Imagination⏩Shawn Mendes

12. Fejezet

Ahol találkozás van, azt a búcsú fogja követni. De ennek a búcsúnak nem kell örökké tartania. Az, hogy ez a búcsú örökké, vagy csak egy csekély ideig tart, az csak rajtad múlik. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan elment az idő, a nyár. Ez a búcsú számomra nehéz volt, de egyben egy örök emlék. Életemben előszőr csókolóztam... Avval akartam "megtenni", aki a szívembe lopja magát, örökre. Ő megtette... Ezért is volt nehéz elengednem. Még ha nem is örökre szól ez a búcsú. Hiány érzetem van, amióta elhajtott a taxival. Kereken egy napja... De már most elviselhetetlen ez az üresség, amit itt hagyott. Még aznap írt egy SMS-t hogy épségben haza került, de nem volt időm felhívni, mert aznap egy fellépésem volt. Ma, pontosan 7 órakor ülök az ágyban és bámulok ki az ablakon, New York szószerint elém tárult. Mind csodás, amit átélek és véghez viszek, de egyszerűen üres és múlandó, ha nincs kivel megosztani...
És a napok csak teltek. Ugyanígy, tovább... Melanie-nak elkezdődött az iskola. Néha SMS-eztünk vagy telefonáltunk. Mindig beszámoltunk egymásnak mindenről. Általában az iskolát csak szidta, amin mindig jót kacagtam, de ő persze mindig védte magát...
-Shawn, te nem tudod mit művelnek a tanárok, legalábbis az itteniek. Neked könnyű, mint magán tanulónak...
-Ne hidd azt, hogy olyan könnyű. Néha sokkal nagyobb szívás. Osztálykiránduláson több éve nem voltam...-csönd, egyikünk se szólalt meg.
-Mendes! Ezt te se mondhatod komolyan... Mi elmegyünk egy múzeumba, legjobb esetben! Te meg bejárod a világot... Végülis, tényleg baromi nagy szívás, mit ne mondjak. - jogos... Felnevettem.
-Öhm, sajnálom nekem most mennem kell, Mel. Most vesszük fel az új dalomat.
-Tényleg? Melyiket? -elakadt a lélegzetem.
-Ööö, hát az Imagination-t...
-Hé, ezt még nem is mondtad... Miről szól? -kíváncsiskodott. Jaj nekem...
-Tudod, nekem tényleg mennem kell, majd beszélünk.
-Szavadon foglak, nagy fiú! Hívj majd.
-Hívni foglak, ígérem. Szia, Mel!
-Szia! Oh, és üdvözlöm a szüleidet. -felnevettem, ezt minden beszélgetésünk végén elmondja.
-Átadom. -és letettük, nekem pedig újból hiányérzetem lett, mint mindig ha nem hallhatom a hangját.
A napom ma extra unalmas volt, se fellépés, se család. Egy fotózás volt, amin rengeteg képet csináltak. Ismét. De, néhol az eszem szanaszét szaladgált. Nem is kimomdottan rajta járt az eszem, hanem mindenen...ami vele kapcsolatos. Annyi kérdésem lenne felé, annyi kételyem van. De az érzés, ami a szívembe lapul. Őrjítő, egyben kellemes. Ez lenne az a hírhedt első szerelem? Az idő csak repült, már délután felé járt, mikor átmentünk a stúdíóba. Felvettük a dalt, ami mindenkinek tetszett, és elmondásuk szerint ez is bomba jó szám, szóval ha berobban, nagy szenzácíó lehet belőle. Én viszont csak egy ember véleményére voltam kíváncsi. És megint ott tartok, hogy Ő rajta jár az eszem...
A csókról sosem esett szó, azt hiszem egyikünk sem meri felhozni a témát. Talán, jobb is így. Meglátjuk mit hoz majd az élet...

Szép napot, mindenkinek! Tudom, rövid lett, eseménytelen és még késve is hoztam... Csak sajnos közbejött egy számomra fontos és szomorú dolog, nagyon megbetegedett a kis Kutyám, Bogyó. És szinte az egész napomat vele töltöm, amíg ez lehetséges. Remélem megértitek.❤
Ui.: Bocsánat, ha találtok benne hibát/hibákat! És próbálok sietni a következő résszel.
XoxoHailey