a fiúk zajolnak,és üvölt a zene.Az első dolog amit megláttam az Andris volt egy pohárral a kezében és épp üvölti az utolsó szó jogán szövegét.Jee,de szuper ébresztő.Felültem,majd Andrisra néztem aki szerintem(megint)kissebb sokkot kapott.Elnevettem magam,majd kivettem a kezéből a poharat és lehúztam az egészet.Vodka.Visszanyomtam a kezébe a poharat,majd kimentem az erkelyre elszívni egyet.Fél szemmel érzékeltem,hogy valaki kijön utánnam,de nem igazán érdekelt.Elszívtam az utolsót,majd megfordultam,és szembetaláltam magam Kevinnel.

-Boccs az első benyomásért.-állt mellém,ezzel visszaszorítva engem a korláthoz.-Tudod,olyan jó nőt mint te,keveset látni.Gondoltam teszek egy próbát.Dehát,ha barátod van.-húzta végig a kezét a derekamon,mire reflexből odébb léptem.-Talán nem bánná ha rosszalkodnánk egy kicsit!-vigyorgott rám,majd közelebb húzott magához.

-Először és utoljára mondom,hogy engedj el.-néztem rá

-Ugyan kislány.És mit tudsz csinálni ha nem?-nevetett

-Őszintén nem tudom,hogy tényleg ekkora paraszt vagy,vagy csak túl sokat ittál.Bár az nem mentség-röhögtem.Kezdtem ideges lenni.Nevetett,mire kirugtam alolla a lábát.A földön fekve,elkapta a lábszáram,mire felsikoltottam.Belekapott az egyik mélyebb vágásomba.Arról majd később,hogy az miért van rajtam.Lerogytam a földre,aztán már csak annyit érzékeltem,hogy valaki kiront az ajtón belerug egyet Kevinbe,valaki felkaparta a földről majd bevonszolta  a nappaliba.

-Baszki.Laura!Hé,hé nézz rám! Jól vagy?-gugolt mellém Bruno

-Megvagyok!-ültem fel lassan,de megszédültem.Ne,ne ne.Csak most ne legyen pánikrohamom.Kizártam a zajokat a fejemből,és megpróbáltam csak a légzésemre koncentrálni.Az első beszív-kifúj párosból majdnem fulladás lett,a harmadikra már egész jól voltam.Mikor aztán újra tudtam figyelni,Bruno felé fordultam aki még mindig aggódó fejjél nézett rám.-Szólnál Andrisnak légyszi?-néztem rá,mire felpattant és bement,majd kijött Andrissal.

-Basszameg.Minden oké?Várj beviszünk-mondta majd konkrét felkapott és bevitt.Aludtam pár órát,majd az este közepén felriadtam arra,hogy éget a lábamon a seb.Kimentem, hogy keressek valamit amivel bekentem. Láttam, hogy a fiúk már elmentek, csak Andrist láttam a kanapén kiterülve egy doboz cigivel a mellkasán. Elmosolyodtam, majd kikaptam egy fájdalamon csillapítót a szekrényből és visszamentem a szobámba.

Sziasztok. Most későn hoztam részt, de őszintén se kedvem se ihletem nem volt eddig. Hát, ilyen részt sikerült összehoznom. Ha tetszik akkor vote/komment. Legyen szép napotok/estétek. Puszii (amugy ha valaki esetleg nem tudna, hogy megis honnan jonnek a fejezet cimek, megnyugatom hogy en sem. Igazabol ha nincs otletem akkor annak a zenenek a cimet irom be, amelyiket eppen hallgatom)

Bori💙🥹