„Éreztem, hogy a levegő megfagy körülöttünk. Abban a pillanatban, hogy a részegfiú megmozdult, és egyenesen elém lépett – ezzel egyidejűleg Nate magamögé tolt – valaki odakiabált hozzánk.
- Brooklyn, állj le!"
Olyan érzésem volt, mintha kívülről szemléltem volna az eseményeket.
Tom, Nate és a többi részeg mind a hang felé kapta a fejét. Én nem. Képtelen voltam megtörni a szemkontaktus a provokálómmal.
Gesztenyebarnaszemeit elhomályosította a töményalkohol, olyan hatást keltett, akár egy tébolyult holdkórós. Mégis, azt éreztem, hogy ártalmatlan. Nem tudom, talán, mert alig állt a lábán. Vagy a kisfiúsarca tette őt szelíddé?
Mindenesetre undorítónak találtam. Ő sem lehet különb a többi kölyöktől, akik azt gondolják magukról, hogy ha eljátsszák a nagyfiút azok is lesznek.
Sajnálatra méltó.
- Annalisa – futott oda hozzám Taylor. – Minden oké?
Nagy erőfeszítésemben került, hogy elfordítsam a fejem és ránézzek.
- Szerinted?
- Nem tudom, ezért kérdem – nevetett fel. Eközben Jack – nyilván ő kiabált az előbb – is megérkezett és Brooklyn elé állt, kitakarva engem, hál' Istennek.
Végignéztem Tayloron, az eddigi düh kétszeresére dagadt bennem.
- Te ittál – nem kérdeztem, felesleg lett volna.
- Csak egy picikét – mutatta az ujjaival. – Olyan jó volt. Még nem lehet vége! Jackie azt mondta, hogy tud egy klassz helyet, ahol folytathatjuk a bulit.
- Akkor mit csináltok itt? – kérdezte hirtelen Nate.
- Te meg ki vagy? – Taylor megpróbált rámutatni, de nem sikerült. Leütöttem a kezét. – Na, óvatosabban!
Nem foglalkoztam vele. Annyira mérges voltam rá. Lány létére, hogy képes ennyire leinni magát? Nagyon úgy néz ki, hogy apa csak nekem tartott annak idején kiselőadást a „megfelelő szórakozásról".
Megfogtam Tom kezét és félrehúztam a társaságtól.
- Hatalmasat csalódtam benned, Thomas! – suttogtam vészjóslóan. – Ígéretet tettél nekem, emlékszel?
- Én... - nem engedtem, hogy bármit is mondjon; visszaléptem Taylorhoz, aki Nate-tet kérdezgette. Újdonsült barátom készségesen segített neki talpon maradni, közben válaszolt is neki.
Zakatolt a fejem. Túl sok mindenki beszélt egyszerre. Általában nem érzem magam rosszul egy tömegben, de akkor pillanatok választottak el az eszméletvesztésig.
Megragadtam Taylor karját.
- Küld el a barátaidat, és menjünk be! – parancsoltam. Biztos vagyok benne, hogy halkan beszéltem, mégis mindenki meghallotta.
Jack aznap először szólt hozzám.
- Még olyan fiatal az idő, holnap szombat – talán ő volt az egyetlen, aki józan – oké, Tom sem ihatott, de őt most nem veszem emberszámba.
- Nézz rá – mutattam Taylorra, aki erre integetni kezdett. – Szerintem neki mára bőven elég volt, nem gondolod?
- Úgy viselkedsz, mint az öreganyám, nem gondolod? – Brooklyn, most hogy Jack nem tartotta kordában, újra rám szállt. – Ki vagy te, Mária Terézia? Ha nem akarsz bulizni, akkor ne rontsd már itt a levegőt; húzz be!
