𝐅𝐨𝐠𝐚𝐝𝐣𝐮𝐧𝐤 (Jimin fanfiction)

17. 𝐫é𝐬𝐳

- Szerintem nem kéne többé a közelébe menned. -jegyzi meg Chaehyung miután elmeséltem neki mi történt.

Nem akartam, hogy ő vagy akár Hyein tudomást szerezzenek róla, de olyan gyorsan terjednek itt a hírek akár a futótűz, ezért kénytelen voltam beavatni a lányokat.

- Ugye most csak viccelsz? Jimin nem csinált semmit, ahogy Taehyung sem, ez csak... így alakult. -vonom meg vállam.

- Így mi? Csak poénból verekedtek össze és zuhantak le a lépcsőn mi?

- Csak egy szörnyű félreértés volt.

- Félreértés? Miért, talán nem igaz, hogy csókolóztatok Jiminnel?

- De igen, de...

- És gyengéd érzelmeid vannak iránta nem?

- Hát... talán. Nem tudom, de...

- Akkor mi ezen a félreértés? Mindennek ami történt volt alapja.

- Nem Chae, ez ennél bonyolultabb. Először is fogalmam se volt, hogy Jimin meg fog csókolni, ahogy arról sem, hogy Tae megtudja, mármint így tudja meg. Másrészt még ha ez mind így is történt akkor sem kellett volna úgy beszélnie velem, máshogy is megbeszélhettük volna a dolgokat, tehát nem csoda, hogy Jimin a védelmemre kelt, hidd el ha ott lettél volna te is rá szóltál volna Taere.

- Szóval akkor a pénzes fiú a hős, Taehyung pedig a rossz ebben a sztoriban?

- Nem! Természetesen nem, nem is mondtam ilyet. De... Tulajdonképpen te most meghallgatni akartad a történteket vagy hibáztatni Jimint és engem?

- Én nem hibáztatok senkit, csak igyekszem az összes érintett fél részéről körbejárni ezt a sztorit. És azon a véleményen vagyok, hogy ezúttal nem te vagy az áldozat hanem Taehyung, teljesen mindegy, hogy szándékosan vagy véletlen-e de fájdalmat okoztál neki. Nem hibáztatom azért mert így jött ki rajta a fájdalom. Végülis nem könnyű szembesülni azzal, hogy a személy aki tetszik nekünk mással enyeleg titokban.

- Először is nem enyelegtünk, másodszor pedig honnan a fenéből kellett volna tudnom, hogy tetszem Taehyungnak? Soha még csak jelét sem adta ennek.

- Egy igaz barát észreveszi a másikon ha szerelmes lesz, még akkor is ha megpróbálja eltitkolni.

- Szóval már rossz barát is vagyok, szuper. -felálltam, hogy kimenjek a szobából, ami mostanra csatatérré vált- Kössz szépen.

- Jaj már Haram, ne csináld ezt, nem mondtam ilyet, csak szerintem látnod kellett volna Taehyungon, hogy többet érez irántad. Mi is láttuk.

- Hát, sajnálom, hogy ennyire vak vagyok és szar barát amiért semmit sem vettem észre ebből. -tártam szét karjaim- Kövezzetek meg. De a széket is hozzám vághatjátok, mindegy. -kinyitottam az ajtót.

- Ne csináld már ezt Haram. Most mégis hová mész?

- El. Még véletlenül se szeretnélek titeket is megbántani a szar személyiségemmel.

- Haram várj, ne menj el, nem úgy gondoltuk. -állt fel Hyein is.

De már nem válaszoltam, simán csak becsuktam magam mögött az ajtót és nekivágtam a szálloda kanyargós folyosóinak. Nem volt konkrét úticélom, csak mentem a lábaim után. Mire feleszméltem Jiminék szobája előtt álltam és csak bámulva a nagy vaj színű falapot azon gondolkoztam vajon itt van-e, hogy jól van-e és esetleg mit csinálhat. Már be akartam kopogni mikor hangokra lettem figyelmes, úgy tűnt van nála valaki. Szorosan az ajtóra tapadtam és igyekeztem minél több dolgot kideríteni.