44.fejezet

7 3 0
                                    


Milla és Ábel bálja (+18)

Nem hiszem el, hogy ezt most hangosan kimondom: de nagyon vártam már ezt a napot. Hetek óta lázasan készülünk erre a bálra és ma mutatják be Ábelt az előkelő társaságnak. Anyám már teljes búgócsiga üzemmódba kapcsolt és egész nap pörög. Nem tudom mit szedett be, de egy biztos: megállíthatatlan. Apa a fejét csóválja, hogy mi ez a nagy felhajtás, különösen mostanában, hiszen nem egy nagy durranás. Legalábbis azt mondogatja. Anyának viszont nagyon fontos ez a nap. Végre egyenrangú lesz a férjemmel és talán jobban ki fog vele jönni. Legalábbis nagyon remélem, hogy így lesz. Ezektől a folytonos elvárásoktól teljesen kivagyok, de ha így maradhatunk együtt Ábellel, akkor mindent megteszünk. Jelen pillanatban úgy érzem, mintha újból férjhez mennék. Hófehér ruhát aggattak rám és baromi hosszú uszályom van. Nem tudom miért kellett ilyen hosszúnak lennie, de a szabó nagyon ragaszkodott hozzá. Az egyik szobalány megigazította rajtam a nyakláncot, majd a fejemre helyezte a gyémántokkal kirakott tiarát. -Készen is vagyunk! -örvendezett a lány. -Köszönöm szépen Dalma! -megköszöntem neki a segítségét. Egész nap a rendelkezésemre állt és nagyon kitett magáért. Megfordultam és azonnal átöleltem a lányt. -Tényleg nagyon sokat segítettél. -hálálkodtam neki, majd elengedtük egymást. -Nagyon jól áll ez a ruha! Szerintem telitalálat volt. -dicsért meg. Ismét belenéztem a tükörbe és bevallom tetszik, amit látok.

Túl vagyunk már a nyitókeringőn Pedróval és meghajoltunk a vendégek előtt. Ábel is meghajolt Inezzel és gyorsan rám nézett. Én pedig beharaptam az alsó ajkamat, hogy ne röhögjem el magam. Annyira gáz, hogy nem táncolhatok a férjemmel. Úgy érzem most jött el a pillanat, hogy meglógjak Pedrótól. Nekem ne mondják meg a szüleim, hogy kikkel mutatkozzak. Ábel a férjem és tudnia kell a nagyvilágnak, hogy valójában kié a szívem. Pár perc alatt megtelt a bálterem emberekkel, így a tömegben próbáltuk átverekedni magunkat Ábellel. Aztán végre valahára elértük a másikat. Összeölelkeztünk és megcsókoltuk egymást. Ábel a kezébe vette az arcomat és ismét megcsókolt. -Milla rettenetesen hiányzol! -mondta két csók között. -Nekem is hiányoztál! Azt hittem belehalok a távollétedbe! -mondtam neki. -Most már itt vagyunk és feladom ezt a színészkedést. Belefáradtam ebbe az egész műsorba. -jelentette ki Ábel. -Annyira örülök, hogy itt vagy! -öleltem át még egyszer. Ábel megsimogatta a hátamat és egyhelyben andalogni kezdtünk John Legend-All of Me című dalára. Ebben a pillanatban elfelejtettem, hogy hol is vagyunk. Nem érdekelt a bál, nem érdekelt Pedró és nem érdekelt az sem, hogy Anyám döbbent arccal nézi végig a táncunkat. Nem érdekelnek az etikett órák és nem érdekel a rangom se. Engem csak Ábel érdekel és kész. Senki nem választhat szét minket. Aztán eszembe jutott az egyik kedvenc dalom sora:

„Lehet, többé engem nem emel fel már semmi sem,

Sokat harcoltam, hogy hozzám férhessen.

A világ szélén lassú hullámokkal lélegzem,

A békém úton van, hogy hazaérkezzen."

