Imagination⏩Shawn Mendes

6. Fejezet

~Melanie Sanders~

A kicsit becsípve túl enyhe kifejezés... De elkapott a hév. Azthiszem ma mindent kibulizok magamból. Az egész évi gyötrelmet, amit a suliba éltem át, a szar nyaralás kezdetét, a veszekedést Medisonnal, és azt hogy végre találtam egy nyomvadt barátot, de itt kell hagynom és nem sokára kezdődik a tanév újra, de utoljára.
Josh ugrott be a vízbe mellém. És ajkaimra tapadt, mint egy éhes vadállat. Az eleje oké. De a tapizás és az hogy nem akar leszállni rólam... Kicsit betelt vele a bögyöm.
-Oké, takarodj Josh! Ne hidd azt, hogy egy semmirekellő szajha vagyok, akit megfektethetsz... Úgy, hogy mind a ketten totálisan részegek vagyunk!
-Nem hittem egy percig sem... -nevetgélt. Mi olyan vicces ezen? A medence szélére kapaszkodtam, aztán kimásztam onnan. Mára elég volt.
-Várj! Hazakísérlek.
-Nem kell! Odatalálok magam is...
-Viszont nem hagyhatom, hogy egy gyönyörű lány, részegen, egyedül sétáljon haza. -megpördültem és az utána igyekező fiúra néztem...
-Gyönyörű?! Pff...na persze!
-Miért pont a szép lányok ilyen kishitűek? -hitetlenkedett.
-Te most puncsolsz? -nevettem fel.
-Neeem! Egyáltalán nem, csak az igazat mondom. Amúgy tudnál kicsit lassítani?
-Már itt is vagyunk. -álltam meg a szállodám előtt!
-Oh. Hát, remélem még látjuk egymást...
-Uhum, naná! -húztam közel magamhoz. Mire ő megcsókolt.
Ezek után elköszöntünk, de innentől minden kimaradt. Már csak akkor tértem magamhoz, amikor reggel az ágyamba nyújtózkodva ébredezek. Azonnal Josh jutott eszembe. Amin elmosolyodtam, de az hamara lehervadt ajkamról. Igazán helyes, és inteligens... Már amennyit tudok róla, de anyukám mindig azt mondta, egyszer megtalálom az igazit...és rögtön rájövök, hogy ő az. És hogy a többi férfival ne is vesztegessem az időmet. Kiskoromban folyton hercegnősdit játszottam... Az emlékek a kiskoromról és anyukámról egy szempillantás alatt ébredtek fel bennem.
-Mama, mama! Nééézd! -pusziltam szájon a fiú barbibabámat.
-Oh, kicsi kincsem! Csak nem ő a vőlegényed?
-De! És nézd a ruhám, ugye milyen szép? -egy fodros fehér ruhácskában pörögtem.
-Gyönyörű mennyasszony leszel! A legszebb! -puszilt homlokon édesanyám.
-Miért most nem vagyok az? -anyukám jóízűen felnevetett.
-De, bogaram! Viszont, amikor felnősz és megtalálod az igaz szerelmedet...akkor még szebb mennyasszonya leszel majd, annak a szerencsés fiúnak!
-Tényleg? Akkor keressem meg?
-Kicsi, Melanie! Gyere, csüccs ide az ölembe... -anyukám ölébe pattantam, miközben ő simogatta a fejembúbját.
-Az igaz szerelmedet, azt a fiút nem kell keresni...hirtelen csak egymásra találtok. És az első pillanattól kezdve, tudni fogod ő más... És amikor megcsókol, minden apró porcikád bizseregni fog, mintha áramütés érne. Az a csók lesz, életed legszebb pillanata. Mint egykor nekem volt, édesapáddal. -apró szemeim tágra nyíltak, és boldogan néztem fel a mamámra.
-Te is így találkoztál apucival?
-Bizony, kincsem! -bólintott büszkén és szerelmesen. Anyukám szemében sosem szűnt meg csillogni az a vágy, az a szerelem édesapám után.
-És az én szerelmem is szőke és kék szemű lesz, mint Ken baba?
-Nem feltétlenül. Lehet épp az ellenkezője lesz... Majd meglátjuk.
-Te is?
-Hát persze! Én leszek a legboldogabb anya, amikor az én nagylányom eskűvőjén fogom fogni a kezed...így ni. -szorította meg kezem, és arcon csókolt.
Elfogott a szomorúság...
-Anya, bár itt lennél! -szorítottam a kezemet a szívemhez. És egy aprócska könnycsepp gördült végig orcámon. Sosem tudhatod, kik maradnak veled, és kik lépnek ki az életedből...így vagy úgy.
-Nem keresem... Ő majd rám talál. Tudom, hogy te azt szeretnéd hogy a tanulásra koncentráljak, így lesz anyukám! Ígérem neked! Nem érdekel se Josh, se a többi férfi...

~Shawn Mendes~

Délután 3 óra felé járhatott az idő, amikor csöngettek. Anya már az ajtóba állt, amikor leértem az emeletre.
-Oh, biztos te vagy Melanie! -ölelte át Őt édesanyám.
-Jó napot! Remélem nem zavarok. Senkit. -mosolygott rám.
-Oh, hát hogy a csúdaba zavarnál. Örülök, hogy megismerhetlek, Shawn napok óta rólad áradozott, de persze bemutatni még nem mutatott be, de hát tudod milyenek az anyák. -nevett kedvesen, és nekem a kijelentéseitől rögtön pír szökött az arcomba.
-Anya! Kérlek! Megmutatom Melaninak a házat, utána jövünk.
-Oké, édesem! Addigra apád is hazaér, a muffin is kész lesz, és közelebbről megismerhetjük ezt a csodás kislányt. -vigyorgott Melaniera.
-Uhum, hát persze, csodás... -az orrom alatt motyorogtam, de Mel meghallotta és értetlenül nézett rám.
-Menj csak...-engedtem elém a lépcsőn. -Ez itt az én szobám nyitottam ki az első ajtót, de ő belépett és magával húzott.
-Ajtó! -mondta. Becsuktam magam mögött.
-Shawn, történt valami...? Mi volt ez a kijelentés? Rosszul esett. Azthittem örülsz majd, hogy meglátogatlak...
-Örülök is!
-Hát akkor?
-Semmi, sajnálom! Bal lábbal kelltem.
-Tuti, hogy csak ennyi? -bólintottam. -Örülök! -ölelt meg, mire a szívem háromszor olyan gyorsan kezdett el vereni. Hiába, a tegnapi után is úgyanúgy gondolok rá...
-Az anyukád, csodálatos nő! Már most megkedveltem!
-Az, de még mennyire. Imádni fogod, miután mégtöbbet megtudsz róla... A húgom is egy csodapofa! Imádom! -nevettem fel. Magam után ráncigáltam, végig az egész házon. Mindent megmutattam, aztán megérkezett a család és lementünk a földszintre...

Tádám! Ez idáid a leghosszabb fejezet; 775 szóból áll. Várom a véleményeteked, drágáim! A következő rész vagy még ma, vagy holnapra várható. Bocsánat, az előforduló hibákért!
Ui.: 88 megtekintés, 12 Vote és 2 Kommentnél tartunk. Egyszerűen imádlak titeket!❤
XoxoHailey