Víz alatt ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

10.rész

Már két nap is eltelt, mióta beszéltem Hopeal. Nem jelentkezett. Nem hibáztatom érte. Örült egy terv volt, de meg kellett próbálnom. Ő az egyedüli akit nem ismernek. Nem volt más opció. Nem mentem a kávézóba, bár nagyon nehezen álltam meg. Időt kért és nekem meg kellett hagynom ezt neki. Nem rohanhattam le, attól megijedne. Már így is azt gondolja rólam, hogy elment az eszem. A munkára kéne figyelnem. Elvagyok maradva az egyik projekttel. Apám tegnapra kérte, de nem volt mit a kezébe adnom. Ezért ma elég korán bejöttem az irodába és neki is láttam. Állandóan a telefonomat néztem. Megadtam neki a névjegy kártyám, azon rajta van a számom. Feltudott volna hívni ha akar. Még egy üzenetnek is örültem volna. Délután kettőkor elraktam a telefonom a fiókba mert semmit nem haladtam. Már csak egy órám maradt, apám pontban háromkor vár az irodájában. Muszáj erre koncentrálnom.

Sikerült. Befejeztem, még időben. Sőt maradt 10 percem. Felálltam az asztaltól, de ekkor nyílt az ajtó. Liam lépett be rajta, mögötte a titkárnőmmel.
-Sajnálom Kayden, nem tudtam megállítani.
-Mert engem nem is kell. Bármikor bejöhetek a barátomhoz.
-Ez nem így van. Én azért ülök itt mert...
-Semmi baj Rebecca! Nyugodtan menjen vissza az asztalához. Át kell vinnem ezeket a papírokat apámnak. Nem leszek bent. Ha valaki keres majd visszahívom.-bólint, kapok tőle egy fél mosolyt és a titkárnőm már ott sincs. Liam felé fordulok.
-Most nem alkalmas, apámhoz kell mennem és legközelebb ne hozd ilyen kellemetlen helyzetbe Rebeccat, csak a munkáját végzi.-a barátom mellém lép.
-Elkísérlek, addig is tudunk beszélni.-bólintok és elindulok a folyosón.-Na? Hívott már?-felsóhajtok. Csalódott vagyok, kár lenne tagadnom.
-Nem, és szerintem nem is fog. Mit is vártunk? Letámadtam ezzel, és olyan dologra kértem ami...nem is tudom, alig ismerjük egymást. Nem csodálkoznék ha őrültnek tartana.-az is vagyok, elbasztam...
-Akkor menj oda te! Ha végeztél itt.-bök a fejével az ajtó felé. Közben megérkezünk apámhoz.-Állíts be hozzá és kérdezz rá még egyszer. Talán ajánlhatnál érte pénzt, vagy valamit.-Liam vállat von.
-Neked elment az eszed! Nem akarom megvásárolni. Időt kért, nem támadom le a munkahelyén. Bármi is lesz a válasza, keresni fog.-vagyis inkább reménykedek benne.
-Most mennem kell, majd beszélünk.-a barátom visszamegy én pedig bekopogok az ajtón.

A megbeszélés után visszaindulok az irodám felé. A telefonom bent maradt, alig várom, hogy megnézhessem. Hátha Hope keresett. De amint az ajtóhoz érek a titkárnőm siet elém.
-Ne haragudj Kayden, de egy nő vár rád odabent. Azt mondta, hogy a barátnőd és hiába mondtam neki, hogy akkor se mehet be. Nem érdekelte, úgy sajnálom. Azt se tudtam, hogy van valakid.-a szívem vad vágtába kezd a mellkasomban. Hope itt van? Akkor elfogadta az ajánlatom? Vagy csak Rebeccanak mondta ezt? Felesleges agyalnom rajta, pár perc múlva úgyis megtudom.
-Semmi baj.-az órámra nézek, mindjárt 4 óra.-Lassan lejár a munkaidőd, menj haza. Nekem sincs már több dolgom. Holnap találkozunk!
-Biztos?-rámosolygok és bólintok.
-A férjed biztos örülne.-elköszönünk egymástól, ő visszamegy az asztalához, én meg remegő kézzel fogom meg a kilincset. Amint belépek az ajtón, azonnal meglátom Hopet, az egyik székben ül. Le kell nyugodnom, nem láthatja rajtam mennyire ideges vagyok. Csak természetesen Kayden.
-Szia! Ezt a kellemes meglepetést.-álmodni se mertem volna, hogy idejön, az irodámba. Alaposan végig mér, szinte zavarba ejtően. Látott már öltönyben, mégis elnyílik a szája. A nyelvével megnyalja az alsó ajkát. A farkam azonnal megmozdul a nadrágomban. Gyorsan az asztal mögé lépek és leülök.
-Remélem nem zavarlak. Telefonálnom kellett volna, sajnálom. Hirtelen ötlet volt, de ha most nem jövök ide, később lehet nem lett volna hozzá merszem.-ezt megértem.
-Nem zavarsz, igazából mára végeztem. Van kedved beülni valahova, vagy...
-Nem, szeretnék ezen túl lenni.-az ujjait tördeli amit az ölében pihentet. Végre rám néz és megszólal.-Kayden, én sokat gondolkodtam. Őrültség ez az egész, alig ismerlek.-most jön az a rész, hogy de...
-Talán örült vagyok, de próbáljuk meg. Ígérni nem tudok semmit és a szabályokat meg kell beszélni. Vannak feltételeim.-olyan hevesen bólogatok, hogy még a nyakam is megfájdul. Nem is akarom elhinni amit mond. Fel se fogom. Szívesen rá mosolyognék, de nem merek. Helyette inkább kérdezek.
-Mire gondoltál? Milyen szabályokra?-a táskájába nyúl és egy füzetet vesz elő. Meglepődök mennyire felkészült.
-Írtam össze egy párat, de ezen változtathatunk, vagy éppen hozzá is írhatunk. Nem is igazán szabályok, nevezzük inkább egy listának. Olyan dolgok szerepelnek rajta, hogy nekem mi fér bele ebbe a kamu kapcsolatba. Remélem ezzel nincs gondod?
-Nincs! Te hozod a feltételeket! Olvasd fel, kérlek.-igazából bármire hajlandó vagyok és bármibe belemegyek ha vállalja a "barátnőm" szerepét.