Cortez húga-Mi lett volna ha...?

Szeptember 25.-Lia szemszöge

Ma mehettem először újra suliba. Márk még kórházban van,de túléli. Legalábbis a doki aztmondta...

-Mit vegyek fel?-fordultam Cortez felé,aki az ágyam szélén ült és chatelt valakivel.
-Valami simát. És meleget,mert esőt mondanak-nézett rám,mire biccentettem.
Kiválasztottam egy hosszújjú fekete bodyt,és egy hozzá illő szürke bőfazonú gatyával párosítottam.
-Ez így jó?-kérdeztem a fürdőből kilépve. Mondjuk,az ágyon már nem ült senki,tehát magammal beszéltem. Mindegy.
-Szép vagy.-szólt valaki az ajtó irányából ,mire megpördültem a tengelyem körül. Az ajtóban Zsolti állt.
-Köszi-bólintottam elpirulva.-Hogy-hogy itt?-kérdeztem lépve egyet felé.
-Gondoltam meglátogatom a leütött barátomat-mondta,én pedig akaratlanul is elnevettem magam. Oké,van humora a srácnak. Az biztos.
-Akkor menj le-szóltam,majd beslisszoltam a fürdőbe.
Megcsináltam a hajamat,és mivel eléggé vállalhatatlan állapotban volt,inkább összefogtam egy laza copfba és kivettem belőle néhány tincset.
Feltettem a szokásos sminkemet,majd kiválasztottam egy fülbevalót és lesiettem a lépcsőn.
-Wow-tátotta el a száját Zsolti,mire hitetlenül elröhögtem magam.
Felvettem a Conversem és a bőrdzsekim,majd indulhattunk is.
-Jössz,C?-nézett vissza Zsolti,mert Cortez nem jött még ki.-C?
-Itt vagyok-szaladt le a lépcsőn zilálva,majd utánunk jött.
-Mi van?-kérdeztem a szemébe nézve,magunk mögött hagyva Zsoltit.
-Semmi. Mehetünk-mondta elutasítóan,majd felgyorsította a lépteit és előre ment.
-Mi baja?-ért utol Zsolti.
-Fogalmam sincs-bámultam Cortez után.-Mindegy. Menjünk-szóltam,majd hagytam,hogy Zsolti átkaroljon,és úgy menjünk a suliig. Ketten...

-Sziasztok-köszöntem a többiekhez lépve,akik a suli előtt álltak.
-Heló.-emelte rám a tekintetét Ricsi. Feszült volt,de nem értettem,hogy miért. Hisz még csak reggel van!
-Mi baja van Corteznek?-kérdezte Reni,mire felé fordultam. Láttam,hogy Ricsi megfeszül.
-Őszintén fogalmam sincs.-ráztam meg a fejem. Ricsi már nyitotta volna a száját,de az utolsó pillanatban inkább meggondolta magát.
-Bemegyek megnézem-léptem el Zsolti mellől és felmutatva a belépőkártyámat,beléptem az aulába.

-Cortez?-léptem be a 10/b termébe,de az osztályban csak Kinga,Gábor és Jacques tartózkodott.-Hm.
-Kit keresel?-pattant fel egyből Kinga.
-Nem láttad Cortezt?-kérdeztem,mire felhúzta a szemöldökét.
-Nem volt még a teremben. Netán eltűnt a "szőke herceg"?-kérdezte cinikusan.
-Mi a problémád?-emeltem meg a hangomat.-Bocs. Kissé aggódom miatta. Induláskor csak úgy eltűnt.-motyogtam.
-Akkor keressük meg-indult ki futólépésben a teremből.
-Ti sem láttátok?-fordultam vissza a két fiúhoz. Válaszul csak fejrázást kaptam,úgyhogy elindultam Kinga után.
Akkor keressük meg a bátyámat 7:40-kor az iskolában. Minden álmom ez volt. De komolyan. És ekkor még nem is indult el a nap...

-Bocsi.-állítottam meg az egyik évfolyamtársamat-Nem láttad Cortezt?-kérdeztem és biztos voltam benne,hogy tudja ki is a bátyám.
-Őő...Nem ne haragudj-mondta habogva,mire hátbaveregettem és tovább mentem Kingával.
-Najó. 7:58 van. Ha a suliba van a bátyád,akkor órán is látni fogom.-fordult felém Kinga.-Ha pedig nem...-akadt meg-Akkor is megkeressük,ne aggódj-veregettet hátba.
-Kösz mindent.-biccentettem,majd elrohantam a teremig.

-Na?-rontottam be a 10/B termébe.
-Nem volt órán-mondta Kinga letaglózva.-Nem hiszem el,hogy lóg.-motyogta,mire elkerekedett a szemem. Ez most komoly!?
-Neked ez a fontos??-emeltem meg a hangomat,mire Cortez összes osztálytársa felém kapta a fejét.-Nem tudom hol van a bátyám! És te azzal foglalkozol,hogy mennyit lógott???-sírtam el magam.
-Lia. Nyugi-állt meg mellettem Ricsi.- Én tudom hol van C.-nézett mélyen a szemembe.
-És eddig miért nem voltál képes elmondani?-kérdeztem csalódottan. Tudtam. Tudtam,hogy reggel óta direkt kerülget és van valami baja velem. De hogy egy ilyet titkolna? Hisz a bátyám veszélyben is lehet...
-Ne haragudj Lia.-mondta a földet bámulva-De Cortez miattad nem jött ma suliba-nyögte ki.
-Hogy mivan?-mondtam az egyetlen dolgot,ami eszembe jutott.
-Najó. Ezt majd ő elmondja,én nem tudom elmagyarázni-indult ki a teremből,én pedig futólépésben követtem.
-De mit Ricsi?-kérdeztem könnyes szemmel.
-Nem mondok semmit. Nem akarok rontani a helyzeten-mondta hátra sem fordulva.
-Amúgy most hova megyünk?-kérdeztem amikor észbe kaptam,hogy éppen a lépcsőn szaladunk le.
-Borrelhez-mondta. Az igazgatóhoz?? Mit akar tőle?

-És mit is mondtál? Nem láttad a bátyádat reggel óta?-kérdezte Borrel,miután beszámoltunk neki a Cortez esetről.
-Igen. Sajnos nem tudom hol van.-mondtam.
-Rendben. Ti ketten. CSAKIS ti ketten-hangsúlyozta ki az első szót-Elmehettek az iskolából mára. De csak ennek a fiúnak az érdekében.-nézett ránk felváltva.
-Persze. Természetesen. Nagyon szépen köszönjük-pörögtem fel,majd kirohantam az igazgatóiból.
-Li! Állj meg,azt sem tudod hol van-kiáltott utánam Ricsi,de én meg sem álltam. Futottam,futottam és futottam.
Fogalmam sem volt,hol lehet Cortez. Egyáltalán hova futok? Fogalmam sem volt...

De aztán beugrott valami.