I fell in love with him...(Útvesztő fanfiction)//befejezett//

Második évad-8.Vallomás

*Az emlék*

Rohanok.Egy kisfiú után,aki előttem szalad.Utolérem.Sőt,le is hagyom és nevetve érkezem meg egy tó partjára.

-Én nyertem!-nyújtogatom neki a nyelvemet.

-Ez nem ér!-duzzog.

-Hé Gally,nyugi.Még haza is kell szaladnunk.Akkor TALÁN kielőzöl.-nevetem el magam.

-Megmutatom neked Liv!-nevet ő is.

Hú.Nagyon picik vagyunk,talán öt évesek.Én és Gally...Barátok voltunk?

-Hol van Minho?-kérdezem.

-Nem engedték el ma.Tudod...a Bergek miatt.Mostanában folyton erre köröznek.-meséli Gally.

-Bergek?-kérdezem.-Már megint gyerekeket visznek el?

-Igen...És félek,hogy hamarosan...

*Emlék vége*

Reggel én keltem fel hamarabb.Minho-,elég csendesen bár,-az ágyon horkolt,így gondoltam,még nem költöm fel őt.

Mire gondolt Gally az emlékálmomban? Hamarosan...mi? Minket is elvisznek? Egyértelmű.

Leszálltam az ágyról és az asztalhoz léptem,ahonnan elvettem az egyik könyvet.Már annyira elvolt kopva,hogy már az se látszott,mi a címe vagy hogy ki írta.

Mi emberek is ilyenek vagyunk.Megszületünk,aztán meghalunk és feledésbe merülünk.Csak a szeretteink fognak már emlékezni ránk.Mint én Benre.Pedig annyira közel voltunk,hogy találkozzunk.Csak egyetlen nap választott el minket egymástól.Egyetlen egy.De az a végzet napja volt.Nem értem oda időben.Nem értem oda,hogy megmentsem.

-Liv?-hallottam meg Minho álmos hangját,aki szemeit dörzsölgetve ült fel az ágyon,majd egy hatalmasat nyújtozkodott.

-Hogy aludtál?-tettem le a könyvet az asztalra,majd hátra fordultam.

-Jól.De...tudsz róla,hogy beszélsz álmodban?

-Valóban?-vontam fel a szemöldökömet.

-Igen.Össze-vissza zagyváltál valamit...talán Gallyről,ha jól emlékszem.Rémálmod volt?

Tehát az emlékemről beszél.Kifecsegtem volna?

-Igen.-hazudtam végül.-Bocsi.

-Semmi gond.-mosolyodott el.-De most azt hiszem...mennünk kéne.

-Bólintottam.

Megvártam,ameddig Minho felveszi a bakancsát,aztán a hátizsákunkat magunkra kapva elhagytuk a kis helyiséget.

-Merre?-kérdeztem.

-Egyenesen!-mutatott egy folyósóra,majd elindultunk rajta.-Hogy aludtál?-kérdezte.

-Jól...-bólogattam.-Csak volt egy fura álmom.

-Milyen álom?

-Lényegtelen.-legyintettem.

-Liv.-állt meg hirtelen.-Semmi sem lényegtelen.Főleg amit te mondasz.

Megfordultam.

-Nem szeretnék beszélni róla.-jelentettem ki.

-Én meg nem akarom,hogy magadban tartsd. Látom rajtad,hogy felkavart.

Minho szemeibe néztem és feladtam. 

Elmeséltem neki mindent. Hogy az egész egy emléknek tűnt és hogy ő meg Gally is benne volt.

-Szerinted ez jelent valamit?-kérdezi.