Ha elengednéd (Valkusz Milán ff)

9.

Johanna szemszöge

- Úúúr isteeen - énekelve kezdett bele másnap reggel barátosném, az az délután egykor kb - te ezt fel tudod fogni? Életem két legjobb pasiával találkozom és a jobbik felével összemelegedtem. Ààà, Hanni, Hanni, ez nem lehet igaaaaz - rángatta a kezem és folytak a könnyei a nevetéstől.
- Tényleg hihetetlen, hogy hajszál híján még az éjszakát is vele töltötted volna - mondtam neki szarkasztikusan - ami nálad nem fordul elő gyakran, ugye? - majdnem megfulladtunk a röhögéstől. Hozzám vágta az egyik párnáját és úgy ugrott rám Bella.
- Olyan besavanyodott vagy, komolyan, 2024-ben vagyunk, nem a 1920-ban. Nem is értem hogy tudott szóba elegyedni veled Milo - cukkolt.
- Mondjuk talán azért, mert nem voltam satu részeg? - utalgattam arra, hogy azért ismerjük már a bulizós felét, amire csúnyán megnézett.
- Vaaagy mert éppen a dekoltázsod volt túlságosan közel hozzá - dobta vissza a labdát. Aztán legurult rólam és egymás mellett fekve beszélgettünk az este eseményeiről. Úgy gondoltam, hogy ideje lenne elmesélni Bellának, hogyan is találkoztam igazából Miloval. Nyilván a meglepetéstől szóhoz sem jutott, aztán azzal szivatott, hogy hogyan tudtam elhallgatni előle egy napra, hogy egy helyen nyaralunk a Valmar duóval. Jókat nevettünk. Ő is elmesélte miket beszéltek Petivel és hogy elkérte a telefon számát, amitől annyira izgatottá vált.

Valamikor a délután folyamán valóban felhívta őt Peti és kérte Bellát, hogy hangosítsa ki, mert számomra is van mondandója. Bocsánatot kért tegnapi viselkedésséért és elmondta, hogy nem akar emiatt feszkot, indítsuk tiszta lappal. Bocsánat kérését elfogadtam és elmentem felöltözni, amíg turbékoltak a fiatalok. Peti azt mondta Bellának, hogy szeretnének találkozni még velünk, de az elkövetkezendő pár napra már volt leszervezve programuk, ígyhát inkább azután találkozzunk. Megegyeztek, hogy tartják addig is a kapcsolatot. Ami valóban így is lett, folyamatosan a chaten lógtak, mint a tinédzserek. Jó volt látni Bellán, hogy Peti mekkora örömöt tud okozni neki minden apró kedvességgel. Én is örültem volna annak, ha Milo keres, de azota, hogy a villa előtt elbúcsúztunk egy szót sem hallottam felelő.

Milo szemszöge

- Eljövünk az Isten háta mögé, hogy tudjunk lazulni egy kicsit és persze csajozni is, erre ti két magyar bukszát szedtek össze? Ekkora hülyéket még életemben nem láttam - oltott le minket Manu nevetve.
- Figyu, mi legalább össze szedtünk valakit és nemcsak a piás üvegeket nyalogatjuk - dobta vissza a labdát azonnal Maricsom. Ezért is szeretem annyira.
- Hahaha, de viccesnek tartod magad, ugye? Hát kinek mi hiányzik az életéből tesó - vágott vissza azonnal Manu.
- Azért nem semmi csajok, elhiheted. Olyan dekoratív kis tip-top csajszi ez a Bella, hogy az agyam folyton rajta pörög - ingatta a fejét Peti.
- Remélem mást is felpörget majd - vágta rá ösztön szerűen Manu.
Nyilván szivatjuk egymást folyton és szívjuk egymás vérét, de most Petinek tényleg igaza van. Formás kis csajok voltak, sőt ha őszinte akarok lenni Hanna már akkor felkeltette az érdeklődésemet, amikor megláttam először a teraszon. Az egyszerű kis fekete szűk ruhájában, ami minden domborulatát megmutatja, ugyanakkor eleget takar is ahhoz, hogy kíváncsivá tegyen. De tegnap este az a selyem ing rajta tökéletesen kárpótolta az elmaradt részletek egy kis darabkáját. Éppen annyit ad magából, ami elég kívánatossá teszi őt. Magas, vékony, szinte már tökéletes alakja mellett a szőke háta közepéig erő haja csak hab a tortán. Igéző kék szemeiről és vörös, dús ajkairól nem is beszélve. Be tudja indítani az ember fantáziáját, az tuti. De ezek mellett van benne valami más, ami nagyon nem megszokott, mégpedig a kisugárzása. Magabiztosságot sugároz, de kedvességgel, finomsággal társítva, játékos, érzéki, tuti, hogy izgalmas csaj lehet.
- Na és te Milo? Végre találtál valakit, aki felpörget egy kicsit és vissza hoz közénk az életbe? - próbált velem is csipkelődni Manu.
- Csillagos ötös a csaj - nevették el magukat mind a ketten - komolyan srácok, egyszerűen bomba a csaj, külsőre pont az , akikért egész eddigi életemben boldondultam. De ilyen eredeti és nem festett szisztémával még sosem találkoztam. Nagyon durván úgy néz ki, mint valami szőke barbie baba, sosem mondanád meg, hogy magyar - magyaráztam nekik.
- Mert erdélyi tesó, az erdélyi csajokban van valami, amit az otthoniakban sosem kapsz meg - reagált rögtön Marics.
- Van bennük kakaó. Te ezt jól tudod, ugye Marics? Tapasztalatből beszélsz - veregette meg vállát Manu és mind a hárman hangos nevetésbe törtünk ki.
- Kapd be a faszomat, tesó - förmedt rá egy kis idő múlva Peti. Manuel csak védekezően felemelte mindkét kezét és azzal el is tűnik a nappaliból.
- Bármennyire is bomba csajnak látszon Hanna, szerintem ő nem az a csaj, akiről három bók után elolvad a bugyi - ráztam meg fejem Peti felé fordulva. - Nem vagyok benne biztos, hogy vele lehet játszadozni.
- Jajj, ne csináld már tesó. Végre van valami friss hús a láthatáron és te már azelőtt lebeszéled magad róla, hogy bármi történt volna. Lazíts egy kicsit, mert rád fér és csak próbáld élvezni a helyzet, itt a tökéletes alkalom, ne gondold túl. - majd felállt ő is és a konyhába indult.