Amikor véget ért a dal meghajoltunk egymás előtt és ismét összeölelkeztünk. Anya mérgesen közelített felénk és Pedró is eléggé dühös volt. -Milla Ariana! Ez meg mi a fene volt? -szidott le Anya. -Velem kellett volna táncolni a második kört! -tette hozzá Pedró, aki nagyon megvolt sértődve. -Milla azzal táncol, akivel akar! -állt eléjük Ábel. -De ez hallatlan! -kiáltott fel Anya. -Igaza van Ábelnek! Állandóan elfelejtitek, hogy nekem már van családom. Nekem már Ábel a családom. Az unokáidról se feledkezz meg. Miért akarsz mindig keresztbe tenni nekem? -tettem fel neki a kérdést. -Milla ezt nem értheted. A mi családunkat... -kezdett volna bele, de közbe vágtam. -Anya! Nekem ugyanúgy a szüleim vagytok, semmi sem változott. Továbbra is a saját utamon szeretnék járni, nem dirigálhattok többé. Miattatok bármire hajlandó voltam, egészen mostanáig. Most engedelmeddel szeretnék a színpadra menni, mert bejelenteni valóm van. -közöltem vele és máris elindultam a színpad felé. Amikor felmentem a kezembe vettem a mikrofont és megkocogtattam. A hangtechnikus távolról jelezte nekem, hogy minden oké. Végig néztem a tömegen és próbáltam magamban leküzdeni a lámpalázat. Nagyon rég voltam már emberek előtt. Megkell tudnia a világnak, hogy ki vagyok. -Sziasztok! Szép jó estét! Milla vagyok, igen az egyik ünnepelt, a másik pedig a férjem Ábel. Köszönjük szépen, hogy eljöttetek a bálra. Sose gondoltam volna, hogy itt fogok állni a közönség előtt és összevissza fogok beszélni. Khm... Egy kicsit ideges vagyok bocsi. Szóval azért álltam most ki elétek, mert fontos bejelenteni valóm van. Szóval, amit most mondani fogok, mindent megfog változtatni. Talán a családom is kifog tagadni engem, de nem érdekel. Amióta az eszemet tudom pompa és fényűzés vett körbe engem. Akkor nem tudtam, hogy ezen kívül más világ is van. Szerencsére az életem során megismertem három csodás barátot: Kiarát, Dorinát és Ábelt. Az utóbbi a férjem, akit nagyon szeretek. Sose gondoltam volna róla, hogy valaha a barátnője leszek, majd a felesége. Esküszöm álmodoztam róla, de nem tepertem azért, hogy az övé lehessek. Mindig vártam a megfelelő pillanatra és mindennap imádkoztam érte. Az imáim meghallgatásra kerültek és onnantól kezdve valami elindult köztünk. Sose voltam még ennyire boldog, mint most. Azóta született két csodálatos gyerekünk, ha nem tudnátok Max-nek és Melinának hívják őket. Igazi szerelem gyerekek. Azért vagyunk itt, mert ma adnak valami rangot a férjemnek. Emiatt Ábelnek etikett órákra kellett járnia és ő