Milla

33.fejezet

A születésnapi buli

Pár évvel ezelőtt...

Iszonyú fejfájással keltem fel és forgott körülöttem a szoba. Elkezdtem ébredezni és miközben kinyitottam a szemem, majdnem megvakultam a világosságtól. Megdörzsöltem a szememet és nem hittem el, amit látok. Mit keresek itt Kiaráéknál? Miért van rajtam a parti ruhám? Azonnal felkeltem a kanapéról és végig néztem magamon. Megtapogattam a karomat és az arcomat, aztán egy tükörhöz mentem. Megdörzsöltem a homlokomat és elkezdtem sétálni a lakásban. Pánikszerűen keresni kezdtem a telefonomat vagy bármi olyan egyéb dolgot, mely megmutatja hány óra van. Egyetemista vagyok és még mindig szétszórt. Megfogtam a fejemet és elindultam a fürdőszoba felé. Ebben a percben toppant elém Kiara. -Jobban vagy már Milla? -kérdezte a barátnőm. -Figyi...mi történt tegnap? -kérdeztem tőle. -Nagyon vad buli volt. -vágta rá Kiara.. -Tegnap házibuli volt, nem emlékszel? Ma este is csapatunk majd. Ábel kihasználja a hétvégét, mivel a szüleink nincsenek itthon egy darabig. -közölte. -Kiara én komolyan mondom... -közben belenyilallt a fájdalom a fejembe. -Vegyél be fájdalomcsillapítót. Tegnap nagyon kiütötted magad. -mondta. -Amilyen karaoke buli volt nem csoda... -dünnyögtem az orrom alatt. -Mit mondtál Milla? -kérdezte mosolyogva. -Semmi, ezt nem értheted. -válaszoltam neki. -Mivel itt vagy nálunk bírnod kell a kiképzést. Ábel sosem viccel a házibulikkal. -kuncogott. Visszamentem a kanapéra és leültem. -Ábel itt van? -kérdeztem tőle. -Miért ne lenne itt? Hiszen ő is itt lakik. Hahó Milla! -megkocogtatta a fejem búbját. -Szerintem beveszem a gyógyszert és visszadőlök aludni. -jelentettem ki neki. -Drágám kelj fel, mert ma takarítás van, este pedig újabb buli lesz. -Kiara megfogta a karomat és felhúzott a kanapéról. -Kiara, emlékszel a tegnap estére? Szörnyű volt! Ábel merre van? -próbáltam emlékeztetni. -Milla! Ábel a barátnőjével van odafent. Nem emlékszel? -kérdezte nevetve. Nem tudom mi a fene történik itt, de nem tetszik ez nekem. Gyorsan ittam még a vízből és próbáltam magamhoz térni. -Jól van Milla, nyugodj meg minden rendben. Tegnap túl sokat ittál és most nagyon másnapos vagy. -vigasztalt Kiara.

Délutánra sikerült kitakarítanunk Kiarával és kivittük a szemetet az udvarra. Kiara ledobta a többi zsák mellé a maradékot és sóhajtott. -Végre ezzel is megvagyunk. Nem vagy éhes? -kérdezte. -Dehogynem! Bármit megtudnék enni. -válaszoltam neki. Visszamentünk a házba és elfoglaltuk a konyhát. Mielőtt neki kezdtünk volna a főzéshez, ekkor toppant be hozzánk Ábel és Réka. -Sziasztok! -köszönt Réka és a pultra támaszkodott. Ábel megállt mellette és megcsókolták egymást. Forgattam a szememet és elfordultam tőlük. -Sziasztok...- dünnyögtem. Még mindig utálom Rékát szóval továbbra is nagy ívben elkerülöm. Segélykérően ránéztem Kiarára, aki nem vette a lapot. Réka elsétált Ábeltől, ő pedig a pultnak dőlt előre. -Mit főztök? -kérdezte és elvett tőlünk egy paradicsom darabot. -Ne vedd el a kajánkat! -szólt rá a húga. -Hol van a só? -kérdeztem, hogy eltereljem a gondolataimat. -Itt van. -nyomta a kezembe Kiara. Visszamentem a pulthoz és folytattam a salátát. Aztán ránéztem Ábelre és próbáltam rájönni, hogy ő emlékszik-e még a tegnapi napra? Farkasszemet néztem vele és láttam rajta, hogy egészen jól mulat. -Milla, nem lesz sok sóból? -törte meg a varázst. -De.- válaszoltam és lecsaptam a sót a pultra. -Mi a baj? -kérdezte Ábel mosolyogva. -Semmi. - mondtam és betettem a hűtőbe a paradicsomot. -Mindjárt jövök! Megjött a futár! Vigyázzatok a kajára! -szólt közbe Kiara és elrohant. -Oké! -szóltam Kiara után, és becsuktam a hűtőt. Háttal nekitámaszkodtam a hűtőnek és láttam, hogy Ábel ismét rajtam nevet. -Mi az? -kérdeztem tőle. -Ó semmi... -válaszolta és felém sétált. -Mondd csak mennyit ittál tegnap? -kérdeztem tőle. -Én? Itt az a kérdés, hogy Te mennyit ittál? -kérdezett vissza. -Jól van Ábel, figyeld meg: ma vigyázni fogok magamra! -ígértem neki majd fogtam magam és felmentem Kiara szobájába.