Aizen Sousuke tökéletes felesége

X. Miután Aizen Sousuke levette a szemüvegét

Ismét az Arrancar Arcnál járunk, nem sokkal az ötödik fejezet eseményei után. Sousuke visszatér Soul Societyből Hueco Mundóba, újra találkozuk a családjával, akiket bemutat néhány személynek, valamint erősíti a kötelékeit Yoruhimével, lássuk, mi sül ki belőle.

A fejezet több mint tízezer szó, tartsatok szüneteket olvasás közben.

*

Mikor Sousuke visszatért Las Nochesbe, Yoruhime néhány enyhe, de jelentős változást vett észre rajta. A férje még mindig a shinigamik fekete egyenruháját, afölött pedig az ötödik osztag kapitányi haoriját viselte, de a szemüvege többé nem volt rajta és a haját is hátrasimította a homlokából, csupán egyetlen vékony tincs hullott az orrára. A megjelenése komolyabb lett és másféle tekintélyt sugárzott, mint a fehér haori; az az egy ruhadarab nem tudta annyira megkeményíteni a vonásait, mint ahogy a szemüveg hiánya és az új frizura tette, és Yoruhime, amikor először megpillantotta, úgy érezte, egy egészen másik személlyel került szembe.

Felemelkedett az ágyról és tett egy tétova lépést a férje felé, amikor Sousuke megjelent a szoba nyitott ajtajában, de Tsukiyo megelőzte őt. Felugrott a székből, ahol addig ült, közel a felügyeletüket ellátó Ulquiorrához és odaszaladt az apjához. Csupán két napja nem látták egymást, de Hueco Mundo örökké ragyogó holdja alatt az idő tényleg megfoghatatlanná vált, és Yoruhimének úgy tűnt, egy egész élet telt el, míg távol voltak egymástól.

Tsukiyo átölelte az apját, az arcát a mellkasához szorította és csak akkor lazult el egészen mereven tartott teste, amikor Sousuke megsimogatta a hátát. A lány felnézett rá, a szeme izgatottan csillogott.

– Annyira hiányoztál! – mondta, és még szorosabban ölelte Sousukét, aki képtelen volt moccanni a kislányától, így egy lépést sem tett beljebb a szobában. A tekintete Tsukiyóról a felesége vándorolt, Yoruhime végül ebből nyert erőt, hogy talpra álljon és ő is Sousukéhez sietett.

Egyik nő sem törődött a szoba belsejében lévő Ulquiorrával, aki Sousuke kérésének engedelmeskedve nem mozdult el mellőlük a távollétében, a család újraegyesülését pedig érzelemmentesen nézte végig az ablak előtt állva.

– Sousuke! – Yoruhime megállt a férfi előtt és felé nyújtotta a kezét, hogy a kislányuk után ő ölelje magához. Tsukiyo nem engedte el az apját, így Yoruhime csak az arcát érinthette meg; olyan óvatosan és kutatóan simította végig Sousuke orcáját, mintha életében először tenné. Továbbra is meglepett volt a kis, de markáns változások miatt: a férje sértetlennek tűnt, de valami történt vele, ami az egész lényét átformálta, és Yoruhime nem tudott rájönni az okára. – Mi történt odaát?

Yoruhime tudta, hogy Sousuke Soul Societyben volt, de a férfi nem világosította fel őt részletesen a várható eseményekről. Ő és Tsukiyo is tétlen várakozásra voltak ítélve, és egyikük sem tudta biztosan, mi történik a másik világban, csupán remélhették, hogy Sousuke, ahogy ígérte, sértetlenül visszatér hozzájuk.

Sousuke rövid időre lehunyta a szemét, amíg a felesége az arcát simogatta, a kérdésre azonban felnézett, rögtön felfedezte az aggodalmat Yoruhime tekintetében. Tsukiyo eközben eleresztette őt és egy lépést hátrált, hogy ránézhessen az apjára. A látvány neki is szokatlan volt, sokáig vizsgálgatta Sousukét, aki teljesen másnak tűnt a szigorúan hátrasimított hajjal és szembetűnően szép arcvonásaival, amit a szemüveg korábban egészen ellágyított.

– Soul Society miatt nem kell tovább aggódnunk – mondta Sousuke, hogy megnyugtassa a feleségét. Yoruhime eleresztette az arcát, de még mindig úgy nézett rá, mint aki kételkedik a férfi valódiságában: Sousuke, hogy kizökkentse ebből az állapotból, röviden, alig érintve a bőrét, homlokon csókolta. – Minden a várakozásaimnak megfelelően alakult – tette hozzá –, két társam és én épségben hagytuk el Seireiteit, és a Hogyoku is a birtokomba került, amit idáig igyekeztem a magaménak tudni. Most már itt maradok veletek – mondta előbb Yoruhimére, majd Tsukiyóra pillantva, akin látszott, hogy mondani akar valamit, de az apja tekintete elhallgattatta. – Nincs mitől félnetek – mosolyodott el –, és örülök, hogy épségben vagytok. Ulquiorra megfelelően látta el a feladatát? – kérdezte Yoruhimét, mintha az érintett arrancar nem lett volna ott a szobában, ő maga pedig nem tudta volna pontosan, hogy számíthat az utasításai maradéktalan végrehajtására.