Mámor(Pogány Induló ff)

Menedék

-Csajszii!-kapott el Luca egyből amikor beléptem a backstage-be.

-Sziaa!-öleltem meg,elkezdtünk beszélgetni,amikor odajött valami csávó és elkezdett nekem magyarázni,beállításokat meg ilyeneket,végül a kezembe nyomott egy papírlapot a számokkal.Utolsónak rakták a nikotint,úgyhogy Lucám várhat egy ideig.

A hangosbemondóba valaki bepofázta,hogy húsz perc múlva kezdek.Oké,ráérünk.Megigazítottam a hajam,amikor Luca megjegyezte,hogy rohadt jól állnak a tetoválások,mire rámosolyogtam.Neki még levolt ragasztva a csuklója,de nem volt feltünő.Tíz perc.Kezdek izgulni.Gyorsan megnéztem az első számot.Várj még,utánna a menekülök,aztán az insta,negyediknek a legujjabb számom a emotional touches kb egy hetes.Aztán pár feldolgozás,és végül a nikotin.Öt perc.Megöleltem Lucát,majd beálltam a színpad mellé,a takarásba.Ekkor elkezdtek villogni a fények,majd elkezdődött a várj még intorja.Kifújtam a levegőt,majd felsétáltam a színpadra és elkezdtem énekelni.

-Na srácok!Akartok hallani egy kiadatlant?-kérdeztem a közönségtől,mire mindenki elkezdett sikítozni.-Ezt igennek veszem!-nevettem.-Akkor fogadjátok szerettel a csodálatos barátnőmet,Mihályfi Lucát-szóltam bele a mikrofonba,majd elkezdődött a nikotin.

Mikor hazaértem kifáradtan döltem be az ágyba,majd elaludtam.Reggel a telefonom zörgésére keltem.Álmosan lekapartam a szekrényről,és megnéztem hogy mivann.Vagy 100 insta üzenet,jelölések,a tegnap estével kapcsolatban.Mindig sztoriba raktam,majd visszafeküdtem,de nem tudtam aludni.Felkeltem és kimentem a konyhába,reggelit csinálni.Andris hagyott egy üzit hogy látta tegnap estét és büszke rám,Misiéknél van,délutánra hazér.Na fasza.Akkor én meg elmegyek Marcihoz.OKé,ez kicsit túl gyors elhatározás volt.Előbb iszok egy kávét.Ráírtam Lucára,de mivel nem írt vissza,szerintem még alszik.Hát jó,végülis,nincs ki visszatartson.Elkezdtem a szekrénybe kutakodni,hogy megtaláljam Andris kulcsai között azt amelyik Marci lakásához jó.Végül megtaláltam,felkaptam egy egyszerű melegítő szettet,majd elindultam.Útközben láttam hogy Luca írt,Nem akartam az utcán a telefonomat nyomkodni,szóvak inkább felhívtam.

-Sziaszia!-szólt bele.-Biztos jó ötlet csak így elmenni.Mármint mivan ha nincs otthon?

-Van kulcsom.-mondtam.Majd megvárom.

-Hát jó csajszi.Vigyázz magadra.

-Te is,puszii-raktam le.

Lassan elértem a háztömböt,benyomtam a kódot,mire az ajtó csipogva kinyilt.Elmentem a liftig,majd fellifteztem a másodikra.Elsétáltam,Marci ajtajáig,majd egy nagy levegőt véve kopogtam egyet az ajtón.Majd mégegyet.És mégegyet.Titkon reméltem,hogy itthon lesz.Előszedtem a kulcsot,majd kinyitottam az ajtót.

Órákig vártam Marcira,majd amikor elkezdett zörögni a zárral kissebb sokkot kaptam.Felálltam a kanapérol,hogy kimenjek az előszobába amikor meghallottam,hogy nincs egyedül.

-Ahh.Miért van itt ilyen rendetlenség-nyávogottt valaki.Nem,ezt nem hiszem el.

-Nyugi van,úgyis csak az ágyat használjuk.-hallottam meg Marci hangját.Oké,mély levegő.

-Sziasztok!-léptem ki az ajtón,mire Marci fejére döbbenet ült ki a csajt pedig nem láttam,épp próbálta levakarni magáról a kétméteres magassarkúját.-Marci,bemutatsz a barátnődnek?-a barátnő előtt elcsuklott a hangom,de nem volt feltűnő.A válaszát meg sem várva elindultam az ajtó felé,mire utánnam szólt.

-Ne várj Lau,megtudom magyarázni!-lépett utánnam

-Nem kell, mindent értek.-mondtam,majd kiléptem az ajtón és lerohantam a lépcsőn.Amint kiértem a friss levegőre,nem bírták a lábaim,a leggközelebbi pandra leültem és csak bemultam magam elé.Hogy tehette ezt?Azt hittem bízhatok benne.Elkezdtem sírni,azthittem kiszakad a mellkasom,már vagy két órája ültem a padon,nem számoltam,nem is számított.Még mindig nemtudtam feldolgozni.Lassan elindultam haza.Fél tíz van.Nem szívesen sétálok este egyedül Budapest utcáin,amikor egyedül vagyok itt általában szorongok.Lassa de biztosan hazaértem,kinyitottam az ajtót,majd megláttam Andrist és Noét,ahogy akonyhapultnál ülnek és beszélgetnek.

-Sziasztok!-böktem ki elhaló hangon.

-Mi történt?-állt fel Andris,Noé pedig csa szomorúan nézett rám.-Hol voltál?-jött az ujjabb kérdés Andristól.-Te sírtál?-mégegy kérdes.

-Marci.-mondtam halkan.-megcsalt-amint kimondtam a szót elsírtam magam.Noé felállt,majd átölelt.Órákat sírtam a vállán,Andris pedig vett nekem csokit.Végül álpmba sírtam magam.Nem moondtam el Andrisnak a tervem,de lehet,hogy visszamegyek egy időre Angliába.Nem állok rá készen,hogy akár minden nap,Marci szemébe nézzek ez után.

Waa depresszios kis reszt irtam ma nektek,de hat kell a valtozatossag.Nem hiszem,hogy holnap tudok irni,de ha igen akkor lesz rész.Puszi nektek

Bori