Fél órán keresztül csak a vállára döntöttem a fejem miközbe a kezemet fogta.Csak cikáztak a gondolatok a fejembe.Azokban a percekben legszivesebben nem mozdultam volna semerre viszont már mennem kellett becsekkolni.
-Gyere Nate ,lassan itt az idö-szinte megtörve néztem öt ahogy rámnéz, szörnyü érzés..
-Várj egy picit.-megfogta a csuklómat és magával szembe állított-Elég sokszor elmondtam már ,hogy ez a kapcsolat ami kialakult az elmúlt pár napban az konkrétan derült égböl villámcsapásként ért engem de szerintem téged is.Viszont olyan impulzusok értek engem ezalatt az idő alatt mint mást 1 év alatt.Fontos lettél nekem Hanna...-
Nem jutottam szóhoz,olyannyira ,hogy kicsordultak a könnyeim,öröm könnyek.
Adtam a szájára egy puszit,megöleltem.
-Köszönöm ,hogy vagy nekem.-Ezt az egy mondatot tudtam kinyögni.
--A hangos bemondóba bemondták ,hogy kezdjük a becsekkolást--
-Hát ez is elérkezett..-kényszer mosollyal
Megcsókoltam és mélyen a szemébe néztem.
-Hívj mindenképp ha megérkeztél.
-Egyértelmüen-mondtam,és elindultam már háttal is voltam neki mire megfordultam-
Szeretlek Nate..
