Imagination⏩Shawn Mendes

18. Fejezet

~Melanie Sanders~

Ruhámat fogva rohantam a parkba. Hajamat fújta a szél az arcomba, de nem tudott érdekelni. Csak a kezei közt akartam érezni magamat...

Ott ült, velem háttal. Széles vállát körül fontam karjaimmal, fejemet a vállára tettem és szipogni kezdtem. Felállt, így karjaim magam mellé estek és ő szorosan magához húzott. Arcát a nyakamba fúrta és apró puszikat hintve oda, suttogni kezdett.
-Olyan rég várok erre a pillanatra... -kényszerítem, hogy a szemembe nézzen.
-Mióta? -kérdezem csendesen.
-Amióta megláttalak. -egy halk sóhaly csúszott ki a számon, a megkönnyebbülés sóhaja. Felém lépet, kezeit óvatosan az arcomra tette, majd megcsókolt. Úgy igazán. Ajkaink vad táncot jártak, szája mintha csak oda illő volna. Óvatosan meghúzta az alsó ajkamat, mire halk nyögés hagyta el a számat. Belemosolygott a csókunkba.
-Tudott mennyit kellett várnom erre?-hangom kéjesen és lágyan csengett, szemei csillogva néztek az enyéimbe.
-Csak annyit, mint nekem.- mosolyodott el és egy kósza hajtincsemet a fülem mögé simított. Csak álltunk egymás tekinteté fürkészve, mintha az idő megszűnt volna, és mintha nem is december lett volna... Testünket forróság telítette, egyáltalán nem fáztunk, egész éjszaka képes lettem volna ott állni, Vele.
-Mrs. Sanders, felkérhetem egy táncra? -kérdezte színészien, akár csak a filmekbe.
-Örömmel táncolok önnel, Mr. Mendes! -kezébe helyeztem az én sokkal kisebb kezemet, és megindultam a bejárat felé, de ő nem indult és visszahúzott.
-Úgy értem, hogy itt...- értetlenül nézek rá.
-Shawn, hisz itt nincs is zene! -kacagok fel.
-Valami problémája van ezzel, hölgyem? - arcán látom a komolyságot, ezért közel lépek hozzá, megfogja a lapockám és lassú, lágy lépéseit követem. Tancolgatunk egy ideig, mire megint felnevetek.
-Shawn, ez így kissé nevetséges.
-Szerintem nem. Inkább táncolok zene nélkül Veled, minthogy több száz ember között, de zenére.-igaza van. Én is csak Vele akarok lenni. Minden pillanatot kiélvezni.
-Tudod mit? Menjünk hozzánk! -ajánlom fel.
-Ez egy csodás ötlet. -kacsint, és én azonnal rácsapok a karjára.
-Mendes! -felnevet elkezd rohanni és én igyekszek utána. Sose éreztem ilyen boldognak magamat, édesanyám halála óta...

Felvettük a ruhatárból a kabátunkat és gyalog távoztunk. 10 percnyire van a házunk, ám a magassarkú cipő kezd kényelmetlenné válni. Leveszem és mezitláb megyek tovább.
-Te őrült nőszemély! Nem hagyom, hogy felfázz! És mennyasszony pózba felkap és visz hazáig. Miközben én jókat nevetek ügyetlenségein. Az utca tőlünk zeng, a boldog kacagásainktól.
Az ajtó előtt letesz és halkan kinyitom az ajtót. Bemegyünk, szinte osonunk, nehogy felébresszük apát. Shawn leveszi a cipőjét és körbe néz.
-Gyönyörű házatok van! -büszkén elmosolygok, hisz a szüleim saját két kezükkel építették fel, és anyukám ízlésesen rendezte be.
-Köszönjük!
Elmegyünk apa szobája előtt, ami csukva van, szóval biztosan alszik. Felvezetem a szobámba, ahol leülök az ágyamra és ő körbenéz.
-Olyan a szoba, akárcsak te. Gyönyörű, és fenséges. -elnevetem magamat a hasonlaton, de egy apró puszit is nyomok az arcára. Elfekszik az ágyon, magára húz és apró csókokat hint a nyakam minden szegletére.
-Shawn...
-Csss...
Fordít helyzetünkön, így én kerülök alulra. Vad csókolózásba kezdünk, majd levegő hiány miatt elválunk. Mellkasunk gyors ütemre mozog, és szinte hallani lehet egymás szívverését. Barna szemei az enyémbe égnek. Ajkamba harapok, mire felmordul.
-Ezt ne csináld többet, kérlek...-szemei égnek a vágytól, de kontrolálja magát és selymes kezeivel végig simít az ajkaimon.
Hirtelen nagy csörömpölés hangja zeng a házban. Ijedten állunk fel és rohanunk le az emeletről. A konyhában ég a lámpa, oda rohanunk és szemeim elkerekednek, lában elgyengül és a földön fekvő édesapámhoz rohanok.
Ott fekszik eszméletlenül, fejéből szivárog a vér és mellette a hold megvilágítja a pohár sok apró szilánkját. Zokogva borulok mellkasára, ébresztgetem, de hiába. Shawn már az utca címet diktálja a mentősöknek, de érzem itt a vége. A lelkemre teljes sötétség borult. Se anyám, se apám. A Halál mindenkit elvett tőlem!

~Shawn Mendes~

Rám néz, szemei vörösek és sötétek. Egy összetört, sötét lelket látok. Megrémíszt, mintha csak szemei gyászolnának... Fáj, fáj így látni egyetlen Szerelmemet! De azok a szemek...mintha csak a pokol fenekéről az összes szomorúságot, gyászt, összetörtséget tartalmazná...

Szép hétvégét mindenkinek! És Boldog Mikulást!
Nem lett hosszú, de remélem tetszik! Kérek mindenkit, hogy kommentbe írja le a véleményét!❤
Ui.: Drágáim, ti vagytom a legjobbak! Köszönöm a sok megtekintést, és a sok Vote-ot!
XoxoHailey