Ha elengednéd (Valkusz Milán ff)

11.

Johanna szemszöge

A srácok egymás után énekelték a slágereiket egy, egy pohár itallal a kezükben és velünk az oldalaikon. Egy kész live showt kaptunk tőlük, amitől Bella az ájulás határán volt. De megértem, meg kell hogy mondjam, egyre több dal tetszett tőlük és a srácok óriási formák, szóval így már kezdem érteni, hogy miért szereti a zenéjüket ennyire Bella.
- Csípj meg, Hanni - szaladt oda hozzám barátosném.
- Igazad volt, babám, tényleg jó zenéük van - valottam be készségesen.
- És nem semmi pasik - nézett a fiúk felé, és állapodott meg tekintete Petin, aki félmeztelen felső testtel állt velünk szemben. Láttam a szemeiben a csillogást és a vágyat is, amilyent egy szerelmes ember szemében lehet látni, ha valakiért oda van. Nem tudom, hogy ezt mennyire gondolja komolyan vagy pedig csupán egy jó kalandnak tekint a helyzetre, de biztosan láttam rajta, hogy hiper fókuszált és elszánt, hogy vele lehessen.
- Nagyon helyesek - bólogattam, ő pedig hitetlenkedve nézett rám és megforgatta a szemeit. - És a magasabbik jól csókol - tettem hozzá fülig érő mosollyal.
- Tudtam, tudtam - visította el magát, túlságosan hangosan, ugyanis a srácok felénk fordultak azonnal. Bella konkrétan a nyakamba ugrott.
- Ssst! - próbáltam csitítani - ne ennyire feltűnően.
- Hmm....mi lesz itt az éjszaka, csajszi - súgta oda nevetve.
- Ne csináld, mert a vízbe doblak - ígértem.
- És végre hosszú hónapok után, ma este újra megnyílik Pandora szelencéje - vihogott tovább. Az ígéretem nem volt üres fenyegetés, hátra pillantottam, hogy mennyire is van a medence tőlünk és szerencsétlenségére csak másfél lépésnyire volt. Erősen megrántottam kezét, amitől elém került és azzal belöktem a vízbe. De jó barát vagyok és önszántamból utána ugrottam. Csapkodva jött fel a víz tetejére és próbált a hátamra mászni.
- Szarházi vagy - vádolt meg és közben majdnem megfulladtunk a nevetéstől. A fiúknak valószínűleg tetszett az ötlet, mivel fél percen belül az egészen futásnak indultak és ugrottak be a medencébe. És nyilván amennyi esze van Bellának, azonnal fröcskölni kezdte a vizet a srácok felé, ahogy azok a felszínre értek. Persze, így elsőre nagyon viccesnek tűnt, csak épp azzal nem számolt, hogy ők kettővel többen vannak, mint mi. És nyilván rajtam is bosszút álltak a barátosném tette miatt. Én egy perc után úgy éreztem, hogy meg fogok fulladni, úgyhogy a víz alá merültem és alrébb úsztam, ki egészen a medence széléig. A többiek még szórakoztak egy kicsit, aztán Zsolti kiszállt és azt mondta hoz piát. Mindenki választott valamit és mivel nem akartam ünneprontó lenne, ezért kértem egy pohár vörös bort, amit oda is hozott nekem. Tudtam, hogy pár perc múlva már a naplemente fog elénk tárulkozni, ezért megkértem, hogy hozza ide a telefonom, hogy keszíthessek pár képet.
Gyönyörű volt az égbolt és ez a medence, ahogy egybe olvadt a víz a tengerrel festő kilátást adott. És festői képeket sikerült készítenek.