feladta az énjét, azért, hogy ne kelljen elválnunk. Most szögezem le nektek: mi soha nem fogunk elválni. Ezért napok óta sokat gondolkoztam a házasságomon és a szüleimmel való kapcsolatomon. A gyerekekről és a barátaimról. Az elmúlt pár év eléggé tanulságos és izgalmas volt a számomra. Rengeteget tanultam magamról és az emberekről, de egyet megtanultam: mindig válasszam önmagamat. A saját boldogságom többet ér, mint a körülöttem lévőké. Lehet, hogy önzőségnek hangzik, de tudjátok mit? Nem érdekel! És továbbra is a boldogságot választom. Ezennel tisztelettel lemondok a rangról és az örökségről. -ezzel bedobtam a bombát. A szüleim elhűlve néztek rám, a vendégek pedig elkezdtek sugdolózni a tömegben. Ábel is le volt döbbenve, hiszen nem számított erre a lépésre. Az emberek ujjongtak és megtapsoltak, én pedig meghajoltam a színpadon és elindultam lefelé. A lépcső végén Ábel felkapott és megölelt. -Komolyan nem hiszem el, hogy megtetted! -mondta izgatottan. -Még mindig remegek az izgalomtól. Én is alig hiszem el, hogy megtettem. -újságoltam neki. Magamhoz húztam Ábelt és megcsókoltam. -Lehoczky Milla Ariana! Ez meg mi a fene volt az előbb? -kérdezte dühösen Anya. Apa próbálta nyugtatni, de látom kevés sikerrel. -Drágám, ne húzd fel magad. Szerintem Milla jól tette, hogy lemondott. -mondta Apa váratlanul. -Micsoda? -egyszerre kérdeztük Anyával. -Drágáim, már így is kihalóban van ez az ág. Mivel nekünk nincs fiú örökösünk, Ábel pedig nem vállalja a szerepet. Így értelmét vesztette a dolog. Viszont tudjátok mit? Őszintén örülök, hogy véget ért ez a vérvonal. -állapította meg Apa. Anyával még mindig nagyokat pislogunk rá, aztán örömömben átöleltem. -Köszönöm Apa, hogy megengeded, hogy boldog legyek! – és megpusziltam az arcát. -Szívem mindig is a Te boldogságod volt az első. Milla! Ábel! Áldásomat adom rátok, megint. -mosolyodott el Apa és Ábelt is megölelte. Egyedül Anya volt az, aki savanyú szőlőbe harapott. -Drágám gratulálok, hogy megszakítottad a hagyományt. Ezennel ki is halt a vérvonal! -dühöngött. -Szívem, gyere hagyjuk magukra a fiatalokat. Képzeld van ingyen bár, menjünk igyunk valamit. Hátha lenyugszol. -ajánlotta fel neki Apa és elsétáltak tőlünk. Anya néhányszor hátranézett ránk, én pedig boldogan integettem felé. Ezután Ábelhez fordultam: -Nos, most, hogy újra szabadok lettünk. Tudok egy helyet, ahol megünnepelhetjük. -jelentettem ki neki. -Hmm... elég izginek tűnik. Akkor siessünk, mert nem bírok várni! -Ábel lenézett a kezemre, majd összefontuk ujjainkat.

