Titkos érzelmek |Minchan|

~13. rész~

Minho szemszöge:

Nem is tudom el mondani mennyire boldog vagyok Chan mellet.
Lassan 3 év telt azóta, hogy össze jüttünk.
Miútán el ballagtam a gimiböl Chan ott hagyta az iskolát és egy céghez ment dolgozzni ami rendesen fizetett neki.
Természetesen össze költözztünk.
Én 1 évig nem dolgozztam de mindig otthon meg csináltam a házimunkát.
Chan természetesen mindig meg köszönte amikor haza ért a fárasztó munkájábol és meleg kaja várta és a lakás meg szép tiszta volt.

És azóta el telt még 2 év és hát mint mondjak be jött az élet.
Jellenleg én és Chan egy cég vezetöje vagyunk.
Sok a munkánk de nem zavar bele a magán életünkbe szerencsére.

Most tavasz van és egy békés kis parkban vagyunk.
A fák színes lomkoronái meg festík a területett.
Mi csak széppen lassan kéz a kézben sétálunk mikor is egy igen szép helyére jutotunk a parknak.
Egy nagy fa van egy kilátó mellet és mellete egy ki padocska.
Oda mentünk majd le ülltünk.

Fejemet Chan vállán pihentettem és kezzét el nem eressztettem.
-Minho drágám.- mondta majd fel állt és a fának a tövéhez vezetett.
Szorosan magához húzott és ajkaimra hajolt.
-Szeretlek!- mondta ajkaimra.
-Én is szeretlek!
Majd el eresztett és egy kicsit hátrébb lépet.
Zsebéböl valamit ki vett és féltérdre ereszkedett.

Majd elövett egy nagyon szép gyűrűtt.
-Életem szerelme meg tisztelnél azzal, hogy hozzám jönnél?- mondta egy lágy mosollyal.
-Igen!- mondtam és szemeim könybe lábadtak.
Majd Chan fel állt és bal gyűrűs ujjamra húzta az égszert.
Én csak sírni tudtam az örömtöl.
Chan kezzeit az arcomra vezette és le törölte a köny csepekket.

-Szeretlek!- mondta.
-Én is szeretlek téged!- mondtam és ajkaira hajoltam.
Kezzeimet nyakába vezettem míg ő derekam fogta meg.

Sose hittem volna, hogy el fog jönni ez a nap is de csak el jött.

És még el telt 2 hónap és most épp az ortálnál állok.
És amikor a papp el mondt az a bizonyos mondatotak és az "igen" szocskák is meg voltak végre, egymás újra tudtuk húzzni az arany gyűrűket.
Majd nagy tapps és a csók is természetesen el csattant.
Életem egyik legszebb napja azt biztosan mondthatom.

A lagzibban amikor keringeztünk az is olyan szép volt.
Sírni tudtam volna minden eggyes percben annyira boldog voltam.
Nem tudom el mondani mennyire szeretem Chant.
A buli is csodás volt de én nem íttam sokat ahogy Chan sem.

Szerencsére amikor mindenki már haza ment nem kellet nekünk ki takaritani csak a sok-sok ajándékott vittük haza.
Másnap meg már pakoltunk a nászútra.
De azt egy másik részben mesélem el.

FOLYTATÁS KÖVETKETIK