Visszafordultam a többiek felé, Manuel felém emelte italát, amit én is szívélyesen viszonoztam. Mielőtt letettem volna poharam ittam egy kortyot belőle és szemem sarkából láttam, hogy a medence széléről Milo beereszkedik a víz alá. Egyenesen felém úszott és pár centivel előttem jött a felszínre.
- Te kerülsz engem? - kérdezte karcos hangján.
- Miért tenném?
- Nem tudom, csak megérzés.
- Ha a barátaid előtt rajtad csüngtem volna, jobb lett volna? - vonta össze zavartan szemöldökét. - Nem tudom, hogy mennyire lehetek közvetlen veled - vallottam be őszintén.
- Ők - mutatott hátra a srácoksra - a legjobb barátaim. Előttük ne érezd kellemetlenül magad - nyújtotta ki kezét felém és szemeivel kérlelően nézett rám. Oda léptem hozzá és egy mosoly kíséretében egy gyengéd csókot adott.
- Ez már sokkal közvetlenebb - mondta egy győztes mosollyal az arcán. Kezeit végig vezette az oldalamon, át a fenekemen és mikor combom közepéig ért elzedtett maga felé húzni. Ezért felugrottam, hogy az ölébe vehessen és lábamat átkulcsoltam a keskeny derekán.
- Na látod, ez már sokkal jobban tetszik - nyalta meg alsó ajkát és újra megcsókolt. Testem beleremegett, mikor megéreztem nyelvét, ahogy táncba hívja az enyémet. Kezemet a nyaka köré fontam és lassan cirógatni kezdtem, amitől a hideg kirázta. Szóval ez a gyenge pontja, mosolyogtam bele a csókunkba, majd bele túrtam a vizes hajába, amire egy halk morgas hagyta el a száját. A háttérben hallottam barátai és Bella ujjongását, tapsoltak, meg fütyöltek, Peti oda kiáltotta, hogy " ez az, büszke vagyok rád, tesó", amitől mindketten nevetésbe törtünk ki, de Milo figyelme nem lankadt és nem hagyta, hogy engem kizökkentsenek. Picit mélyebbre süllyedt a vízben, velem együtt és ismét elmélyitette csókunkat. A víz a nyakáig ért, nekem pedig a vállaimat épp, hogy befedte. Milo biztosra ment és úgy fordított minket, hogy ő pontosan háttal legyen a társaságnak, ezzel engem is takarva, majd gyengéden elkezdte cirogatni a testem. Konkrétan egy lapot nem lehett volna közén tenni, annyira közel húzott magához. Lassan csókolt, szenvedélyesen, minden mozdulata, érintése áramütésként hatott rám. A pulzusom megemelkedett és a bizsergető érzés ismét végig söpört a testemen. Nem tudom hogy lehet az, hogy végtére is egy idegen emberrel ennyire összhangban legyünk. Mármint ahogy csókol, ahogy simogat, egyszerűen ámulatba ejtő. Olyan mintha minden vágyam és mozdulatom ismerné, mintha pontosan tudná, hogy mi a jó nekem.
- Hallod? - préseltem ki a csókjai között.
- Hmm?
- Hogy lehet, hogy ennyire szép vagy? - kérdezte egy picit elhúzodva tőlem.
- Tessék? - néztem rá értetlenül.
- Hogy lehet, hogy ennyire szép, formás, kívánatos - kezdte el sorolni bohókásan és mindegyik után aprócska csókot lehet ajkaimra - és gyönyörű vagy? Olyan tested van, amitől apa - mutatott magára - azonnal képes lenne elveszítené az eszét - húzta tovább az agyamat.
- Menj már - löktem meg mellkasát - ezt épp te mondod, akinek olyan testalkata van, mint egy sportolónak. Ha nem tudnám, hogy rapper vagy, azt gondolnám rólad, hogy profi sportoló lehetsz - valottam be őszintén.
- Ezt nem mondod komolyan - nevetett picit megdöbbenten.
- Mikor először megláttalak, akkor is ez volt a benyomásom. Sportolsz vagy sportolál valamit?
- Persze, hát tudod - mondta szintén meglepődve. Elgondolkodott egy pillanatra, arcom fürkészte, én pedig kíváncsian néztem rá.
- Mit?
- Úgy értettem, hogy hisz tudod, hogy sportoltam.
- Honnan kellene tudnom? - ráncoltam össze szemöldökömet. Egy kis idő után az arca megenyhült egy picit.
- Elfelejtettem, hogy te vagy az egyetlen lány az egész földkerekségen, - bagatellizálta el a helyzetet - akinek fogalma sincs arról, hogy ki vagyok - nevetett végül hangosan.
- Nagyon vicces vagy, Milán - hámoztam ki magam karjaiból és vizet fröcsköltem felé. Azonnal félre fordította a fejét és védekezni kezdett, de végül derekamnál fogva ismét magához húzott.
- De esküszöm, hogy tetszik - csókolt meg nevetve. Amikor kérdőn néztem rá, folytatta. - Tetszik, hogy nem ismersz. Vagy fogalmazhatok úgy is, hogy jó érzés, hogy nem gondolog úgy, hogy ismersz. Tudod amióta ismert lettem, az életem fenekestül felfordult, sok előnye van az ismertségnek, de sok hátul ütője is. Az ismerkedés ilyen például. Mivel engem már alapból " ismernek" nagyon oda kell figyelnem, hogy kivel is ismerkedem meg, mert nem tudhatom, hogy kit, milyen szándék vezérel. Vagy éppen melyik beteges fantáziáját vetíti rám és gondolja azt, hogy tudja ki vagyok - magyarázta. - Nehéz kiszűrni, hogy ki az akit valóban érdeklek, mert a rajongása mégiscsak jó érzés, hogy valaki rajong érted, felnéz rád, de a legtöbb esetben ezeknek a csajoknak a csillogás és a hírnév a mérvadó.
- Szerintem egy kapcsolat akkor jó, hogy bármi is legyen, a nap végén mindig tudjuk, hogy egymás legnagyobb támasztani, segítői, ha úgy tetszik egymás legnagyobb rajongói vagyunk - fogalmaztam meg angolul az első dolgot, ami eszembe jutott arról, amit mondott - mondta ezt egy általam kedvelt kanadai híresség egy interjúban.
- Ott a pont, csak nem mindegy, hogy milyen rajonsagról beszélünk - válaszolt ő is angolul.
- Egyébként, hogy kérdésedre válaszolják, tenisz.
- Wow, az nem semmi - szalad ki a számon, amire ő nevetett.
- Nagyon szerettem, sokáig a tenisz töltötte ki a mindennapjaimat, amit mai napig imádok és közvetetten mai napig az életem részre.
- Még mindig jársz edzeni?
- Nem, arra nem lenne időm, meg kapacitásom, illetve most nem is nagyon férne bele ebbe a hajtásba - komorodott el egy pillanatra. - Most már inkább csak kondiba járok, levezetni a feszkot.
- Ja, az a legjobb hely a feszültség levezetésére - bólogattam egyetértően.
- Szóval te is kondiba jársz - állapította meg.
- És válasz a kérdésedre, hogy hogyan lehet ilyen alakom, hát azért, mert a szabad időmben mindig ott vagyok.
- Becsülendő dolog és brutál szexi is - kacsintott rám, kaján vigyorral az arcán.
Picit elpirultam megjegyzésétől és homlokomat a mellkasának döntöttem, amin ő elnevettem magát és egy puszit nyomott a fejem búbjra.