Kikeltünk az ágyból, egy kicsit össze is voltunk zavarodva és Nate megszakította a csendet.
-Suli után nem lenne kedved találkozni?-nézett a gyönyörű szemeivel
-Ó dehogyisnem!-lelkesedtem
-Akkor ezt is megbeszéltük.-megállapította.-Akkor majd hívlak hamár úgyis tudom a telefonszámod. -kacsintott rám
-igeen-helyeseltem.
Odamentem megölelni és a fejem a mellkasán pihentettem,majd búcsúzóul adott adott egy gyors szájra puszit,mivel sietnie kellett.
-Akkor szia-integetett az ajtóbol boldogan
-Sziaa-reagáltam
Ahogy hallottam a bejárati ajtó csukódását egyből hívtam Szerát,hogy segítsen eldönteni hogy mibe legyek a nagy napomon.Sajnos nem értem el így magamra kellett hogy bízzam.
Mindenféle kombináció volt ezért is volt nehéz eldönteni a megfelelő szettet.Végül egy fekete farmert vettem fel fehér inghez bőr dzsekivel 10cm-es platformmal.
Hamár Szera nem vette fel a telefont csináltam a tükör előtt egy képet magamról hogy elküldjem neki,de már nem vártam meg hogy mit reagál így ahogy csak tudtam hátamon a táskámmal ,fülhalgatóval a fülben indultam el a második tanítási napomra és egyben a világhírű példaképemmel való találkozásomra.
Ahogy hallgattam a zenét gondolkodtam végig hogy hogyan fog elsülni életem egyik legszebb napja és mindvégig bizakodtam abban hogy felejthetetlen lesz.
Amikor az iskola kapujában álltam vettem egy nagy levegőt.és beindultam a portára lecsekkolni a kártyámmal és a portás ismét szóba elegyedett velem.
-Jóreggelt Hanna,már várnak fent a galérián.Ha bármi ségitség kéne csak szólj.-fél mosollyal szögezte le nekem és csak nézett engem.
-Köszönöm szépen Bran!Szép napot
-válaszoltam kicsattanó boldogsággal
Éreztem befelé menet hogy még mindig figyel, hátra fordultam mosolyogva és csak arra leszek figyelmes hogy az ajtófélfának szokásomhoz híven neki csapódok és a földre kerültem.
Oda futott hozzám Bran és ismét félmosollyal díjazta a ketballábasságom.
-Legközelebb óvatosabban.-elnevetve mondta majd felsegített.
-Ha te tudnád mennyire igyekszem-lereagáltam és csak röhögve tovább indultam.
Ahogy mentem a lépcsőn kavarodtak az érzések bennem, de újult erővel lendültem be a galériába. A reluxa le volt húzva és alig láttam valamit sőt szinte semmit aztán csak annyit látok hogy egy mellék szobaszerűséhből kijön egy 175cm magas gyönyörű nő és leesett a tantusz hogy ő az....
K-Kendall Type.
Megtorpantam és remegett minden egyes procikám,azt éreztem hogy menten kiugrik a szívem a helyéről amint közelebb lépett hozzám a tolmácsával együtt.
És megszólalt
-Hey,te lennél Hanna?!(lelkesen mondta miközbe fordított segéde nekem)
-Én lennék-körbefordultam és nevetve megöleltük egymást.
Elkezdtünk beszélgetni és megmutattam a terveimet is neki,elképesztően kedves és jófej a gyönyörű arcáról nem is beszélve.
Közölte hogy komolyabban is neki állhatnék a divattervezéssel is foglalkozni a nagy tehetségem miatt.Nagyon meglepődtem hogy ennyire tetszene egy világhírű embernek egy tizenéves magyar lány elméletei. Szinte az esély számítást is felülmúlja az ilyen.
És azt vettem észre hogy elkezd gondolkodni és szóba hozta hogy van egy kisebb társulata New York ba akik ilyenekkel foglalkoznak mint én és hogy ott lenne a helyem. Lesokkoltan bambultam , agyaltam ,gondolkodtam és viszonyítottam a helyzetemet.Nem tudtam mire vélni azért mégis csak fiatal korú vagyok még,mondjuk mindigis az új dolgok kipróbálása volt az egyik lételemem.
Arra jutottam hogy..