Ábel a falnak döntött és szenvedélyesen belecsókolt a nyakamba. Közben jól megmarkolta a dekoltázsomat. Teljesen ki vagyunk egymásra éhezve és alig várom már, hogy magáévá tegyen engem. Ábel a fallal szembe állított engem és elkezdte lehúzni rólam a ruhámat. -Nem bírom ki a szobádig. - nyögte a fülembe, én pedig egyre jobban beindultam rá. -Siess, mert még meglátnak. - suttogtam neki. -Mindjárt bemegyünk ne izgulj szívem! - búgta és egy csókkal némított el engem. Ábel elkalandozott a hátamon és végig csókolt fentről lefelé. -Ah! Ábel! - szóltam rá, amikor az ujjaival végig cirógatott a fenekemnél. -Csitt, csak élvezd, amit csinálok! - mosolygott bele a fülembe. Nem tudom hogyan csinálja ezt Ábel, de úgy érzem sose fogom megunni, amit művel velem. Ábel megfogta a fenekemet és jól belemarkolt aztán belecsókolt a jobb vállamba. Lassacskán átment a bal oldalra és arrébb söpörte a belógó hajtincseket. Ott is megcsókolta a vállamat. Ábel megfogott és a kezét a lábaim közé vezette, majd simogatni kezdte a puncimat, ami csak úgy tüzelt a forróságtól. -Imádom. - közben Ábel maga elé fordított, majd megnyalta a száját és végig tartotta velem a szemkontaktust. Elkezdtem nyögdécselni és éreztem, hogy az egész testem készen áll rá. Komótos mozdulatokkal elkezdtem kigombolni Ábel ingét, majd azonnal lehúztam róla. Egymásra borultunk amikor a meztelen testünk összeért és csókolózni kezdtünk. Isteni érzés volt újra érezni és látni a férjemet, akiben ilyen vadság, hevesség és szexuális túlfűtöttség van. Megfogtam Ábelt a vállánál és a falhoz nyomtam. Felugrottam a férjem ölébe, ő pedig egyből belém hatolt. Ábel szorosan tartott magán miközben rajta lovagoltam. Éreztem, hogy Ábel teste is megrándult, majd egyre jobban felvettem a tempót. Mielőtt eljutottam volna az orgazmusig Ábel óvatosan kihatolt belőlem, majd bementünk az ajtón. Amikor beértünk a régi szobámba a férjem lefektetett az ágyra és végig csókolta az egész testemet. Aztán két ujjával a kitágult hüvelyemnél belém nyúlt és így kezdett el izgatni engem, aminek az eredménye egy jó hangos orgazmus lett. Ábel az ölembe csókolt, majd a szájával tovább izgatta a csiklómat. Ábel egyből megérezte, hogy ismét közeledem az orgazmushoz. Akkor sem állt le, a nyelvével tovább nyalta a csiklómat, én pedig egyre jobban magamon kívül voltam. Hangosan nyögdécseltem és megmarkoltam a melleimet, majd megfeszültem. Na ennek, úgy megörült az én férjem, hogy széles mosollyal kezdett el mászni felém. -Szívem, annyira tele szexuális energiával, hogy kezdem elveszíteni a maradék eszemet. - mondta a szemembe és lágyan megcsókolt. Amikor Ábel felém hajolt szépen lassan belém hatolt. Aztán elkezdett bennem mozogni. Előre nyújtottam a karomat és a kezemmel megfogtam a fenekét. Még közelebb szeretném érezni a férjem forró testét. Ábel ráfeküdt a testemre és a nyakamba csókolt. A puncim annyira lüktetett, hogy ismét kezdtem a csúcs felé menetelni. Ábel megfogta mindkét karomat és a fejem fölé helyezte. Összekulcsoltuk a kezünket és addig szeretkeztünk, ameddig el nem öntött minket az orgazmus újabb hulláma. -Ábel-kiabáltam a nevét és az egész testem megrándult. -Ó, Milla! - nyögte a férjem és láttam rajta, ahogyan kielégül. Én is behunytam a szemem, és engem is elért a végzet. Ábel lenyúlt a csiklómhoz és az ujjaival tovább ingerelt. Még kétszer eljutottam a csúcsra mire éreztem, hogy kezdek kimerülni. Ábel megsimogatta az arcomat és szenvedélyesen megcsókolt. Lassan kihúzta magát belőlem és mellém dőlt. Ábel felhúzta a karját, én pedig a mellkasára helyezkedtem. -Még mindig jó veled szeretkezni. - mondtam neki. -Én is imádok veled szeretkezni. Annyi szenvedély és tűz van benned, nem lehet betelni a vággyal. Mostantól a végtelenségig is csinálhatjuk. - utalt az elmúlt nehéz időszakra. -Tudod hol szexelhetnénk egy jót? - néztem fel rá a mellkasán. - Hűha! Vajon miért érzem azt, hogy valami extrém kívánságod van? - kérdezett vissza. -Emlékszel, amikor pár éve bent ragadtunk a liftben? Kipróbálnám ott is. - dobtam be neki az ötletemet. Ábel megcsókolt, majd ezt válaszolta: -Az én kalandvágyó feleségem titkos vágyát bűn lenne visszautasítani. Nos, ha legközelebb lift közelében leszünk, akkor kipróbálhatjuk. -ígérte meg és a mellkasára hajtottam a fejem. Ábel pedig elkezdte cirógatni a hajamat.

MillaTahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon