Milla

20.fejezet(+18)

A titkos társaság

Javier

Este felé bekopogtam Milla szobájába, éppen a fiát ringatta a karjaiban. Milla adott egy csókot Max fejére és óvatosan betette a kiságyába. Hallkan kisétáltunk és elvonultunk egy csendesebb helyre. -Hogy vagy? Eltelt pár nap a temetés óta... -kérdeztem tőle, majd átöleltük egymást. Milla könnyes szemekkel nézett rám. -A szívem megszakad...Tudod mennyire szerettem Őt? Nem tudom szavakba önteni... Ő volt életem szerelme és örökre az is marad. -vallotta be. -Sajnálom Milla...de, elkell mondanom valamit! -fakadtam ki. -Mi az? -kérdezte csodálkozva, és letörölte a könnyeit. -Ábel életben van. -suttogtam neki, mert nem akartam, hogy Kiara meghallja. Egyelőre csak Milla tudhatja ezt. -Te most szórakozol? Miért most mondod? -kérdezte mérgesen. -Ábel kérte, így láttuk jónak... Kellett a média felhajtás és az, hogy Oszkár elhiggye: Ábel meghalt. -Te jó ég! -sóhajtotta Milla és leült a földre. Leguggoltam mellé és tovább mondtam: -Gyere, gyorsan öltözz fel, mert nemsokára indulnunk kell. Bekell majd kötnöm a szemedet is. -sürgettem, mert kevés volt az időnk. -Hova megyünk? Nem értelek... Miért kell sietni? – értetlenkedett, közben megfogtam a karját és felhúztam a földről. -Ketyeg az óra drága, siessünk. - és bementünk Kiara gardróbszobájába.

