Peti és én

5.fejezet

Ahogy ott álltam és visszagondoltam az összes emlékre, a szemem tele lett könnyel. -"És a közös emlékeink?" - kérdeztem könnyes szemmel. -"A sok nevetésünk és beszédünk, az összes idő, amit együtt töltöttünk? Peti szomorúan bólintott, és ő is emlékekbe merült. -"Tudom, Zalán. Tudom, hogy mindegyik úgy ragaszkodtunk azokhoz a pillanatokhoz, mint a megtartandó kincsekhez." Ahogy ott álltam és elnéztem Peti könnyes arcát, a szívem egyre hangosabb ütésekkel vert. Éreztem, hogy már nem tudom elrejteni az érzéseimet tovább. -"Peti... Van valami, amit meg kell tudnod ami előtt elmész." - mondtam halk hangon. Peti kérdőn és egyben kíváncsian nézett rám, várt a folytatást. A szívem egyre erősebben vert, ahogy tudtam, hogy végre el kell mondanom neki az igazságot. -"Peti... Sajnalom, de van valami, amit már éreztem, és most már ideje kimondani." Ahogy ott álltam, egyre közelebb léptem Petihez, hogy kevesebb távolságra legyen köztünk. Az arcára néztem, hogy lássam, hogyan fogadja a szavaimat. -"Peti... Tudnod kell, hogy nagyon fontos vagy nekem. Nem csupán mint barát..." Peti zavartan és kíváncsian nézett rám, ahogy egyre közelebb érkeztem hozzá. A szívem olyan erősen vert, hogy szinte ütésszerűnek éreztem. -"Peti, sokkal többet jelentesz nekem, mint barát. Én... szerelmes vagyok beléd." Ahogy Peti szemei ​​megteltek szégyennel és zavarral, tudtam, hogy a szavaimon meglepődött. De bármit is mondhatott volna, még közelebb léptem hozzá, és halkan folytattam. -"És tudod Van még valami, amit már el akartam mondani neked." Peti még mindig zavarodottnak tűnt, ahogy közelebb hajoltam hozzá, és suttogva folytattam. -"Petit... Én... nagyon közel akarok lenni hozzád. Nagyon közel." Peti arckifejezése egyre meghökkenőbbé változott, ahogy az arcom egyre közelebb került az övéhez. A szívem majd kiugrott a mellkasomból a szavaimtól és azok hatására.-"Peti... én nemcsak közel akarok kerülni hozzád. Szeretnék... teljesen hozzád simulni." Peti arckifejezése továbbra is meglepett volt, de egy kicsit halvány, meleg mosoly jelent meg az arcán. Lassan és bizonytalanul válaszol. -"Zalán... te... tényleg ezt akarod?" Nem tudtam tovább visszatartani magam, és előrehajoltam, még suttogtam: -"Igen, Peti. Ezt akarom." A kezem óvatosan a karjára tettem, és közelebb húztam magam hozzá, míg a szám már csak néhány centire volt az övétől. Lassan, szinte bizonytalan, lehajtottam a fejemet, és a szám hozzáért Peti ajkához. A szívem olyan erősen vert, hogy szinte kiugrott a helyéről. Ahogy a szám hozzáért az övéhez, úgy éreztem, hogy minden ideg a testemben felélénkül. A karom fonódott a karja körül, egyre mélyebben csókolni kezdtem őt. A csókolózás egyre szenvedélyesebbé vált, majd a testünk egyre szorosabban simult egymáshoz. Könnyen megdöntöttem Peti, és a falhoz szorítva folytattam a csókolózást. Ahogy egyre szenvedélyesebben csókolóztunk, Peti végre megszólalt, lélegzete nehéz volt. -"Zalán... Ez... ez hihetetlen." Ahogy ott álltunk, csókolózva a folyosón, váratlanul egy hang szólalt meg az egyik osztályterem felől. A hang megrémített minket, és gyorsan elhúzódtunk egymástól. Néhány gyerek jött ki abból az osztályteremből, mindegyikük kíváncsian bámult ránk. Mindkettőnk arca égett a szégyentől, ahogy ott álltunk, még mindig szorongatva egymás karját. A gyerekek kíváncsian bámultak, nyilvánvalóan tudni akarták, hogy mi folyik itt.