Imagination⏩Shawn Mendes

5. Fejezet

~Shawn Mendes~

Furcsa és megmagyarázhatatlan érzés töltött el, amikor eljöttem Melanietól... Rossz távol lenni tőle, és semmi jó előérzetem nincs, ezzel a bulival kapcsolatosan.
Otthon üldögéltem, a fotelembe. És csak azon kattogott az agyam, amit a nap elején mondott... Csak barátok. A szívemet, mintha összezúzták volna. Több millió darabra. Sose voltam szerelmes. De Ő megfogott, Ő az első és az utolsó...
Pengetni kezdtem a húrokat, a kezembe lévő gitáron. Mintha a kezem saját útra indult volna, csak játszottam...

|Oh, there she goes again,
Every morning it's the same
You walk on by my house
I wanna call out your name

I want to tell you how beautiful you are from where I'm standing
You got me thinking what we could be 'cause

I keep craving, craving, you don't know it but it's true
Can't get my mouth to say the words they want to say to you
This is typical of love
Can't wait anymore, I won't wait, I need to tell you how I feel when I see us together forever

In my dreams you're with me
We'll be everything I want us to be
And from there, who knows, maybe this will be the night that we kiss for the first time
Or is that just me and my imagination.|

Egy újabb dalom, félig elkészűlve. Ám, ezúttal a dalom egy valós személyről...egy lányról. Róla szól...
Felpattantam, a gitáromat az ágyra helyeztem és futottam le a lépcsőn.
-Anya, apa mégis elmegyek, de hamar jövök!
-De egyedül?
-Nem, ott lesz Melanie! -pusziltam meg anyukám bársonyos arcát, és siettem is a party helyszínére.
Pár utcányira lejebb volt, de hamar odaértem.
A kapuig állt a tömeg, az első és a hátsókertbe is. Melaniet kerestem a szememmel. A medence felé indultam boldogan, mikor megláttam a habok között nevetgélni. Egy srác ugrott be hozzá,aztán úszott oda. Ami ezután történ teljesen letört. A fiú megcsókolta, és ő átölelte nyakát... Düh uralkodott el rajtam. Fogtam magam és azonnal haza rohantam. Mit is képzeltem... Akkora egy idióta vagyok! Szitkozódtam, persze csak magamban. A bejáratiajtónkat bevàgtam magam után. Szüleim ijedten néztek rám, mire én felrohantam a szobámba, és bezárkóztam. A hideg falnak döntöttem a fejemet... Sose voltam ilyen... Ilyen feszűlt, dühös és csalódott egyben. Tiszta erőből belevágtam az öklömet a falba. Hangosan felszisszintem.
-Uh, a fenébe is...
Az érzelmeim elmosódtak... Elmosta őket a könnyem. Egy percig azt hittem, nem csak a képzeletben lehet az enyém... Tévedtem!

Halihó, Drága olvasók!
Ez lenne az 5. Fejezet. Kicsit rövid, kicsit össze-vissza, kicsit eseménytelen. Olyan, mint Shawn érzelmei... De remélem, hogy azért tetszik. Ennek az idáig 2.részre nyúló partynak, lesz még egy része, ami Melanie szemszögéből lesz. Holnap hozom, remélem várjátok!
Ui.: Köszönöm a 60 megtekintést, a 6 Vote-ot és az 1 kommentet!❤
XoxoHailey