Aizen Sousuke tökéletes felesége

VIII. Miután Aizen Sousuke rájött a felesége múltjára

A házasság után Sousukének végre lett ideje Yoruhime teste helyett a személyiségével törődni, ezáltal egy meglepő felfedezés tett. Ezenkívül Yoruhime hollow-jával is találkozhatunk a fejezetben.

Sousuke itt majdnem úgy viselkedik, érez és szeret, mint egy normális ember. Majdnem.

*

Aizen Sousukének be kellett látnia, hogy nem ismeri a feleségét. Csupán a jelenével volt tisztában attól kezdve, hogy először megpillantotta, de, hogy mi történt vele, mielőtt a bordélyházba került, azóta is rejtély volt számára. A röpke év alatt, amíg a szeretője volt, és gyakran találkozott vele előbb a bordélyházban, majd, miután kivitte őt, a Shinigami Akadémián, nem tudta mélyen megismerni őt; a teste különben is jobban lekötötte a figyelmét, mint a beszélgetések, amiket elvétve folytattak, ha Sousukének akadt egy szabad fél órája.

Amikor beszélt a Suiren ház vezetőjével Yoruhime érdekében, faggatta őt, de nem tudott meg sokat a lány hátteréről. Anya Rukongai első körzetében akadt rá nem sokkal korábban, onnan vitte magával Seireiteibe, és sem ő, sem a többi lány nem derített ki sokat a múltjáról. Csupán az volt nyilvánvaló, hogy az élők világából került Soul Societybe, nem ott született: nem voltak gyökerei, nem ismert senkit és semmit maga körül, amit az asszony könnyen a saját előnyére tudott fordítani. Anyát nem érdekelte, ki volt ő korábban. A jeleben hasznosnak és értékesnek számított, és nem szívesen vált meg tőle Aizen hadnagy kérésére, akármennyi pénzt fizetett érte kárpótlásul. Számára a shinigamik üzletfelek voltak; azzal, hogy az egyik nála dolgozó lánynak volt bizonyos mértékű szellemi ereje, nem tudott mit kezdeni. Csupán azt jelentette, hogy megfosztották egy bevételi forrástól és újat kellett keresnie a helyére, így nem örült Sousuke ajánlatának, de a pénzt, amit kapott, nem utasította vissza. Sejtette, hogyha a shinigamik komolyan szemet vetnek egy közülük valóra, nem feltétlenül maradnak békés eszközöknél, hogy kihozzák onnan.

Sousuke ekkor még nem érdeklődött komolyan Yoruhime iránt, csupán morális kötelességnek tett eleget, amikor hozzásegítette, hogy az élete egyenesbe jöjjön. Onnantól kezdve, hogy az akadémiára került, levehette volna róla a kezét, de Yoruhime annyira elveszett volt, hogy esetleg képtelen lett volna egyedül boldogulni, Sousuke pedig vonzódott ehhez a kiszolgáltatottsághoz. Talán kihasználta a helyzetét, amikor újabb randevút kért tőle, de Yoruhime nem vonakodott vele találkozni, és ismét lefeküdtek egy üres szobában, az akadémia területén, nem sokkal Yoruhime megérkezése után.

Sousuke ugyanúgy nézett ki, mint amikor először látta, de minden vonását, a ruhája redőit és hadnagyi karlapját is jobban meg tudta nézni a nappali világosságban, amíg Yoruhimét a zavar arra nem késztette, hogy lehunyja a szemét, mikor a hadnagy szájon csókolta. Az, hogy megérintsék vagy megcsókolják egymást, nem tartozott hozzá szorosan az aktushoz, Sousuke mégis érezni akarta a lány puha ajkát és ölelő kezét maga körül. Yoruhime remegő karját a nyaka köré fonta, amikor magához húzta őt és nem is engedte el, amíg el nem kezdte kibújtatni a ruhájából.

Nem volt helyes ezt tennie az egyik tanítványával, és Sousuke tudta, hogy nagy bajba kerülhetnek mindketten, ha valahogy kiderül, de vállalta a kockázatot. Cirógatta Yoruhime haját és arcát, megcsókolta a nyakát és lefektette a tatamira, miután lehúzta róla a női egyenruhaként szolgáló piros hakamát. Yoruhimét előtte csak egyszer, sárgás lámpafényben látta: nappal a teste még lenyűgözőbbnek bizonyult, amit addig csak sejthetett az egyenruha alatt.

Yoruhime nem volt kihívó az akadémián. A fehér felső és a vörös hakama szinte egészen elrejtette az alakját, és a haját sem viselte többé szemkápráztató kontyban, egyszerűen copfba fogta, Sousuke így láthatta, milyen hosszú és szép esésű, mint amire mindig nagyon gondosan vigyáztak. Yoruhime egész lénye ápolt és kifinomult volt, és minél egyszerűbben nézett ki, annál inkább vonzotta Sousuke tekintetét, aki addig mindkét alkalommal; az első éjszakájukon és akkor is, amikor magával vitte, díszes kimonóban látta. A hétköznapi öltözék és hajviselet nem csorbította a szépségét, csak kézzelfoghatóbbá tette, és Sousuke bátrabban is nyúlt utána. Nem kellett félnie, hogy tönkreteszi a haját vagy a kimonóját, amikor magához ölelte és megcsókolta és sokkal egyszerűbben is szabadította meg őt a ruhájától.