Cortez húga-Mi lett volna ha...?

Szeptember 25.-Lia szemszöge pt.2

De aztán beugrott valami...

-H-Honnan tudtad,hogy ide kell jönni?-kérdezte tőlem Ricsi zihálva,miután megálltam a kórház előtt. Igen. A kórház előtt.
-Megérzés-kapkodtam a levegőt,mert nem csak ő,hanem én is kifulladtam a szaladástól.
-De...Hogy?-Nézett rám értetlenül,mire elmosolyodtam. Fogalmam sem volt,hova megyek. Egy "belső hang" megszólalt. Márk.
-Mit akar tőle?-léptem be a kórházba.
-Márktól?-nézett rám Ricsi.-Nem tudom. Reggel mondta,hogy bejön Márkhoz. Megakartam kérdezni,hogy miért ilyen zaklatott,de lerakta.
Összeráncoltam a szemöldököm. Cortez zaklatott? Dehát ez két külön fogalom...?
-Jónapot. Melyik szobában van Szabó Márk?-kérdeztem a recepcióst,mert Márk említette még előző héten,hogy átrakták egy másik szobába.
-Nézem is.-pillantott a gépére-2.emelet 156-os szoba-mosolygott rám.
-Köszönöm-ragadtam meg Ricsi kezét,majd berángattam a liftbe.
-Lift? Nem vagy sportember?-kérdezte összehúzott szemöldökkel,mire elnevettem magam.
-Basszus.-kiáltottam fel hirtelen.
-Mivan?-nézett rám riadtan Ricsi.
-Nem mondtam Kardosnak,hogy nem megyek olvasóra.-néztem rá kétségbeesve. Ne... Nem akarom,hogy beírjon egy lógást.
-Nyugi. Borrel elintézi.-dugta zsebre a kezét,mire megráztam a fejem.
-Honnan veszed?-néztem az ajtóra.
-Megérzés.-ismételte meg,amit 5 perce mondtam.

-Te kopogsz-biccentett az ajtó felé Ricsi.
-Ahh. Jólvan-tettem a kezem az ajtóra.
-Gyere-szólt ki Márk.
-Mivan?-léptem be. A terembe nem csak Cortez volt,hanem az egész osztály. És a nagyiék. Ja,meg az osztálytársaim.:)
-Boldog szülinapoooot-üvöltötte el magát elsőnek Robi. Vagy Andris? Már nem tudom.
-Úristen!-könnyeztem be egyből.-Ez a te ötleted volt?-néztem rá Cortezre,aki csak bólintott. Ez komolyan hülye!
-Gyere ide hugi-ölelt magához Cortez,mire egyből elsírtam magam. Bevállalta,hogy ellóg a suliból és kibeszélte a többieket is,csak azért,hogy felköszönthessenek a 15.szülinapomon.
-Köszönöm-suttogtam-Tényleg. Mindent.-És azt is,hogy nem hívtad Vikit. Tettem hozzá magamba.
-Nincs mit hugi,nincs mit.-szorongatott meg,majd átpasszolt nagyiéknak.

