Cortez húga-Mi lett volna ha...?

Szeptember 21-Lia szemszöge 2.

A könnyeimtől nem láttam,hogy ki az,csak a nyakába borultam.
Vagy nem kellett volna?...

-Lia, mi a baj?-kérdezte egy ismerős hang, mire zokogva bevallottam neki mindent. -Mi? Bántott az a rohadék? -kérdezte dühtöl elvakulva, majd megindult a lépcső felé.
-Cortez!-szóltam a büfénél sorban álló bátyámhoz, aki megpördült a tengelye körül és rámnézett. Ahogy meglátta a rémült tekintetem és a szétbőgött fejemet, egyből eltorzult az arca.
-Mivan?? -kérdezte felém lépkedve.
-Állítsd meg Zsoltit! Kifogják csapni!-kiabáltam és sírva a lépcső felé indultam, Cortez után.
-Mi történt? -kérdezte a lépcsőn szaladva.
-Nem fontos. Csak állítsd meg kérlek!- mondtam neki majd miután Cortez kirohant az udvarra, én megláttam Renit.
-Jézus, Lia. Mi a baj?? -kérdezte, majd kitámogatott az udvarra, mert semmit sem láttam a könnyeimtől.
-Bence. Bántott.... Zsolti... Megfogja verni! -zokogtam bele a végébe. Reni kikerekedett szemmel nézett, majd rápillantott a kezét dörzsölgető Zsoltira és a betört orrú Bencére. Túl későn szóltam Corteznek. Rohadt életbe...
-Nagy Zsolt az irodámba!-jött ki üvöltve Máday. Ne,ne,ne!
-Zsolti-szóltam neki,ő pedig felém kapta a tekintetét. Rámmosolygott,majd gondterhelten továbbment.
Ezt elcsesztem. Ezt rohadtul elcsesztem.

Zokogva borultam a földre,majd a fülembe suttogott valaki:
-Nem lesz semmi baj-mondta Cortez,én pedig a vállára hajtottam a fejem és egészen a csengőig sírtam.
-Rohadj meg-haladt el mellettem Bence,én pedig beleborzongtam még a hangjába is. De tényleg.
-Tűnj innen-sziszegte a foga között Cortez,Bence pedig bement a Szent Johannába.-Gyere,menjünk-szólt nekem Cortez,majd magával húzott és ekkor észrevette a kezemet.
-Ez mi a franc?-kezdett el szikrákat szórni a szeme.
-S..Semmi. Csak bevertem a kezemet a az ajtófélfába-hazudtam,mert nem akartam,hogy ő is bajba kerüljön.
-Ja,szerintem is. És valóban mi történt?- kérdezte a szemembe nézve,én pedig elkaptam a tekintetem.
-Nem fontos. Mennem kell órára- rontottam be a terembe,amihez időközben odaértünk.
-El-nézést a késésért-mondtam Kardosnak,miközben vettem egy mélylevegőt.
-Lia? Mi a gond?-nézett rám,én pedig gyorsan a helyemre mentem. Bence mögöttem ült betört orral. Hogy ebből mi lesz...
-Nincs semmi gond tanárúr-néztem fel,majd gyorsan magamra húztam a kapucnim,hogy ne látszódjon a szétsírt fejem. Na,meg a fülhallgatóm se.

Amikor vége lett az órának,Kardos odahívott magához. Baszki...
-Véletlenül nem az a gondod,hogy Nagy betörte Bence orrát?- kérdezte sanda mosollyal,mire döbbenten néztem rá.
-Mit mondott önnek Bence?- kérdeztem riadtan,de Kardos csak leintett.
-Azért azt észre veszem,ha valakinek bevan törve az orra,valamint azokról a dolgokról is tudok,amik a tanáriban zajlanak. -mondta. Megkönnyebült sóhaj hagyta el a számat.
-Nem fogják őt kicsapni.-folytatta,a szemem pedig felragyogott. Ezaz!- De igazgatóit kap és 1 hét büntető munkát Máday igazgatóhelyettes asszonnyal- ahogy kimondta én akaratlanul is elmosolyodtam. De csak ezután jött a feketeleves...
-Valami viszont nem tiszta. Miért bántotta Nagy Horváthot? És miért íródik ki az arcodra a lelkiismeret- furdalás? Bántott Bence?-emelte fel a csuklómat,én pedig annyira beharaptam az ajkamat,hogy éreztem a vér fémes ízét. Erre mit mondjak?...

-T...-kezdtem el,de megakadtam. Kardos fürkészve nézett,én pedig gyorsan improvizáltam. Egy baromi nagy hülyeséget.-Az igazság az,hogy együtt vagyok Bencével,és Zsoltinak tetszem... Ezért történt az egész. A csuklóm pedig -itt megint megakadtam-Tegnap bevertem az íróasztalom szélébe -bólogattam,mint egy kutya,majd Kardos szemébe néztem.
Egy szavamat sem hitte el,láttam rajta.
-Ez esetben Nagy örülhet,hogy nem csapták ki.-mondta,majd az ajtóból visszafordult-A csuklódra pedig vigyázz. Nehogy megint beverd az íróasztalod sarkába-mondta gúnyosan,majd kiment. Egy könnycsepp indult útnak a szememből,de én durván letöröltem és nem hagytam,hogy több is kijöjjön. Nem láthatják rajtam,hogy elgyengültem.