Mindenki látott már ehhez hasonlót... tévében.
Az, hogy a valóságban megeshet -, és pont velem - nos, egyenlő a nullávval.
Legalábbis eddig azt hittem.
A két fiú, szinte egyszerre mozdult meg, és indult el felénk.
Taylor automatikusan előrébb lépett. Éreztem rajta, hogy feszült, de ezt kifelé nem mutatta. Olyannyira nem, hogy képes volt derűsen megszólalni.
- Brookly, Jack megint elszólta magát?
A megszólított mintha meg se halotta volna, amit tőle kérdeztek; mélyen a szemembe nézett.
Kényszert éreztem arra, hogy lefeküdjek a földre és amennyire csak lehetséges összetöpörödjek ott.
Ehelyett inkább erőt vettem magamon és lesétáltam Natehez, aki a kapu előtt toporgott.
- Ha azt mondom gyönyörű vagy, kinevetsz? - szólt, miközben magához ölelt.
- Miért tenném?
- Erre a válasz: Orlando Bloom.
Megütközve néztem rá.
Nate felnevetett.
- Volt egy film, amiben ez volt az első kérdése a lánytól, akit randira vitt.
- Ó... - bólintottam. Szóval randi. Én eddig abban a tudatban voltam, hogy csak barátilag beülünk valahova, és eltöltünk egy kellemes estét beszélgetéssel.
Óvatosan hátra néztem.
Taylor kérdő és Brooklyn semmitmondó tekintetével találtam szembe magam.
- Szerintem mehetünk - fordultam újra Nate felé.
- Remek - mosolygott boldogan. - Van egy nagyon menő...
Épp mikor készültem beszállni az autóba, Brooklyn utánam kiáltott.
- Annalisa, beszélnünk kell!
A szívem a torkomba ugrott, és egy számomra ismeretlen érzés futott végig rajtam. Nem tudom pontosan leírni, hogy miféle. Egészen olyan volt, mint a... chilis-csoki. Egyszerre örültem, és szörnyen haragudtam érte.
Mint a chilis-csoki. Édes, ám csípős utóíze van.
- Nem érne rá, mondjuk valamikor máskor? - kiáltottam vissza.
- A barátod biztos tud várni öt percet! - szólt hűvösen.
Nate felvonta a szemöldökét. Újra megakartam szólalni, de gyengéden megérintette a könyököm.
- Megvárlak a kocsiban - mosolygott rám megértően.
Megakartam köszönni, de ő gyors bepattant a kocsiba.
Lehajtott fejjel sétáltam vissza a kapun belülre.
- Menjünk hátra - indult meg Brooklyn a ház háta mögé.
Taylorra néztem, aki mindössze megvonta a vállát.
- Elszórakoztatom a barátod - vigyorgott rám, és Nate kocsijához ment, míg én követtem Brooklynt.
Mivel Elana és Will a konyhában voltak, nem égett a nappaliban a villany, így a kertben abszolút nem volt semmi fény. A vaksötétben bolyongtam.
Előre nyújtottam a kezem, hogy neki ne menjek semminek.
- Itt vagyok - fogta meg a karom.
- Akkor bele is kezdhetsz a mondandódba, mert nem érek rá sokáig! - Annyira egyszerűbb volt így , hogy nem láttam a tökéletes arcát. Nem éreztem azt, hogy felgyulladok a nézésétől.
- Ki ez a fiú?
- Egy barátom - vontam meg a vállam, de rájöttem, hogy nem látja.
- Milyen barát?
Nem akartam, hogy sokáig elhúzódjon a beszélgetés... Beszélek itt marhaságokat. Ha tehettem volna, az egész életemet vele tölteném, de ez nem egy átkozott tündérmese.
- Szerintem túl haladtuk az öt percet - köszörültem meg a torkom. - Neked is és nekem is jelenésem van...
- Nem érdekel! - váltott hangnemet, fáradtnak hangzott. - Egy hete próbálok a közeledbe férkőzni, az a bájgúnár várhat még!
- Egy hete? Tényleg?
- Tényleg - morogta. - De te... Te, mintha bujkáltál volna előlem.
Felnevettem, de egyáltalán nem jó kedvemből.
- Rémeket látsz - furulyáztam fesztelenül. - Talán sok dolgom volt.
- Biztos minden idődet elveszi ez a gyerek.
Felhorkantam.
Brooklyn az utolsó ember a földön, aki számon kérhet. Valószínűleg ő maga is rájött arra, hogy a viselkedése nem helyén való, mert kifújta a levegőt, és amikor ismét megszólalt, nyugodtabb volt.
- Bocsánatot szerettem volna kérni.
Két dolog jutott az eszembe.
Az első, hogy a nyakába ugrok és szorosan megölelem, sőt még magamat okoltam volna a történtekért. Míg a második; megbocsátok, de kerülöm.
- Mennem kell! - egyik opciót sem választottam.
Lassan haladtam a kinti lámpát figyelve.
- Beszéltem vele, és elmondtam neki, hogy nem érzem már ugyanazt, mint azelőtt... Te előtted Anna!
Megálltam, mert a lábaim nem akartak tovább menni. Ellenem játszottak.
Beleharaptam az alsóajkamba, hogy ne remegjen annyira.
Annalisa, hát nem látod, hogy mit akar tőled ez a srác? Annyira hajt, hogy megbocsáss neki. Azt akarja, hogy minden a régi legyen köztetek.
A régi?
Mi is volt régen?
Semmi!
Nem is ismerem!
- Boldog szülinapot, Brooklyn! - azzal tényleg otthagytam.
Mosolyt erőltettem az arcomra, letöröltem könnyeim. Taylor kiszállt Nate autójából, szólásra nyitotta a száját, de felemeltem a kezem, időt kérve.
Beszálltam Nate mellé, és mélyet lélegezve ránéztem.
- Készen állok! - és valóban.
