Titkos érzelmek |Minchan|

~15. rész~ (Vége)

Külső szemszög:

Minho és Chan már lassan 4 éve házasok és már gyerekük is van.
Szerencsére tudtak örökbe fogadni maguknak egy kis fiút.
Minho szokott vele lenni a legtöbbet mert ő tölti be egy kicsit az anyuka szerepet de nem zavarja mert nagyon szereti kis fiát.
Szerencsére még mindig nincs a pénzel hiányuk mert cégűk szinte szárnyal.
-Apaah!- rohant le a lépcsön drága fiúk.
-Mi a baj kincsem?- ment oda Minho a konyhábol kis fiához.
-Össze törtem!- sírt hangosan.
-Mit törtél össze?
-Egy képet.- mondta szipogva.
-Semmi baj!- ölelte magához a kis fiút Minho és fejét simogatva kezdte meg nyugtatni.

Minho a seprüt és lapátott véve ment a szobájukba és takaritotta össze a szilánkokat.
Azt a képet törte össze a fiúk amin a nászutjukon a padon ülltek de nem tudott fiára haragudni mert csak a képkeret tört össze.
-Szoltam apunak, hogy vegyen haza fele másik keretett szoval semmi baj.- ment vissza a fiúhoz Minho aki egy foró csokit iszogatott a konyhában.
-Nem vagy mérges?
-Dehogy is!- ment oda hozzá és meg ölelte és fejére puszilt.

Channak ahogy munkájának vége lett haza fele vett is másik keretett.
-Meg jöttem!- lépett be a házukba Chan.
-Szia apuuu!
-Szia Minjun!- vette fel Chan fiát.

Majd gyorsan, hogy Minjun meg nyugodjon, hogy nem tett semmi rosszat be keretezték a fotott.

Minho, Chan és kicsiny fiúk, Minjun boldogan élték együtt életüket.
Minjun nehezen tudott be illeszkedni sajnos az ovodába és az iskolába mert sok gyerek bántotta öt mert két apukája van de volt 2-3 gyerek akik szivesen barátkozott vele.
Emelett meg még lett egy kis húga is akit meg Aeranak hívtak.

Nem is lehet el mondani mennyire boldogok így négyen és ez így is fog maradni!

THE END