Peti és én

3.fejezet

Miután hazaértem és kicsit leteltem, felvettem a számítógépet, hogy egy kicsit csevegjek Chat-en. Megnyitottam az üzenetfelületet és láttam, hogy Petit is online van. Azonnal megérkezett az üzenete, vidáman kérdezősködve, hogy hogyan érzem magam. Emiatt rögtön fülig pirultam.

Peti: Szia Zalán! Hogy telt a napod ma?  🤔

Zalán: Szia Peti! Tulajdonképpen egész jól telt!  🙂

Peti: Ó, csodálatos hallani! Mi volt a baj,miért volt még csöndesebb mint máskor? 😮

Zalán: Csak egy kicsit gondolkoztam valamin tudod ezt mondtam, de semmi különös.  😑

Peti: Csak gondolkoztál valamin? Biztosan valami komoly lehet, ha nem akarsz beszélni róla... 😏

Zalán: Nem, nem nagyon... Csak egy kicsit kimerült vagyok, ennyi az egész. 😂😂😂

 Peti: Ó, értem! Akkor talán nyugodtan aludj egy picit. Holnap is vár egy hosszú nap. 🥱

Zalán: Igen, talán igazad van... Bár lehet, hogy mégsem tudok most elaludni... 😞

Peti: Jó éjszakát! 😴

Zalán: Neked is! 😴

Az egész éjszaka nyugtalanul hánykolódtam az ágyamban, képtelen voltam az álom magával ragadó karmaiba merülni. Az agyamban zajló gondolatoknak képtelen voltam megnyugodni. Minden irányból érdeklődő gondolatok kínoztak, és képtelen voltam száműzni őket magamból. Ahogy az álom végül rám talált, az álmaim homályossá és kavarogóvá váltak. Láttam, ahogy különböző jelenetek és képek suhannak el előttem, nem tudtam az irányt vagy a jelentől megérteni őket. Voltak közöttük jó és rossz álmok, de nem sikerült kiválogatni egy olyan álmot, ami igazán emlékezetes vagy jelentékeny lenne. Ahogy az álmom zavaró képzetekkel és jelenetekkel telt meg, egyszer csak egy ilyen éles, különleges álom került közéjük. Ebben az álomban Petit-t látom, ahogy nevet és mosolyog mellettem. Együtt sétáltunk egy szépen megvilágított utcán, az arcán és gondtalan kifejezéssel. Csevegtünk és nevetgélgettünk, mintha minden gond és aggodalom tovatűnt volna.Ahogy az álomban tovább sétáltunk együtt Petit-lel, olyan könnyűnek és gondtalannak éreztem magam. Nevetésünk visszhangzott az üres utcán, és minden lépéssel közelebb kerültünk egymáshoz. Egyik pillanatban kinyújtottam a kezem, és megfogtam az övét, ő pedig csak mosolyogva megszorította az enyémet. Ahogy a kezem Petit kezére csúszott, olyan különleges és megnyugtató érzés töltött el. Besétáltunk egy parkba, ahol elkezdtünk egymás mellett üldögélni egy padon. Az álom olyannak tűnt, mintha álomban is élvezném egymás társaságát.Ahogy az álom kezdett egyre valószerűtlenebbvé válni, váratlanul megszólalt az ébresztő. Magamra kaptam, felnyögtem és kinyitottam a szemem, emlékezve álmom utolsó percére, ahol Petit és én együtt üldögéltünk a parkban.