Milla

Javier beültetett a kocsijába és egyből indultunk is. Komolyan mondom még mindig nem értem, hogy élhet Ábel, amikor most temettük el? Láttam az urnát és mindent én intéztem. Hogyan lehetséges? Feltámadott a sírból vagy mi? Hiába próbáltam Javiert faggatni, ő nem mondhatott semmit, azt válaszolta: majd meglátom. Jól van, akkor gondoltam magamban. Ha semmit nem hajlandó elárulni nekem, akkor én se szólok hozzá. Útközben kibámultam a kocsi ablakán és izgatottan vártam: mi fog történni ma este. Félóra múlva már a helyszínen voltunk, egy eldugott klubba mentünk be. Ahogyan beléptünk hangos zene és buli fogadott minket. Javier megfogta a karomat és elém állt: -Szóval, megérkeztünk! Megmutatom a privát helységet és oda bekell menned. Rendben? Kérem a mobilodat! -kiabálta túl a hangos zenét Javier. Elővettem a telefonomat és átadtam Javiernek: -Aztán nehogy eladd valakinek! -mosolyogtam rá. Javier megforgatta a szemeit és elengedte a karomat. Rám tette a szemkötőt és átadott egy biztonsági őrnek. A pasi megfogta a vállamat és elvezetett a helyszínre. Hallottam, amikor kinyitotta az ajtót és bevezetett valahova. Aztán megállított a szoba közepén és elengedte a karomat. A szívem szaporán vert és kezdtem egyre idegesebb lenni. Mi van ha ez valami átverés és nem is Ábellel találkozom? Javier hova a fenébe hozott engem? Kik ezek az idegen emberek? Próbáltam normálisan venni a levegőt, de egyre jobban kezdtem szédülni. Kitartóan álldogáltam, míg kattant a zár és valaki benyitott. Egy ismerős illat csapta meg az orromat. Úristen, tényleg Ábel lenne az? A számhoz kaptam és elkezdtem sírni. Éreztem az auráját és a teste melegét, valaki elém állt, aztán letörölte az arcomról a könnyeket. Az ujjaival az ajkaimhoz ért és megcsókolt. A végén pedig levette rólam a sálat és visszanyertem a látásomat. Nem viccelek: Ábel itt áll előttem életnagyságban! -Jézusom! -bukott ki belőlem, hiszen teljesen ledöbbentem. -Milla! Nem haltam meg! Életben vagyok! -és újra megcsókolt. -De, de....ho...hogyan? -dadogtam. -Ez a repülős dolog megrendezett volt. Egy kaszkadőr segítségével csináltuk ezt az egészet. Oszkár pedig mindent elhitt! -magyarázta Ábel. Én pedig elkezdtem ütögetni a mellkasát, majd sírva borultam rá. -Bárcsak tudnád, mennyire szenvedtem miattad! Eltemettelek és meggyászoltalak! Eltudod ezt képzelni, hogy mennyire nehéz volt nekem? Erre meg meghívsz egy klubba és megcsókolsz? Mégis mi ez az egész!? -borultam ki előtte. Ábel megfogott és magához ölelt: -Nyugalom Milla, ne sírj! Ne, haragudj rám kérlek! Bocsáss meg! -kérlelte és közben megsimogatta a fejemet. Felnéztem és a szemeibe bámultam: - Ha még egyszer eljátszod velünk, esküszöm... nem is tudom mit csinálok. -közöltem vele. Ábel újra megcsókolt egy darabig egymás szemébe néztünk majd levette rólam a felsőmet. Végig simogatta a karomat aztán belecsókolt a nyakamba. Annyira hiányzott nekem, hogy nem tudom szavakba önteni. Aztán eltoltam magamtól aztán újra magamhoz húztam Ábelt. -Borzasztóan hiányoztál! Nem tudod, hogy mennyire! - pihegtem mivel párszor már neki ütköztünk a falnak, annyira beindultunk egymásra. -Soha többé nem foglak elhagyni ígérem! -mondta Ábel és közben végig csókolta a nyakamat. -Ajánlom is, mert nem tudok nélküled élni! Most pedig fogd be és tegyél magádévá! – javasoltam neki. A csók után Ábel leültetett maga elé egy székre aztán felállt: -Mindjárt jövök! -mondta és gyorsan adott még egy csókot. Mivel egyedül maradtam, úgy döntöttem jobban szemügyre veszem a szobát. Ez a helység irodának van berendezve, melyen látszik, hogy csak pár alkalommal volt használva. Szinte mindegyik bútordarab új volt. Aztán észrevettem, hogy van itt egy üveges vitrin is. Gondoltam ihatnánk is valamit, miért is ne? Kinyitottam a vitrint és levettem az egyik polcról a whiskyt és magamhoz vettem két darab poharat... Letettem őket az üveg asztalra, majd becsuktam a szekrényt. Lehajoltam és találtam a bárhűtőben jégkockákat és azokat beledobtam a poharakba. A jégkockák koccantak a poharak alján majd rá öntöttem az italt. Közben végre visszajött Ábel, én pedig belekortyoltam a whiskybe. -Kérsz? - kérdeztem Ábeltől. -Most nem kérek. -válaszolta és leült az asztalhoz. Én pedig odamentem és megfogtam a székét. Ábel felém fordult a székkel jelezve, hogy készen állt a játszmára. Jó mélyen a szemébe néztem és a számhoz vettem a poharat. Miközben tartottam vele a szemkontaktust megittam az italt az utolsó cseppig. Majd mellé raktam a poharat az asztalra és belenyúltam az egyik jégkockáért. Óvatosan a számba tettem és elkezdtem szopogatni a jeget. Még mindig töretlenül állom Ábel vágyakozó tekintetét és szinte érzem rajta, hogy azonnal magáévá tenne. Párszor megköszörülte a torkát és úgy csinált, mintha ezt nem látta volna tőlem. Kivettem a számból a maradék olvadt jeget és a mellkasomra csöpögtettem. Aztán a whisky maradékát is a dekoltázsomra csurgattam, majd a mutató