-Szóval anyukád kimosta a telefonod-foglalta össze Niall a történéseket, majd bólintott.-Éértem. És. Máshogy nem próbáltál elérni?
-Eleinte próbáltam, de nem jutottam sokra. Aztán beszippantott a hírnév, és minden közösségitek privát lett meg ilyenek-vontam vállat, a fiúk pedig bólogattak.
-Koncertek?-csattant fel Harry.
-Voltam, elég sokon, de csak nyugisan leültem és kész-tártam szét a karjaim, ők meg összenéztek. Valamit megbeszéltek egy pillantással, én meg rájuk köhintettem.-Beszélgessetek csak csajok-forgattam a szemeimet, és a körmömet kezdtem el nézegetni.
Még mindig egymásra meredtek, szerintem kisebb sokkot hagytam a lelkük mélyén.
Ó hogy a fene enné meg..
Bzzzz bzzzz bzzzz
A telefonomra néztem, amin Amy neve villogott.
-Bocsi-álltam fel miközben a telefon képernyőjéhez érintettem az ujjam, majd a fülemhez emeltem és beleszóltam.-Szia.
-Haza tudsz jönni? Peterrel el akarunk menni, és vigyázni kéne kicsi Dylanre-motyogta a telefonba, tudtam hogy Dylan elaludt. Olyankor kussban kell lenni mert felébred, és tombolni kezd. 3éves korához képest a gyerek igen nagyon nem akar a fenekén maradni, össze vissza futkos és lopdossa a cukromat, mondjuk már direkt hagyom a táskámban, hadd egye. Amy nem ad neki, mert elromlanak a fogai, és ő nem akar fogorvoshoz járni.
-Aha, mikor?-kérdeztem kicsit remélve hogy még marad időm.
-20perc múlva? Imádlak amúgy Em, puszillak!-hadarta, és le is tette.
Kislányosan a fiúkhoz fordultam, és odatopogtam.
-Amy gyerekére kell vigyáznom-haraptam be az alsó ajkam.
-Mi is jövünk-vágta rá Niall.
-Szeretnek a gyerekek-vigyorgott Harry, én meg gondolatbab megforgattam a szemeim.
-Jó, csak..ha alszik csendben legyetek, különben felébred-vettem fel a táskám, majd kimentem a kocsimhoz. Beültem, ők pedig Harryével jöttek utánam, mert valahogy vissza is kell jutniuk Niallhez. Jaj!!
Megálltam a ház előtt, a fiúk meg megmosolyogták.
-De ari-csodàlkozott Niall. Harry azt mondta, hogy ez olyan csalàdi.
-Mivel családi ház-nevettem kinyitva az előkert derékig érő kapuját. Mutattam hogy merre haladjanak, bezártam, és egy újabb kulccsal kinyitottam a házat is. A folyosóra léptünk, ahol a kis méretű cipők össze-vissza voltak dobálva. A fiúk még mindig rendületlenül mosolyogva levették a pulcsijukat meg a cipőjüket, és beléptek utánam a nappaliba. Leültek, beszélgetni kezdtünk, nasit ettünk, ittunk (nem alkoholt, Amy kinyírna), majd negyed óra elteltével megjelent Dylan fáradt arccal a zsiráfos pizsijében.
-Mi van drága, fáradt vagy?-vettem fel az ölembe, és leültem vele a kanapéra.-Nézd, ő Niall, ő pedig Harry. Tudod kik ők?-vigyorodtam el a másik kanapé felé mutatva ahol a két srác teljesen meglepetten ült. Dylan bólintott, a fiúk meg kérdezgetni kezdték.
-Na jó, megint elfáradsz. Egyél cukrot-legyintettem.
-Honnan?-lepődött meg.
-Lopd ki a táskámból mint eddig-vontam vàllat, majd magam mellé raktam.
-De anya nem szereti ha cukrot eszek mert rosszak lesznek a fogaim, és fogorvoshoz kell mennem-magyarázta okosan. Jaj de nem áll be a szája.
-A fogorvoshoz menni kell akkor is ha nem eszel cukrot. Szóval amit anya nem tud az nem fáj-hessegettem el, ő pedig boldogan végigkúszott az ágyon, és elrohant a cukorral.-Okosan!-kiáltottam utána.
Bocsi ez ilyen rövid lett, nagyon ideges vagyok mert holnap lesz az avatóóm és kicseszettül félek (bocsi), plusz ötre megyek fogorvoshoz és nem toom hogy fel akarja-e rakni a fogszabim többi részét vagy csak gumit cserél és rástresszeltem mindenre:OOO
Holnap szurkolni a kis osztályomnak 4-től 8-ig:******
Pizsibe mentunk suliba ma.
Taglajf.
Puszasztok gyereksz::::::::Vivi
