Imagination⏩Shawn Mendes

8. Fejezet

~Shawn Mendes~

Holnap New Yorkba kell utaznom, aztán onnan sok-sok helyre megyünk. Fellépés itt, ott. Interjúk, vörös szőnyeg, reflektorfény... Azon gondolkoztam, hova vihetném ma Melaniet, így utoljára búcsúként. Én holnap utazom, ő csak két nap múlva. Aztán beugrott, hogy a menedzserem említette, hogy van egy helikopter, amit akármikor használhatok... Felkaptam a mobilom és tárcsáztam.
-Hi! Multkor beszéltél valami helikopterről... Tudod most jól jönne.
-Naná, szólok a pilótának és elintézem. Meglepetés lesz valaki számára? -kiváncsiskodott.
-Igen, valami olyasmi. -vigyorogtam füligérő szájjal.

~Melanie Sanders~

Izgalom. Ez az a dolog, amit ritkán érzek. Utoljára, akkor éreztem ilyet, amikor az anyukám előszőr vitt iskolába... De aznap, utoljára is. Ma, újra izgalmat kelltett bennem...Shawn. Sok mindent köszönhetek neki... És azthiszem, egy csodás nap elé nézhetek. Titokzatosan csak annyit mondott a telefonba, hogy menjek a szálloda tetejére, és hogy kényelmes ruhába menjek... És ha gondolom, húzzak a ruhám alá egy bikinit. Fogalmam sincs hova akar vinni, de imádom a meglepetéseket. Mindent összepakoltam. Indulásra készen álltam, és gondolkodtam hogy mondott-e még valamit, amit vinnem kéne... A hátizsákomba dobtam egy esernyőt, sose lehet tudni... Bezártam a szobaajtóm, és a legfőlső emeletnek a szintjére lifteztem. Kihalt folyosóra léptem, körbe néztem, de csak jobb oldalt láttam egy felfelé vezető lépcsőt. A lépcsőről mégegyszer utoljára visszanéztem, aztán kimentem az ajtón. A szél majdnem lesűvítette a fejemet, az ajtó kicsapódott és Shawn ott állt. Vagyis a falnak dőle várt rám. Füligérő vigyorral indult felém. Odaszaladtam és a nyakába ugrottam.
-Shawn...ez egy helikopter! -próbáltam túlkiabálni a gép zajos hangját, miközbe hajam ide-oda szállt a szél nagy erejétől.
-Tudom,Mel! És mi ezzel fogunk utazni! -nevetett édesen.
-Köszönöm! -a hangom elcsuklott, szinte csak tátogtam, de ő megértette. Ő még a némaságomat is megérti. Hihetetlen milyen közel kerültünk egymáshoz és mennyi mindent, szinte mindent megtudtunk egymásról, ilyen rövid idő alatt. Nála jobb ember csak egy volt, édesanyám... Talán ezért is engedtem be a szívembe.  Több, mint barát...de nem tudom mi. Mindennél többet jelent nekem. Tudom, pfuj milyen nyálas gondolatok, de ez az igazság! Mégegyszer szorosan magamhoz szorítottam, majd beszálltunk. Annyi mindent köszönhetek neki...ilyen gondolatok cikázta a fejemben, végig. A pilóta bemutatkozott, feltettük a fejhallgatót hogy tudjunk komunikálni. Aztán indulásnak eredtünk. A székembe markoltam, a hirtelen magasba emelkedéstől, számat vonallá préseltem.
-Nyugi! Még én se utaztam helikopterrel. -szorította meg a kezem. Szemeim tágra nyíltak.
-Shawn, ez nem épp a legjobb megnyugtatási módszered! Legközelebb találj ki jobbat! -persze, ő ezen csak jóízűt nevetett, rácsaptam a karjára. Miután próbálta kontrolálni a nevetését a kétségbeesett fejem láttán.

Szép estét, drágáim! Megjött a 8. Fejezet is. A következő legkésőbb holnap, talán még ma jön. :D Remélem továbbra is tetszik, kérlek jelezzetek vissza Kommentbe! Köszönök mindent a megtekintéseket, a Vote-okoat és a kommenteket is!❤ Imdádlak titeket!
Ui:: Sorry, ha találtok hibát(hibákat). Ami szinte biztos...
XoxoHailey