Igaza lehet. Valóban ezt kellene csinálnom, hiszen erről beszéltünk otthon, hogy azért jöjjünk egy más országba, hogy csajozni tudjunk, lazulni. Mert itt bármilyen fantáziámat ki élhetném, nem úgy mint otthon. Itt simán csak Milo vagyok, nem a Valmar egyik tagja, nem egy sztár. És ez azért is lenne fantasztikus, mert Hanna így ismert meg, csak saját magamként, hiszen eddig fogalma sem volt róla, hogy ki vagyok. Mennyire szürreális is ez. Elgondolkodtam rajta egy kicsit, felidéztem őt magam előtt. Tényleg minden téren egy tökéletes " alany".
Amióta Petrával szakítottunk...és a szívem ismét összetörik, ha erre gondolok. Szakítottunk? Nem, én az életben nem akartam őt elhagyni, sőt én vele terveztem a jövőmet, az életemet, viszont ő ezt bizonyára nem így látta. Nem tudtam ott lenni mindig mellette, amikor szüksége volt rám és ez a " sztár élet" egyáltalán nem volt az ínyére. Nem szerette azt a nagy figyelmet, ami minket körül vesz, vagy ha bárhová elmentünk, akkor felismertek, oda jöttek hozzám. Folyton azt érezte, mintha nem lehetne intim szféránk. Nehezen viselte a folytonos úton levéseimet, a videóklip forgatásokat egyenesen rühellte a bulis, csajozós részek miatt. Nem lehetett könnyű élete mellettem, ezzel tökéletesen tisztában vagyok. A csillogás ellenére nem könnyű élet a miénk. De ezt a lányt, mindennel jobban szerettem. Nélküle az arénás sikerünk sem úgy ütött, mintha ő is ott lett volna mellettem. Az a biztonság érzet, hogy itt van és fogja a kezem, mindennél többet jelentett nekem. Szóval, amióta szakított velem másfél hónappal az arénás koncert előtt, egy hónappal karácsony előtt és három nappal a születésnapja előtt, bennem egy világ omlott össze. Nem csak őt veszítettem el akkor, hanem mindenem, ami volt és vele együtt magamat is. És a tudván, hogy mindez miattam, az életvitelem miatt van, egyenes gyűlölöm magam ezért. Azóta sem szüntem meg őt szeretni. Minden nap velem van, a szívemben, a gondolataimban, nem hiszem, hogy képes leszek őt valaha elfelejteni. Egyszerűen nem megy. Olykor még mindig érzem az illatát, ha belépek a lakásba, hallom ahogy szól, hogy kész a vacsi, látom magam előtt, ahogy kisétált a fürdőből egy szál törülközőben...hogy tudnám elfeledni, amikor ő életem szerelme? Az én hozzáállásom az, hogy meg kell oldani, mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy vissza szerezzem. Bármin kész vagyok változtatni, ahhoz, hogy ez működjön újra, hogy velem legyen. Azt kérhet tőlem, amit csak szeretne, csak ismét a karomban tarthassam. De ha szembe akarok nézni a valósággal, akkor be kell látnom, hogy ez nagyon nehezen megy, mivel azt érzem minden egyes nap vagy újabb hét elteltével, hogy egyre távolabb kerülünk egymástól. És én ezt nem akarom. Viszont nem akarom megfullasztani, folyton a nyomában lenni, mert akkor azt fogja érezni, hogy rá telepszem. De már egyre ritkábban válaszol az üzeneteimre vagy hívásaimra. Szó szerint azt érzem, hogy versenyt futok az idővel, de mégis ki csúszik a kezeim közül.

Peti és a többi haverom azt akarja, hogy ebből a mély gödörből és önsajnálatból végre ki jöjjek és szerintük erre a legjobb megadás a bulik, a pia és a csajozás. Nahát az első kettő könnyen megy, de a csajok....senkire sem vágyom, úgy igazán. Nyilván vannak szükségleteim, és a tesztoszteront néha fel kell szabadítani, amin egy pár görbe este segített is. De ezek nem olyan csajok voltak, akik érdekelnének, még a nevükre sem emlékszem. Ugyan akkor itt van most ez a csaj, Hanna. Na, ő felkeltette az érdeklődésemet, mondhatni meg mozgat bennem ezt, azt. Viszont ő messziről sem tűnik olyan lánynak, akit csak úgy ágyba vihetsz és ha már meg volt, akkor csak úgy kidobod.