ujjamra kentem. Ábel ajkai felé nyúltam ő pedig megfogta a kezemet, majd a szájába dugta az ujjamat és elkezdte szopogatni róla a whiskyt. Éreztem, hogy kezd lángra gyúlni a testem. Lassan kivettem az ujjamat a szájából. Szépen lassan elkezdtünk csókolózni, majd hirtelen megálltam és a fülébe súgtam: - Kár, hogy innen már nem juthatok tovább.... Tudomásom szerint van egy megállapodásunk. - súgtam a fülébe. Éreztem a csókjában az elnyomott szexuális vágyat. Lassan elhúzódtam és kiszálltam az öléből. Ismét szembe álltam vele és lehúztam magamról a ruhámat. Először csak az egyik pántot engedtem le a vállamról, majd ugyanezt tettem a másik oldalon is. A ruha egyből lesiklott rólam. -Hmmm.. pedig ez a fehérnemű elég drága holmi volt. - sajnálkoztam közben végig simogattam a karomon. Ábel őrült vágyakozással nézett rám. Végül megfogtam a kezét és a segítségével végig simogattam a derekamon. Ábel pupillája kitágult, majd elsötétült a vágytól. Egy kicsit előre dőltem és játékosan hátra dobtam a hajamat, majd az orrához hajoltam. -Hmmm.. A kedvenc illatod van rajtam...Melyiket is szoktam használni? Hmm... A Good Girl-t. Érzed? - búgtam neki. Ábel egyre nagyobbakat nyelt és megnyalta a száját. -Szeretem, amikor megérinted a vágytól sajgó testemet. Nem is tudom hol kezdj neki. Talán itt? - mutattam a nyakamra. - Vagy itt. - végig simítottam a kulcscsontomon. -Hmm. - nyugtázta Ábel és felültem az asztalra. Keresztbe tett lábakkal helyezkedtem el és rebegtető pillákkal néztem rá. - Hát igen... Milyen jól járnál, ha most azonnal megkaphatnál. Most viszont tiltott gyümölcs vagyok. - lebiggyesztett ajkakkal fokoztam az izgalmát. Ábel felvont szemöldökkel mért végig, aztán megfogott és szétnyitotta a lábamat, majd összezárta. -Tudom. - válaszolta és hallottam a hangján, hogy már Ő is kezdett beindulni. -Hmmm..nincsen meleged?-érdeklődve legyezgettem magam és levettem az alsóneműmet. -Milla...-nyögte ki a nevemet Ábel. -Igen drágám? - kérdeztem és kíváncsi tekintettel néztem rá. Ábel egyenesen a szemembe nézett: - Ezt még nagyon megbánod.-mormogta. -Tessék? Nem hallottam jól...- a fülemet felé fordítottam. Ábel elvette mellőlem a whiskys poharat, majd felállt a forgószékéből. Lassan körbe járta az asztalt és a hátam mögé állt. Éreztem a leheletét és az üvegből kivette a még megmaradt jégkockát. Az ujjai közé csípte, majd a nyakamon végig húzta a jeget én pedig alig kaptam levegőt. Miközben az oxigénért küzdöttem Ábel kinyitotta a számat és a nyelvemre helyezte a maradék olvadt jeget. -Jó kislány. - mondta Ábel és megfogta az államat. Összezártam az ajkaimat és elszopogattam, amit kaptam. Ábel mögém állt közben végig szántott az ujjaival a hátamon. Egyszer csak egy reccsenést hallottam és éreztem, hogy a maradék fehérnemű, ami rajtam volt leomlik a testemről. -Ez a fehérnemű feleslegesen volt rajtad. - lehelte a fülembe. Ábel végig simogatott a karomon és tiszta libabőr lettem a hideg érintésétől. Aztán mindkét kezemet felemelte és hátra döntött az asztalon. Reszketve a vágytól már alig vártam, hogy végig csókolja a testemet. Ábel így is tett, mert tudja mennyire szeretem, ha ezt csinálja. Ábel mintha olvasott volna a gondolataimban az egyik ujjával a lábaim közé nyúlt. Erre vágytam egész végig, viszont nem csinált semmit. -Ne kínozz! - kiabáltam rá. Ábel rám hajolva a szemembe nézett: - Mit mondtál szívem? - kérdezte kaján vigyorral az arcán. Úgy érzem mentem szétrobbanok. - Kérlek szépen Ábel...- könyörögtem neki közben a fülembe búgta: -Mivel szépen kérted, végre megkapod, ami jár. - végre belém hatolt az ujjaival. Felnyögtem a megkönnyebbüléstől erre Ábel lassan mozgatta bennem az ujját. -Direkt csinálod. - mondtam neki. -Szívem, maradj csendben és akkor gyorsan túl leszünk rajta. - csitított le Ábel gyengéden. Lassan eltávolodott tőlem és éreztem, hogy abbahagyta a kényeztetést. Aztán hirtelen megfogott és hasamra fektetett az asztalon. Aztán kínzó óvatossággal belém hatolt és ritmikus mozgással elindult bennem. Ábel közben oldalra söpörte a hajamat és hátulról megfogta az arcomat. Gyors csókot váltott velem aztán folytatta az aktust. Éreztem, hogy nemsokára eljutunk a tetőpontig. Nem bírom visszatartani. Ábel gyorsított az aktus alatt és megfogta a hajamat. Megfeszült minden izmom és elvesztettem a külvilággal a kapcsolatot. Ábel megállt, mielőtt a csúcsra jutottam volna, őrület, de komolyan. Elváltunk egymástól és a székhez mentünk, majd ott folytattuk a szeretkezést. Minden erőmmel azon voltam, hogy ne essek darabokra, de folyton folyvást elértem a csúcsra. Ábel felnézett rám és láttam, hogy kezdi becsukni a szemét. Mindent beleadtam és amikor elértem az utolsó orgazmusig, a karjaiba omlottam. Ábel simogatta az arcomból a hajamat és megcsókolt. -Szeretlek Milla! - mondta nekem. -Én is szeretlek Ábel. - és elengedtünk egymást. Hiszen hamarosan elkell mennem innen. Ábelnek pedig vissza kell mennie a rejtekhelyére.