Szépjónapot! Nem fűzök hozzá semmit, csak hogy reménytelenül ötlettelen vagyok, és rohadtul fáradt..
A dohos busz. Amit amúgy nem bírok! Ha buszon ülök, rosszul vagyok. De nem ma. Két féle gyógyszerrel sikerült összehoznom hogy ne legyen rosszullétem, aminek annyira de annyira örültem, hogy az elképzelhetetlen. A telefonomat nézegettem mikor le kellett szállni a buszról, és észrevettem hogy az egyik haverom írt.
Mike: Mizu?
Me: Semmi..veled?
Mike: Brady elesett motorral. Sürgősségin gipszelik a kezét..meg az enyémet is
Me: Mivan??????
Mike: Ne akadj ki..
Me: Miaz
Me: Hogy ne akadjak ki te idiot?
Me: El se tudok menni mert ebben a nyári húdejó táborban vagyok magadnál vagy?
Mike: Lia
Me: Hm?
Mike: Cuki vagy, de amúgy semmi bajunk. Vicceltem.
Me: Hogy te mekkora segg vagy Mike! Jézusom te eszetlen!
Letettem a telefonom, és próbáltam lenyugtatni magam. Ez egy segg! Felment bennem a pumpa.
Odamentem a portához, ahol elmondtam a nevem, a nő pedig adott egy kulcsot, egy kártyát, és egy..térképet? Itt ilyet is kapunk?
Ez a hely hatalmas. Már mindenhol velem egykorúak ücsörögnek, de vannak sokkal fiatalabbak is. 120-as ház..hm..hm..hm.. Az hol a tökömben van? Nekiálltam megkeresni a térképen, majd mikor felnéztem, megláttam pár srácot. Egy szöszi, egy göndörke, egy jólkinéző, egy kreolbőrű, és egy tengerkék szemű.
A lábam automatikusan vitt feléjük, de időben észbekaptam, és a ház felé lépkedtem.
-Hééé!-hallottam egy lányhangot. Nem igazán foglalkoztam vele.-Héé te ott aki elfelejtette magával vinni a telefonját!-hirtelen ledermedtem, megfogtam a farzsebem, és elhúztam a szám.
Megfordultam, és egy karácsonyfával találtam szembe magam. Ez a csaj fel van pakolva.
-Sziaaa-dobta le a cuccait.-én Sophia vagyok, azoknak a srácoknak a haverja, itt a telód-nyújtotta felém a készülékemet, majd mosolyogva a fiúk felé biccentett.
-Emelia vagyok-mosolyogtam el halványan, és megindultam. Gondoltam hogy utánam vágtat, nem úgy nézett ki mint aki békén szeretne hagyni.
-Húú, én ebben vagyok-mondta megállva a 118-as előtt. Nagyszerű, már van egy puszipajtim.
-Én abban-mutattam előre.-Majd találkozunk, szia Sophia!-intettem a karácsonyfámnak, majd pár lépés után felléptem a verandára.
Kicsi ház, de luxus. Nem is értem, nyaralni jöttem vagy táborozni? A kulcsom használni sem kellett, az ajtó tárva-nyitva állt, és bentről sikítások szűrődtek ki. Beléptem, és végignéztem rajtuk. Három platinaszőke csaj, akik éppen egymástól szedték el a telefont, és azt mondogatták hogy "Ő helyesebb."
-Sziasztok-meredtem rájuk.
-Szia!-néztek fel egyszerre.-Bizti te vagy Ele..izé Emelia-mondta a kék szemű. Szuper, legalább a szemük más színű.
-Én vagyok Claudia-intett a zöldike.
-Één pedig Monica-mondta a barnaszem fel sem nézve a telefonból. Hm. Bunkó?!
-És Yvette-nyújtotta a kezét..Yvette.
-Örülök-mosolyogtam. Hamisan. Mi lesz velem? Talán ha sok ideig nézem őket, nekem is szőke lesz a hajam. Nem engedek a barnából!
Fél óra telhetett el, mikor a telefonom lesegettem, és megszólalt egy sziréna.
-Tűzriadó-mondogatta egy hang folyamatosan. A lányok visítva rohantak ki a frissen festett lábkörmeikkel, én pedig nyugodtan sétáltam a tömeggel.
Közben Sophia is megtalált, és értetlenül hallgatta amint kiborulok a szobatársaim miatt.
-Szőkék. Semmi bajom nincs velük, amíg nem csinálják ezt-mutattam rájuk. Épp felemelt lábujjal futottak, és cincogtak, vagy olyasmi.-Istenemre, nem fogom bírni!
-Nyugi, ott vagyok a másik házban, bármikor jöhetsz. Ott van Cassidy meg Claire, meg Malia, ők normálisak-vont vállat.
Egyszer csak megállt a tömeg, és szélesen tömörült. Ott álltak, akik ezentúl a halálba fognak szivatni, és azt csinálnak, amit akarnak. A táborvezetők.
