Titkos érzelmek |Minchan|

~10. rész~

Minho szemszöge:

Megint hétfő van nem hiszem el!
El aludtam, szoval kapkodnom kellet, hogy el érjem a buszom.
És persze a nyakamon a foltok még nem múltak el szoval azt is takarhattam el.

Be érve az iskolába azzonal a termembe menten és a helyem el akkartam volna foglalni de egy Felix üllt ott.
-Jó reggelt!- köszöntem nekik.
-Jó reggelt!- köszöntek vissza szinte egyszerre.
Felix fel állt a helyemröl és inkább Changbin ölébe üllt.

A két szerelmes pár el volt magának én csak a fejem a padra tettem.
-Miaz a nyakadon Minho?- szolalt meg Felix.
-Miről beszélsz?- nézztem rá zavartan.
-Erről!- fotozta le a nyakam és mutatta meg a képet.

-Oh bassza meg!- mondtam mikor meg láttam a képet és ott volt egy jó szép nagy szívás folt.
-Te lefeküdtél vele?!- nézztek rám.
Én csak vörös fejjel nézztem vissza rájuk és bolintottam egyett.
-Nagyon látszik a folt?- kérdezztem.
-Nem csak a polo nyaka kicsit le csuszott.- mondta Felix.
-Úgye vigyázott rád?- kérdezzte Changbin.
-Igen.
-Sok foltott hagyott rajtad?
-Igen…
-Hát akkor szerintem ne tesíz amíg nagyon látszodnak.- mondta Felix.
-Majd öltözökk utsónak.- vontam meg a vállam és fejem visza raktam az asztalra.

Még pár percig a Changlix páros el volt majd a csengő elött 5 percel köszöntek el egymástol.
Mikor Changbin vissza jött az asztalunkhoz le üllt mellém.
-Mesélj milyen volt a hétvégéd!- mondta pervez mosollyal.
-Jó.
-Na de most komolyan!
-Jó volt vele lenni annyit mondok. Egyebként te és Felix már le feküdtetek?
-Persze.
-Aha persze! Nem volt meg gyöző.- forgattam meg a szemeim.
-De tényleg, meg én nem hagytam rajta anyit jellet mint ő!- mondta.

Lassan a beszélgetesűnk egy vitába keveredett volna de be csöngettek és Chan be lépet az ajton.

Egész jó napom volt szerintem.
Szerencsékre el maradt az utolsó óránk szoval Channal tudtam találkozzni.

A könyvtárba most nem tudtunk szoval nála szervezztűnk egy találkát.
-Anyukád nem fog aggodni?- kérdezzte Chan mikor már nála voltunk.
-Nem azt mondtam neki, hogy a könyvtárba tanulok és, hogy késöbb érek haza.
-Rendben.

A szobájába valami filmet nézztünk majd egyszer csak meg szolalt Chan.
-Anyukád nem gyanakszik rád, hogy sokszor elvileg Changbinnál vagy stb? Nem kéne el mondanod, hogy járunk?
-Nem merem félek töle. Arra gondoltam, hogy majd éretségi útán szeretném.
-Rendben nekem úgy is jó.- mondtam majd ajkaimra csókolt.
-Nem fognak ki rúgni téged ha meg tudják, hogy egy diákoddal jársz?
-Ha azt mondom nekik, hogy akkor kezdtünk el járni amikor már el mentél az iskolábol akkor nem.
-És mivan ha miattam fogod el veszteni a munkád?- pánikoltam be már a tudattra.
-Nyugi Szivem nem lesz baj!- kezdte el cirogatni az arcom.
-Rendben!- mondtam és kezzeim nyakába tettem és meg csókoltam.

Sokáig csókoloztunk majd fel ülltem és ölébe ülltem.
Kezzei a seggeme tévedtek és el kezdte gyúrni.
-Ahh!- nyögtem fel mikor el válltunk egymás ajkátol.
A polom le vettem és Chan rol is le szedtem.
-Csak 1 kör mert még haza is kell mennem.- mondtam majd le támadtam Chan felső testétt és csókolgattni kezdtem és ki szívni nyakát.

~Time skip~
~Három negyed óra múlva~

-Szeretlek!- mondtam mikor a fejem Chan mellkhasán pihentettem.
-Én is szeretlek Baba!- mondta majd egy csókra invitált.

Még egy 20 percig ott voltam addig is csak meg fürödtem és fel öltözztem.
Már lassan fél 5 volt mikor haza értem és anya ezt szová is tette.
-Miért értél haza ilyen későn?!- mondta mikor a konyhába jött.
-Sajnálom csak le késtem a buszom és meg kellet várnom a kövit.- hajtottam le a fejem.
-Legközelebb figyeld az idött!- mondta majd el ment.

Evés útán meg tanultam majd mentem fürdeni és aludni de elötte még beszélgettem Channal.

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK
______________________________________

Hamarosan következik egy új könyvem, nem tudom mikor lesz kint az első rész de annyit mondok, hogy Minsung lesz! 🤭
Legyen szép napotok/estétek!
Puszikaa 💋