Peti és én

2.fejezet

Néztem, ahogy Petit egyre közelebb ér hozzám és egyre szélesebben mosolyog. Ahogy a tekintetem összetalálkozott az övéével, éreztem, ahogy a pulzusom egyre gyorsabb lesz. A gondolataim kétségbeesett módon körbejárták az agyamat: vajon mit kellene mondanom neki? Hogyan közöljem az érzéseimet anélkül, hogy tönkretenném a barátságunkat? Ahogy próbáltam gondolatban összerakni a szavakat, váratlanul Petit megszólalt, elterelve a figyelmemet."Ejnye, Zalán, ma nagyon csendes vagy. Minden rendben?"A kérdésére nagy levegőt vettem, és megpróbáltam összeszedni a gondolataimat."Igen, minden rendben. Csak, tudod, épp töprengtem valamin." Ahogy felpillantottam Petit-re, az arckifejezése aranyos és kíváncsi volt."Tényleg? Mi jár a fejedben?"Megpróbáltam elhessegetni a nyugtalanító gondolatokat és a megfelelő szavakat keresni: "Ó, csak... csak azon gondolkoztam, milyen órák lesznek még ma."  Láthatóan kíváncsi volt a válaszomra."Hm, nem hangzik túl izgalmasnak. Nekem úgy tűnik, mintha valami más is zavarna. Nehéz napod volt?" Ahogy szembesültem Petit éles elméjével, tudtam, hogy nem tudom sokáig eltitkolni előle az érzéseimet."Csak... csak egy kicsit ideges vagyok valamivel kapcsolatban, de semmi különös." Ahogy elérkezett a nap vége, és elbúcsúztam Petit-től, az idegesség egyre erősebb lett bennem. Míg ő a szokásos vidám énje volt, én nehezen tudtam a nyugtalanító érzéseimet elrejteni."Nos, akkor holnap találkozunk." mondtam próbálva könnyeden hangzani. Peti visszanézett rám. ."Igen, holnap találkozunk. Ne aggódj így, biztosan jól fog alakulni minden, amitől ideges vagy." Az idő közben már elérte az estét, a nap utolsó sugarai a horizont irányába igyekeztek. Az utcák lassan kihaltak, és a csillagok kezdtek előbújni az éjszaka sötét felhői közül. Ahogy haladtam előre az üres utcán, éreztem, hogy a gondolataim szétoszlanak körülöttem. A hideg levegő hűvösen érintette az arcomat, és megnyugtatta az elmémet. A csend olyan volt, mint egy puha takaró, ami körbeölelt, és elűzte a nyugtalanító gondolatokat. Az út hátralévő részén elengedtem magam, és hagytam, hogy a környezet nyugalma átáradjon rajtam.

Szia! Köszönöm,hogy elolvastad a 2.fejezetet!