Aizen Sousuke tökéletes felesége

IV. Miután Suiren Yoruhime megérkezett a bordélyházba

Még egy múltbeli esemény feldolgozása: Sousuke és Yoruhime sokat emlegetett első találkozása. Ezenkívül Douru és Shinji kapcsolata is bemutatásra kerül.

*

– Szóval te vagy az új lány?

Yoruhime összerezzent és felnézett. Gyönyörű fiatal nő állt mellette, bonyolult kontyában hasonló teknőcpáncél hajdíszekkel, mint amiket Yoruhime is viselt. Barna haja volt, azonos árnyalatú szeme, amit jól kiemelt az erős, piros smink, de sem ez, sem vörösre rúzsozott ajka nem vonta el a figyelmet a gazdagon díszített, rózsaszín kimonóról. Arany babarózsaminta futotta be a hosszú és drága anyagot, amit a nő minden megtett lépéssel a földön húzott maga után, míg le nem térdelt Yoruhime mellé.

A ház belső fogadószobájában voltak, akkor csupán kettesben. Az érkező már az ajtóban alaposan fel tudta mérni Yoruhimét, benyomásait csak pontosította, amikor közelebb ment hozzá.

– Na, ne félj tőlem – mosolyodott el, látva, hogy milyen hatást gyakorolt a lányra. – A nevem Douru. Nem foglak bántani. Hogy hívnak? – kérdezte barátságosan, bátorító pillantást vetve a sápadt lányra.

– Suiren Yoruhime – mondta bátortalanul, ízlelgetve az új nevet, amit a ház asszonya választott neki. Douru felvonta szépen ívelt, sötét szemöldökét, végül elmosolyodott. Megsajnálta a kislányt, mert amit mondott, árulkodott róla, hogy semmije sincs, még a nevét sem mondhatja a magáénak.

– Itt minden lányt Suirennek hívnak, szóval olyan, mintha testvérek lennénk. – Biztatóan megfogta és megszorította Yoruhime vállát és tovább mosolygott rá. Nyugtatni akarta az idegességét látva, de valójában közel sem volt olyan boldog, mint amilyennek látszott.

Yoruhime arca a tökéletes smink ellenére is nagyon fiatalnak tűnt, amitől elkomorodott. Nem ő volt az első igazán fiatal lány abban a bordélyházban, de a legutóbbi nem bírta sokáig; elszökött, de megtalálták, és nem élte túl a büntetését. Douru nem akarta, hogy ez a kicsike is úgy járjon. Mint tapasztalt kurtizán, sok mindent látott és élt át, amióta a Suiren házba került, és sok más lánynak volt a pártfogója. Sajnálatot és szimpátiát érzett Yoruhime iránt, aki csak fél órával azelőtt került elő az új szobájából: mióta a ház asszonya elhozta őt magával, a kicsinosításán fáradozott, az eredményét pedig elsőként Douru láthatta.

Yoruhime egy éjkék, drága selyemből szőtt kimonót viselt, a ruhát beborító cirkalmas virágminta egészen a gallérjáig felkúszott. A szélesen szétnyitott gallér látni engedte karcsú nyakát, keskeny vállát és egy részt a dekoltázsából. Anyajegy volt a jobb melle fölött, egy másik a bal szeme alatt, amit a fehér púder sem tudott egészen eltakarni. Ezek sem csorbították a szépségét, ami feltűnő volt a mellette térdelő Dourunak. Megigazított egy hajtűt Yoruhime kontyában, amitől a lány összerezzent. Douru halkan elnevette magát és megsimogatta a vállát, mielőtt eleresztette.

– Minden rendben, csak megigazítottam a frizurádat. Nagyon jól nézel ki. – Azt, hogy a férfiak bomlani fognak utánad, nem tette hozzá, nem akarta Yoruhimét igazán zavarba hozni. Az ölébe ejtette a kezét, rövidre vágott körmeit nézte, hogy Yoruhime felszabaduljon a pillantása alól, mert láthatóan kezdte feszélyezni.

– Köszönöm, Douru-san, Anya ugyanezt mondta – mondta halkan a lány, Douruhoz hasonlóan az ölébe ejtve mindkét kezét.

– A Douru is elég, de hívhatsz nővéremnek, mint mindenki – mondta kedvesen –, és én is szólíthatlak húgocskámnak.

Douru a ház vezetőjére tett megjegyzést figyelmen kívül hagyta. Anya természetesen elégedett volt Yoruhimével, mert tökéletesen elő lett készítve a vendégek fogadására. Gyönyörű kimonóban, a megfelelő sminkkel és frizurával még a legközönségesebb lány is elragadó lett volna, de Yoruhiménél ennél többről volt szó, az asszony igazán jó vásárt csinált vele, bárhol és bármilyen módon akadt a nyomára. Arról, hogy hol volt és mit csinált ezelőtt, Douru egyelőre nem akarta kérdezni. Yoruhime rémült és bizonytalan volt, ami zárkózottá tette: Douru látta ezt és tapintatosan nem akart a falai mögé lesni.