Peti és én

10. fejezet

Az orvos ott ült mellettem, és gondterhelten rám pillantott. -"Ahogy azt már korábban mondtam, nagyon erős pánikrohama volt. Szeretném, ha elmondanád, hogy milyen helyzetek vagy körülmények váltják ki ezeket a rohamaidat." Az orvos kérdése kicsit megdöbbentett, és hirtelen nem voltam biztos benne, hogyan válaszoljak. -"Nos, általában olyan emlékek vagy képek váltják ki őket, amelyek egy bizonyos személyhez kapcsolódnak" suttogtam bizonytalanul. Az orvos bólintott, és látta, hogy mennyire nehezemre esik megfogalmazni a gondolataimat.-"Értem. Esetleg megkérdezhetnem, hogy ki ez a bizonyos személy?" Megnyeltem egyet, és éreztem, ahogy könnybe lábad a szemem. -"A... A barátom. Peti."Az orvos arckifejezése megenyhült, ahogy meglátta a meghatódottságot a szavaimban. -"Petitől való emlékek okozták a pánikrohamokat? Milyen emlékek?" Az arcom elpirult a szégyentől, miközben újra gondolatban átéltem néhány emléket Petiről. -"Hát, vannak olyan emlékek, amelyek kicsit... személyesebbek is" suttogtam félve. Az orvos megértőén nézett rám, és látta, hogy mennyire kényelmetlenül érzem magam.-"Értem. Akadnak emlékek, amelyek... talán kicsit furcsábbak vagy bizarrak is?" Bólintottam, és még mindig nem mertem az orvos szemébe nézni. Az orvos szimpátiával nézett rám, és látta, hogy még mindig úgy éreztem, nem akarok beszélni a "bizarr" emlékekről.-"Ez rendben van. Nem muszáj beszélned róluk, ha nem szeretnél." Ahogy az orvos szavai elhagyták a száját, hirtelen erősen vágytam arra, hogy elmeneküljek ebből a szobából, és hazamehessek.-"Probléma van, haza szeretnék menni", mondtam halkan. Az orvos a tekintetét rám szegezte, és látta, hogy mennyire vágyom a hazafelé útra. -"Ezt meg lehet oldani, de először néhány kérdésem lenne még hozzád. Rendben?" -"Rendben uram." Az orvos bólintott, és megvárta, hogy felkészüljek, majd megszólalt.  -"Az első kérdésem az lenne, hogy mi a véleményed Petiről? Szereted őt?" Lassan bólintottam, és éreztem, ahogy a szívem egyre gyorsabban és erősebben ver, ahogy Peti említésére gondoltam. -"Igen, nagyon szeretem őt. Ő... ő a legjobb barátom." Az orvos szavai lágyan hagyták el az ajkát, és lágyan a fülembe súgta: -"Én is szeretlek téged." A szavai leülepedtek az agyamra, és hirtelen elkezdett minden kezdett összeállni a fejemben. Az arcvonásai, a hangja, az a lágy mosoly a száján... -"P-Peti?" Peti bólintott, és lágyan elmosolyodott a meglepődöttségemen. -"Igen, én vagyok az. Elkaptalak", mondta mosolyogva. Nem bírtam visszatartani egy kis örömkiáltást, és azonnal odarohantam hozzá. -"B... Bazd meg, Peti! De megijesztettél!" Peti nevetve átölelt, és közelebb húzott magához. A szemei belefúródtak az enyémbe, és lágyan megcsókolt. Ahogy a csóknak vége szakadt, pislogtam néhányat, és próbáltam visszanyerni az eszem. -"Várj, mi? Te... te nem ma mész el?" Peti nevetve felelt, és lágyan átölelt. -"Nem, nem megyek el ma. Holnap megyek csak haza. Meglepni akartam téged." Átkaroltam őt, és még jobban magamhoz szorítottam. Az arcom a nyakába fúrtam, és egy mély sóhajtással megszólaltam. -"Te egy idióta vagy, tudod, ugye?"      Peti kuncogni kezdett -"Igen, az vagyok. De egy olyan idióta, akit szeretsz, nem?"  Elmosolyodtam, és könnyes lett a szemem. -"Igen, nagyon szeretlek, te idióta." Peti megsimogatta a hátamat, és közelebb húzott magával. -"Mondd még egyszer, hogy szeretsz." Éreztem, ahogy belülről melegség áradt szét a testemben, ahogy azt mondtam:-"Szeretlek, nagyon szeretlek." Peti megfogta az arcomat, és a szemembe nézett. -"Soha ne felejtsd el, oké? Mindig szeretni foglak. Mindig veled akarok lenni." Bólintottam, és megpróbáltam visszatartani a könnyeimet. -"Én is szeretni foglak mindig, te idióta. Nem hagylak elmenni" mondtam szipogva. Peti mosolyogva odalépett az ágyig, és finoman meglökött a mellkasán, ami miatt hátrahuppantam a matracra. -"Ne aggódj, ma  már nem megyek sehová" jelentette ki mosolyogva. Ahogy az ágyon feküdtem, Peti odalépett és leheveredett mellém, közelebb húzva magához. -"Ez az, most már nem menekülsz innen sehová" mondta kuncogva. Peti a karjával átkarolt, és hozzásimultam hozzá, az arcomat a vállára döntve.-"Ne aggódj, nem lesz túl komoly" mondtam, és megpróbáltam visszatartani a nevetésemet.Váratlanul egy hirtelen mozdulatot tett, és megnyalta az arcomat. Majd felpattant az ágyból, és kuncogva az ajtó felé futott. -"Vadászat!" kiáltotta vidáman. Felpattantam az ágyon, és utánarohantam.-"Jaj ne, állj meg, te idióta!" kiáltottam a nevetéstől fuldokolva. Ahogy a következő pillanatban megfordultam, Peti már eltűnt a szobából. Ráébredtem, hogy teljesen egyedül vagyok a szobában; Peti nincs sehol. Lassan kezdtem rájönni, hogy valószínűleg csak egy hallucináció volt. Lassan felkeltem az ágyból, és megpróbáltam visszakapcsolódni a valósághoz. -"Mennem kellene haza" mondtam magamnak hangosan.