-Tényleg csak ezért volt itt egész nap?-mentem oda Márkhoz. A kórterem gyönyörű volt,de nem hittem el,hogy több,mint 5 órát szenvedett ezzel.
-Nem-vágta rá egyből-De megígértem neki,hogy erről nem beszélek neked.-mondta rezzenéstelen arccal,mire egy "könyörgöm,ez most komoly?" arcot vágtam.-Még akkor sem,ha ilyen arcot vágsz-mondta vigyorogva,mire leültem az ágyára.
-Úgysem mondom el-fordult teljesen felém.
-Nem is kell. Tudom-néztem rá ördögi vigyorral. Amúgy fogalmam sem volt.
-Mi? Najó,igen. Arról beszéltünk,hogy mi van közted és Zsolti között,valamint köztem és közted.
Megállt bennem az ütő. Hogy tessék?
Mi van köztem és Zsolti vagy Márk között? Konkrétan semmi. Egyikük sem tetszik...Arnold. Körbenéztem,de ő nem volt itt. Barom Cortez! Tényleg nem tudta félretenni az ellenségeskedését Neményivel? Nem volt képes meghívni a saját születésnapomra?...
-És? Mit mondtál neki? A köztünk lévőre.-néztem rá megrökönyödve.
-Hogy semmi nincs köztünk,csak legjobb barátok vagyunk.-nézett fel rám-Vagyis...Azok vagyunk nem?-kérdezte.
-Persze.-mosolyodtam el.
-Tudom,hogy Arnold tetszik-szólalt meg.
-Hm?-néztem fel rá,majd amint leesett,hogy mit mondott,levert a víz.-Honnan...Honnan veszed?-kérdeztem és alig bírtam ránézni.
-Láttam,ahogy ránéztél. Ennyi-mosolyodott el halványan,de úgy éreztem,hogy nem őszinte ez a mosoly. Megbántottam volna?...
-Igen. Azthiszem tényleg tetszik-nyögtem ki.
-Akkor jó-kapta el a fejét. Bakker...

-Köszönöm mégegyszer-öleltem át Cortezt a nyakánál,majd elköszöntem a kint várakozó osztálytársaitól is.
-Na miket kaptál?-jött fel Cortez a szobámba. Az ajándékos tasakok ott sorakoztak az ágyamon.-10...20...24!- számolta összes a csomagokat.
A következő pillanatban viszont csöngettek.
-Megyek-futottam le a lépcsőn. Egyből elpirultam,amikor megláttam,hogy ki áll az ajtóban. Arnold.
-Szia Lia-köszönt-Megtudtam,hogy ma van a születésnapod,és úgy gondoltam illendő lenne tőlem,ha adnék neked valamit-nyújtotta át az átlagos méretű zacsit.
-Köszönöm-vörösödtem el a fülemig-Könyv?-néztem rá. Végülis Arnoldtól mi mást kapnék? (Nem mintha nem örülnék neki)
-Bontsd ki és meglátod-vágta rá bölcsen,majd elment.
-Hát...Szia-mentem be a házba.
-Ki volt az?-nézett le Cortez a lépcsőn.
-Neményi-néztem rá,majd rögtön elfordultam nehogy meglássa,hogy totál elvörösödtem...
-Aha.-jött be utánam a szobába.- Szóval mostmár 26-nyújtott felém egy óriás ajándéktasit.
-Aaaa-vettem el tőle-Köszönöm-öleltem magamhoz,ő pedig belepuszilt a nyakamba. Kívánhatnék nála jobb testvért? Nem hiszem.
-Na. Nézzük miket kaptál-bökött az ágy felé,én pedig a felvettem egyet. A kis kártyán egy név szerepelt:Márk.

-Akkor 26-ból mennyi is könyv?-kérdezte a végén röhögve Cortez.
-23-Hát ja. Megdobtak pár könyvvel. Ja,meg könyves utalvánnyal.:)
Arnold egyébként a Növénybűvölőt vette meg nekem,mert látta múltkor,hogy szemezek vele egy boltban,de végül nem vettem meg. Kaptam tőle még egy könyvjelzőt,amin focilabdák vannak,valamint egy fehércsokis (!!!) milkát (az a kedvencem).
-Köszönök mégegyszer mindent-zártam be az ajtómat Cortez után,majd elkezdtem a Prédák Házát olvasni.

-Lia! Zuhanyzás és alvás-kiabált fel nagyi,mire nagynehezen letettem a könyvet és elmentem lefürödni.
-Kész vagy?-jött fel 15 perc múlva,amikor már úgygondolta kész vagyok.
-Igen.Jóéjt-kapcsoltam le a tévét.
Természetesen ahogy hallottam,hogy nagyi lemegy a lépcsőn azonnal felkapcsoltam a kislámpámat és olvastam még pár percet. Najó,lehet,hogy végül 1 óra lett belőle,így csak 6 órám maradt aludni,de ez lényegtelen. A lényeges az,hogy eljutottam a könyv feléig.