Aizen Sousuke tökéletes felesége

VI. Miután egy titkos esküvő zajlott Hirako Shinji szobájában

Kicsivel a Turn back the Pendulum eseményei előttre ugrunk vissza, szám szerint 1889-be. Megtörténik egy esküvő, egy újabb van kilátásban és még nászútra is megyünk; idilli és kedves fejezetnek ígérkezik, de rengeteg fájdalmas rész van benne.

Sousuke és Yoruhime véletlenül nem beszélnek túl sokat ebben a fejezetben (szavak helyett a tettek beszélnek ;)), de Sousuke és Shinji, Yoruhime és Douru valamint Douru és Shinji interakciói sokat elmondanak az eseményekről. A szívem összetört Shinji kedvességétől, tudva, mi vár rá egy év múlva Sousuke miatt.

 Ezenkívül, amikor utánanéztem a sintó esküvőknek, rájöttem, hogy csak 1900-tól lettek népszerűek japánban, a császári esküvő miatt, a történetebn azonban csak 1889. van. hirakoswife046 azt mondta, Sousukéék hipsterek voltak ezzel az esküvővel.

*

Douru karon fogta Yoruhimét, úgy sétált vele Seireitei kora délelőtti forgatagában. A két fiatal nő apró lépéseket tett: Douru igyekezett alkalmazkodni Yoruhime lassú tempójához, akinek szokatlan volt a járás ismét kimonóban a Shinigami Akadémián viselt, több mozgást engedő hakama után.

– Sok dolgunk lesz – fűzte hozzá Douru a korábban megkezdett beszélgetéshez, Yoruhime csípőig érő fekete haját szemlélve. – Először is meg kell csináltatni a frizurádat, utána elmenni a kimonódért a ruhakölcsönzőbe.

– Az ebédet kihagytad – mondta Yoruhime, aki próbált viccelni, de az arca olyan sápadt volt, hogy a hangja inkább kétségbeesettnek érződött. Douru az arcára nézett hosszú haja után, amiből az esküvői frizurát próbálta elképzelni az elmúlt percekben, és összeszorította a száját.

– Igen, majd megállunk enni valamit útközben. Reggeliztél te egyáltalán? – kérdezte szemrehányóan, Yoruhime sápadtságát látva.

– Próbáltam, de nagyon rosszul voltam – vallotta be a lány. – A teámat is alig tudtam meginni.

Douru az égre emelte a tekintetét, csupán ennyivel fejezve ki a nemtetszését, amit az elmúlt napokban érzett, ha Yoruhime állapota került szóba.

– Komolyan nem hiszem el, hogy a hadnagynak ezt kellett tennie veled!

Közelebb húzta magához Yoruhimét, amikor két férfi jött velük szembe a járdán, és mindkettő látványosan végigmérte a lányokat. Sem Yoruhime, sem Douru nem viselt sminket, és a hajuk sem volt különleges frizurába rendezve: Yoruhime kibontva hordta hosszú haját, Douru pedig egy hétköznapi kontyba csavarta a tarkóján, egyetlen, egyszerű hajdísszel ékesítve, ami illett apró mintás kimonójához. Nem számítottak olyan feltűnő jelenségnek, mint amíg a Suiren házban éltek Seireitei piros lámpás negyedében, de a szépségük tagadhatatlan volt, és nem egy járókelőnek akadt meg a szeme rajtuk.

Douru tekintélyt parancsoló jelenség volt, akinek még a járőröző shinigamik is kitértek az útjából, Yoruhimét pedig biztos kézzel, óvatosan vezette maga mellett, ahogy egy valódi nővér vigyázott volna a kishúgára. Szigorú megjegyzése mégis inkább anyai volt, Yoruhime pedig gyermeki makacssággal tiltakozott:

– Nem az ő hibája! Igazán nem csinált semmit, Douru. – Yoruhime szerette volna megvédeni Sousukét, de az érvei ingatagok voltak, Douru pedig nem hagyta annyiban, hiába voltak már túl számtalan ilyen beszélgetésen.

– Persze, végül is semmit nem csinált, csak teherbe ejtett téged, igazán nem tehet róla! Velem negyven év alatt senki sem volt ilyen szerencsétlen!

– Douru, kérlek, ne ilyen hangosan – kapaszkodott bele a karjába Yoruhime, amikor megálltak egy üzlet bejárata közelében és az idősebb nő felé fordult beszéd közben. Yoruhime sötét szeme zavartan rebbent ide-oda az utcán, valamilyen tárgyon nyugvópontot keresve, mert nehezen nézett Douru arcára. – A hadnagy igazán nem szándékosan tette, nem akart nekem rosszat.